A batáta (Ipomoea batatas (L.) Lam.), vagy közismertebb nevén az édesburgonya Közép-Amerikából került Európába, ahol egyre nagyobb figyelemnek örvend. Mivel a mérsékelt égövön is gond nélkül megél, így Magyarországon is egyre többen vágnak bele termesztésébe.
Bár a neve és talajban fejlődő gumója is arra enged következtetni, hogy a burgonyával rokon növényről van szó, az édesburgonya a szulákfélék (Convolvulaceae) családjába, a hajnalka (Ipomoea) nemzetségbe tartozik. A talajban fejlődő megvastagodott gyökérzete igazi gyökérgumó, melynek alakja és színe igen változatos lehet. Hatalmas lombozatot fejleszt, mely a földön kúszva 30-40cm vastagon borítja be a talajt.
Mivel hazánkban csak néhány éve került be a batáta a köztudatba, és – főként az ára miatt – különleges, egzotikus növényként tekintünk rá, talán nem is gondolnánk, hogy a világon a 6. legjelentősebb élelmiszernövény a rizs, a búza, a burgonya, a kukorica és a kasszava (tápióka) után (talán a kasszaváról sem gondolnánk). A batáta édes gumója magas energia- és rost tartalmú táplálék.
Legfontosabb élettani hatása a vércukor-szint szabályozásában betöltött pozitív szerepe. Narancssárga húsú fajtája jelentős A-provitamin forrás, a lila húsú pedig kifejezetten gazdag antioxidánsokban. Nem csak megvastagodott gyökérgumója, hanem lombozata is ehető, értékes táplálék, ám jelenleg főként csak takarmányozásra használják.
Az édesburgonya termesztése nem igényel különös szakértelmet, bárki megpróbálkozhat vele és nem csak az Alföldön. Azon túl, hogy egészséges, magas beltartalmi értékekkel rendelkező táplálék, termesztése is igen egyszerű akár kiskerti, ökológiai módszerekkel is.
Az ültetéshez szükséges palántákat magunk is könnyebén előállíthatjuk, mindössze néhány gumóra lesz szükségünk a termeszteni kívánt batáta fajtából. A gumókat január vége, február eleje táján vágjuk ketté és a vágott felével lefelé helyezzük vízbe és tegyük meleg napos helyre. Ha figyelünk arra, hogy ne fogyjon el alóla a víz, akkor nemsokára zöld hajtások indulnak növekedésnek a gumónk felületén.
Ha ezek mérete elérte a kb. 20cm-es hosszúságot, a tövénél éles késsel vágjuk le és helyezzük vízbe őket, míg ki nem gyökereznek. Pár nap alatt már megfigyelhetjük az első gyökereket a palántánkon, és nem kell hozzá semmiféle hókusz-pókusz gyökereztető por sem. A már gyökeres palántákat ültessük cserépbe, melyet akár kerti földdel is megtölthetünk. A tavaszi fagyok után április-május környékén ültessük végleges helyükre a növényeket.
Ha nagyobb hely is rendelkezésünkre áll a palántaneveléshez, akkor helyezzük nedves homokkal feltöltött ládákba az egész édesburgonya gumókat. Nem kell beásni őket a homokba, sőt, legalább a gumók fele jó, ha kilátszik, mert akkor több helyen tudnak előtörni a hajtások. Itt is fontos a homok nedvességének folyamatos ellenőrzése, a tövüknél levágott, 20 cm-es hajtások gyökereztetését, kiültetését pedig a fentebb már leírt módon végezzük.
Amennyiben nem érzünk magunkban kellő magabiztosságot, vagy lendületet a plántanevelésre, az édesburgonya palánta számos helyen beszerezhető az interneten. Magyar termelőktől célszerű vásárolni magyar palántát, sőt már többen forgalmaznak ökológiai gazdaságban nevelt palántát is. Néhány éve már két államilag minősített fajtával is büszkélkedhetünk. Az egyik a Tápiószelén nemesített Tápiói 96 sárgásfehér húsú, a másik és Ásotthalmi 12 narancssárga húsú fajta.
A cikk második részében a palánták elültetéséről, a batáta kiskerti termesztéséről, betakarításáról és helyes tárolásáról esik majd szó.
(A kutatás az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-18-3 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült.)
