A cikk első részében a batáta, más néven édesburgonya rövid bemutatásáról, valamint a lassan esedékes palántaneveléséről volt szó. Most a folytatásban a palánták ültetésével, a batáta kiskerti termesztésével, betakarításával és helyes tárolásával folytatjuk.
A batáta évelő növény, de mérsékelt égövön csak egyéves, így évről évre új helyet kereshetünk számára a kertben, „menekülve” a talajlakó kártevők elől, melyek igen jelentős károkat okozhatnak. Napfény és melegkedvelő növény, viszonylag szárazságtűrő, de meghálálja az öntözést. A talaj kémhatása és tápanyagtartalma tekintetében nem túl igényes. A laza, homokos talaj azért lehet kedvezőbb számára, mert szép formájú lesz a batátánk. A Nógrád megyei kísérletünk talaja igen kötött, agyagos volt, ennek ellenére semmi kivetni való nem volt batáták alakjában.
Mivel a batátát nagy sor- és tőtávolságra ültetjük, a kezdeti felgyomosodása igen jelentős lehet. Bár később, a hatalmas lombtömegének köszönhetően jó gyomelnyomó, mi a gyomprobléma megoldására agroszövetet használtunk. Ehhez a leterített agroszövetbe méterenként kb. 10 cm átmérőjű lyukakat égettünk gázpisztollyal, majd ebbe helyeztünk lyukanként egy palántát olyan mélyre, hogy csak a felső két levele látszódjék ki. Azért nem vágtuk, hanem égettük a lyukakat, mert egyrészt így gyorsabb, egyszerűbb és kevesebb hajolgatással jár a művelet, másrészt nem feslik tovább az agroszövet, így azt a következő években is felhasználhatjuk. Az agroszövet abban is segítségünkre van, hogy a növény indái nem tudnak legyökerezni, így nem von el energiát a növénytől.
Nemzetközileg a bakhátba történő ültetés az elterjedt technológia, ám Magyarországon még nincs kiforrott termesztéstechnológiai eljárás.
Betegségek ezidáig nem, tünetek pedig alig jelentek meg a növényen. Lombkártevői a hatalmas lombtömeghez képest alig okoznak kárt, a gyomok ellen pedig használhatunk agroszövetet, vagy szerves talajtakarást. Az igazi gondot a talajlakó kártevők okozzák a gumók megrágásával. Ellenük érdemes tehát védekezni, lehetőleg biológiai növényvédelemmel. Erre lehet megoldás pl. a Metarhizium anisopliae, Boevaria bassiana vagy Arthrobotrys oligospora gomba használata.
Láthatjuk tehát, hogy nem nagy ördöngösség bio batátát termeszteni, tekintve, hogy nincs is más lehetőségünk, mivel jelenleg Magyarországon egyetlen növényvédő szer sincs engedélyezve batátában. (https://novenyvedoszer.nebih.gov.hu/Engedelykereso/kereso)
A gumók folyamatos fejlődése az őszi fagyokkal áll le, amikor a lombozat elfagy, megfeketedik és elpusztul. Még ekkor sem késő betakarítani a termést, sőt, szerintem ez az optimális időpont rá. Az viszont nem kétséges, hogy bármikor is végezzük, igen nagy munkával jár a gumók felszedése. Kötött vagy laza talajon is találhatunk a tőtől akár egy méterre is gyökérgumókat, illetve a hosszabb darabok könnyen beletörnek a talajba, ha nem vagyunk kellően óvatosak.
A tavalyi termésátlagunk 3-4 kg volt tövenként, kötött talajon, teljesen öntözetlen körülmények között. Az átlagos gumóméret pedig 360 g volt. Homokos talajon termelt batátáról tövenként 1,5-2,5 kg termést takarítanak be, ahol az átlag gumóméret 200-600 g.
A batáta hosszan tárolható, ha figyelünk a kellő hőmérsékletre és a megfelelő páratartalomra. Szedését követően nem fontos megmosnunk, de mindenképp ajánlott 1-2 napig levegőn hagyni, hogy az esetleges sérülések szépen beszáradjanak a gumón. A burgonyával ellentétben nem elég, ha csak a fagytól védjük, számára melegebb, 10 °C feletti hőmérséklet szükséges. Egyesek szerint alacsonyabb hőmérsékleten romlásnak indul, mások szerint kellemetlen ízű lesz a batáta. Abban viszont egybehangzók a vélemények, hogy 15-20 °C és 70-80% páratartalom a legideálisabb a tartós tárolására.
(A kutatás az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-18-3 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült.)
