Nálunk – más európai országokhoz képest - a levélzöldségek fogyasztása (fejes saláta, jégsaláta, endívia saláta, spenót, sóska stb.) meglehetősen szerény. Csúcsidőszaknak számít a kora tavasz és húsvét környéke, még kisebb csúcsnak mondható a késő őszi kereslet, de télen és nyáron minimális az igény a levélzöldségfélék iránt.
Ugyan az utóbbi években megfigyelhető némi emelkedés, ennek ellenére az egy főre eső fogyasztás mindösszesen 2-3 fej. (Nyugat-Európában ez átlagosan 2,5-5 kg/fő/év, de a franciáknál ezt is meghaladja, a teljes zöldségfogyasztásuknak, ami 140-145 kg/fő/év, a levélzöldségek 10-15%-át teszik ki.)
A fejes salátát, mint a hónapos retket a melegigényes paprika, paradicsom vagy uborka előnövényeként hajtatják, ügyelve a betakarítás időre történő befejezésére, hogy a nagyobb értéket képviselő primőrnek, azaz a főnövények ültetését ne késleltesse. Felvetődik a kérdés: Mitől függ az időben történő saláta szedés?
- Fajtától, amit mindig a termesztési időszaknak megfelelően kell megválasztani. A nyári fajták tavasszal nem fejesednek, az őszi és téli hajtatásra nemesítettek fejesedés nélkül magszárat képezhetnek. Ezért nem elég, ha csak azt vesszük alapul, hogy „hajtató fajta”, léteznek őszi, téli, kora és késő tavaszi hajtatási, illetve nyári szabadföldi, sőt áttelelő fajták is.
- Jó palánta, ami 3-4 cm-es tápkockában nevelődött, egészséges, élénkzöld, nincsenek megnyúlt levelei, kb. 6-8 cm hosszúak, tovább a palántanevelő földet fehér gyökérrel dúsan átszőtték.
- Időben történő kirakás, azaz legkésőbb március első napjaiban legyen kiültetve fólia alá.
Követelmény és elvárás a hajtató fajtákkal szemben
Gyenge napsütés, borús időjárás és viszonylag rövid nappalok esetén is jól kitapintható, kemény fejet képezzenek. A fogyasztók inkább a világosabb (szőke), vékony levelű fajtákat kedvelik, míg a kereskedők a vastagabb levelűeket helyezik előnybe, amelyek egy-két napig, minőség veszteség nélkül pulton tarthatók, és a szállítást is jobban bírják.
Fejnagyság tekintetében nemcsak ősszel, de a tél végi – tavaszi időszakban is az egyre nagyobb fejeket keresi a piac (300-400 g). Fontos követelmény a hazai vevőknél a fej zártsága és tömöttsége – bár az ilyen fajták érzékenyebbek az élettani betegségekre (belső levélbarnulás). A jól záródók a botritiszes, szklerotíniás fertőző betegségeknek is jobban ellenállnak. A széles alap az ún. ládatöltő fajták sajátossága, amely fajtákat mind a kereskedők, mind a termelők igen kedvelik.
A felálló levelűek – mivel fonáki oldaluk nem vagy kevésbé érintkezik a talajjal – kevésbé fertőződnek a gombás betegségtől. Az új nemesítésűek legtöbbje jelentős peronoszpóra rezisztenciával rendelkezik, és ellenállóak a salátamozaik vírussal szemben.
Ültetés
A fejes saláta szedésének egyszerre kell történnie (tarra vágás), aminek feltétele az egyöntetű, azonos fejlettségű palánták ültetése (1. kép). Vegyes növésű állomány esetén célszerű, ha felszedéskor a palántákat fejlettségük alapján átválogatjuk, és a gyengébbeket külön ültetjük.
Tavasszal a salátát, enyhén fűtött hajtatáshoz, már február második felében, fűtés nélküli termesztő berendezésekbe március elején ültetjük. A hazai termesztési gyakorlatban jól bevált növényszám a 20–25 db/m2.
A nagyobb fejet képező fajtákat 22,5×22,5 vagy 25×30 cm-re, a kisebb termést fejlesztőket 20×20 cm-re rakjuk. A sűrűbb ültetés következtében kisebb fejeket terem a saláta és csökken a koraiság is, ugyanakkor egy határon túl a nagyobb térállásban a jövedelmezőség romlik. Ültetés alkalmával a következőkre ügyeljünk:
- ültetőágy és a tápkocka nedves legyen,
- azonos mélységre, legfeljebb ½-ig kerüljenek a palánták földbe,
- az ültetést követően, a talajnedvesség tartalomtól függetlenül, a kirakott palántákat 4–5 mm-es vízadaggal öntözzük be.
Ápolás
Gyomosodásra hajlamos talajon legfeljebb csak az első két hétben nyílik lehetőség a terület gyomlálására és átkapálására, később, miután a levelek szétterülnek az ilyen jellegű munkák csak nagy taposási kár mellett végezhetők el.
Az öntözést legjobb a reggeli és déli órákban végezni, amikor a növények gyorsabban felszáradnak, ezáltal kisebb a gombás és baktériumos betegségek fellépésének a veszélye. A sekélyebb gyökeresedés miatt vízpótlásra a 10-20 mm-es adagok elegendőek. A vízpótló öntözések mellett, áprilistól fontos a párásítás is, amire a déli napsütéses órákban van szükség, ebből adódóan napjában 1–3 alkalommal 1–2 mm-es, úgynevezett párásító öntözést is kell alkalmazni.
Egy, esetleg két alkalommal szükségessé válhat a fejtrágyázás, amivel elsősorban a felhasznált nitrogént pótoljuk. Alkalmanként 5 gramm/m2-nek megfelelő mennyiségű nitrogén (N), alacsony talaj-káliumtartalom esetén egyszer 10 gramm/m2 káliumoxid hatóanyagnak megfelelő káliumnitrát vagy kénsavas káli műtrágyát használjunk. A levélzet színétől függően (világos levelek) magnéziumot és vasat tartalmazó lombtrágyázás sokat javíthat a minőségen.
Klímaszabályozás
A fejes saláta esetében a termesztés sikerének alapvető feltétele a pontos klímaszabályozás, a klimatikus tényezők (fény, hő, szén-dioxid és páratartalom) összhangjának megteremtése.
Az optimálisnál alacsonyabb hőmérsékleten lelassul a növekedés, elhúzódik a tenyészidő, súlyos esetben, hideg hatására a levél fonáki oldalán lilás elszíneződés is megfigyelhető. Optimálisnál magasabb hőmérsékleten nagyobb levelek, lazább fejek képződnek, romlik a minőség. A fényviszonyoktól függően, a lehetőségekhez képest az 1-es táblázatban foglalt hőmérsékleti értékek tartására kell törekedni.
Hónap | Napos idő esetén | Borús idő esetén | ||
| Nappal | Éjjel | Nappal | Éjjel | |
| Február | 18 – 20 | 6 – 8 | 12 – 14 | 4 – 6 |
| Március | 20 – 22 | 8 – 10 | 14 – 16 | 5 – 8 |
| Április | 22 – 25 | 8 – 12 | 16 – 18 | 6 – 10 |
A nagyon magas páratartalom kedvez a gombás és baktériumos betegségek terjedésének, rontja a tápanyagok felvehetőségét, a fejes saláta hajtatásához a 70-75 % körüli relatív páratartalom mondható ideálisnak.
A levegő szén-dioxid koncentrációja jelentős mértékben befolyásolja a fejek növekedését. Szellőztetés hiányában, a fólia sátorban az oxigén felgyülemlik, a széndioxid elfogy, ebből adódóan az asszimiláció előbb lelassul, majd fokozatosan leáll. Az elfogyott szén-dioxidot pótolhatjuk a levegő rendszeres cseréjével, azaz szellőztetéssel.
Szedés
Ha fejek keménysége kézzel jól kitapintható, és elérték a 300-350 grammot, a szedés elkezdhető. A kifejlett termések szedésével nem lehet sokat várni, mert májusban a hosszabb nappalok hatására gyorsan megindulhat a magszárképződés.
Vágáskor a fejet az egyik kezünkkel kismértékben megdöntjük, a másikkal a talaj (tápkocka) felett kb.1 cm magasan elvágjuk. A levágott és lepucolt fejeket azonnal torzsával felfelé műanyag ládába rakjuk, és gyenge vízsugárral lemossuk, aminek kettős célja van. A víz a földet eltávolítja a levelekről, és lemossa a vágási felületen megjelenő tejnedvet, ami az oxigén hatására gyorsan megfeketedik, és kellemetlen, öreg, piszkos termés benyomását kelti.
(Vezérkép: EM80/Pixabay)
