A hajtatott étkezési paprika termőfelülete Magyarországon az elmúlt néhány évben nem változott, stabilizálódni látszik 1550 ha körül. Hazánkban a paprikahajtatás technológiáját illetően két fő vonal figyelhető meg: talajos és talaj nélküli termesztési mód.

Míg a 90-es évek elején lényegében a hajtatás csak talajon történt, az évtized közepén megindult egy jelentős fejlődés, egyre nagyobb felületen kőgyapoton és kókuszroston termesztenek, kizárva a gyökérkártevők okozta súlyos terméskieséseket. Amíg az alacsony technológiai szinten termelők aránya folyamatosan csökken, addig a talaj nélküli termesztők aránya meghaladja a terület 50%-át.

Oltással a termésminőség javításáért

A zöldségfélék oltása egy olyan eszköz, amelyet elsősorban a termelés és a termésminőség javítására használnak és számos előnnyel és hátránnyal bír. Magyarországon 6 zöldségfaj (görög- és sárgadinnye, uborka, paprika, paradicsom, tojásgyümölcs) oltásával foglalkoznak, ezek közül nagy felületen használnak oltott palántát a szabadföldi görögdinnye és a hajtatott paradicsom esetében.

Az étkezési paprika oltása kevésbé ismert más zöldségnövényhez képest, több kutatóállomáson és termesztőnél folynak ezzel kapcsolatos kísérletek. Vetőmagforgalmazó és palántanevelő cégek becslései alapján még mindig jóval 5% alatt van az oltott étkezési paprika felülete hazánkban.

A palántanevelés lassú terjedését magyarázza, hogy az oltott palánta előállításánál legalább 50%-os ráhagyással kell számolni ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű növényanyagot kapjunk.

A zöldségek minősége az egyik legfontosabb jellemző a fogyasztói elfogadás szempontjából. A fogyasztók szemszögéből a termések mérete az egyik leggyakrabban értékelt paraméter, amely összefüggésbe hozható a hozammal.

A termések édes íze és a savassága szintén a fontos paraméterek közé tartoznak (egyes cikkekben ezeket a tényezőket „érzékszervi vegyületeknek” nevezik), amelyek meghatározzák a paprika érzékszervi tulajdonságait.

Mind a cukor-, mind a savtartalom, illetve ezek aránya befolyásolja a zöldségek és gyümölcsök érzékelt ízminőségét. Nemcsak az oltás, hanem az alkalmazott alany típusa is befolyásolhatja a zöldségek íz- és aromavegyületeit.

Összehasonlító vizsgálatok

A kísérlet célja az volt, hogy a bírálók tudnak-e különbséget tenni oltott és saját gyökéren, illetve két különböző termesztőközegen termett paprika termései között. A kísérletben két nemest (SV9702 PP F1 és Karpex F1) vizsgáltunk saját gyökéren, és két, a kereskedelemben elérhető alanyra (Capsifort F1, Snooker F1) oltva, továbbá két termesztőközegen (termesztőberendezés talaja és kókuszrost) termesztve.

Az érzékszervi vizsgálatokat az ISO 13229-es szabványnak megfelelően végeztük. Minden vizsgálat során 10 képzett munkatárs bírálta a mintákat. A bírálók mind a 11 érzékszervi jellemző esetében egy 0 és 100 közötti skálán értékelték a mintákat úgy, hogy mindkét fajtatípus esetében a talajos termesztésből származó sajátgyökerű kezelés volt referenciaként megadva (ISO 11035:1994).

Az érzékszervi vizsgálatok során arra a következtetésre jutottunk, hogy az oltott növények termésének mindegyike hasonló a vizsgált paramétereket tekintve, tehát az oltás nem befolyásolja kedvezőtlenül a termések íz- és illatkomponenseit.

Továbbá megállapítható, hogy a fogyasztók nem találtak különbséget a két termesztőközegen termett paprikabogyók között, ezzel rácáfolva arra a közhiedelemre, hogy a talaj nélküli termesztésből származó termések gyengébb beltartalommal rendelkeznek.

dr. Csapó-Birkás Zita

kertészmérnök

Cikkünk teljes terjedelmében az Agrofórum legfrissebb, 2024/06. számában olvasható.