A legkorábban vethető hajtatott primőr: a hónapos retek.
Amint a fagy a fólia alatt kienged, és a talaj teteje megszikkad, kezdődhet az előkészület a hónapos retek vetésére. Van, amikor csak március első napjaiban kerülhet erre sor, de enyhe teleken sokan már február közepén-végén vetnek.
Tekintettel arra, hogy rövid (legrövidebb) tenyészidejéből adódóan jól beilleszthető a főnövényként termesztett paprika, paradicsom vagy uborka elé, sokan vállalják árutermesztő kertészek és hobbisok közül is a sok fáradsággal járó vetést és a jelentős kézimunkaigénnyel járó szedést.
Általában fűtetlen körülmények között hajtatják, ritkán enyhén fűtött fóliák alá is vetik, így április elején, közepén kikerül a fóliából, nem akadályozza a főnövények (paprika, paradicsom, uborka) ültetését.
Ki még nem próbálta hajtatását, annak számára könnyen termeszthető növénynek tűnik, de az elvárt minőséget, ami a hazai fogyasztók esetében nem kevés (nagy gumó átmérő, csípősség és pudvásodás mentesség), csak nagy odafigyeléssel,tapasztalattal lehet elérni.
A hónapos retek környezeti igénye
Hidegtűrő növény, a fejlődéséhez szükséges optimális hőmérséklet lombleveles korban ~13°C körül van, napsütéses időben 18 °C, borús napon 10-12 °C. A kisebb fagyokat (-4, -6 °C ) károsodás nélkül elviseli. – a magja már 2–3 °C-on csírázásnak indul. Nagy melegben (18-20 °C felett) ugyan a lomb növekedése fokozódik, de csak a gumók kárára – azaz romlik a lomb és gumó arány.
A lombozat gyors növekedése gyakran megtéveszti a kertészt, azt gondolja, hogy attól a termésképzés is javul. Fény hiányára érzékenyen reagál, pl. borús időben, elhasználódott, piszkos fólia alatt, vagy sűrű vetés esetén színtelen, megnyúlt gumókat fejleszt.
Vízigénye a lomb növekedéssel párhuzamosan fokozatosan növekszik, kezdetben heti egyszeri öntözés általában elegendő, de később, a gumók fejlődése idején kétnaponként is kell számára vizet biztosítani. Szabály, hogy gyakrabban, de kisebb víz adagot adjunk egy-egy alkalommal, amivel elkerülhető az idő előtti pudvásodás és a gumók felrepedése. 70–80% körüli légnedvesség mondható számára ideálisnak.
Korai retket csak gyorsan melegedő, laza homoktalajon lehet eredményesen termeszteni. Kötött és cserepesedésre hajlamos területen nem tanácsos hajtatásával foglalkozni (rosszabbul kel, deformált gumókat képez, íze csípős lesz).
Talaj-előkészítés a vetéshez
A hónapos retek speciális talaj-előkészítést igényel, ami munka két részből áll:
- őszi talajforgatás és
- tavaszi magágy-előkészítés.
Ősszel, miután a főnövény pl. a paprika, a paradicsom letermett, a száraktól, és levelektől, elhullott, beteg termésektől gondosan kitakarítottuk a fólia házunkat, 15-20 cm mélyen érett(!) szerves trágyát kell a talajba forgatni. (Gyakran találkozni olyan téves véleménnyel, hogy a retket nem szabad szervestrágyázni, mert büdös és kukacos lesz, de ezt a gyakorlat már megcáfolta.)
A jó minőségű érett, komposztálódott istállótrágya, de más szerves trágya is, ideális feltételeket nyújt a retek mag csírázásához azáltal, hogy levegősé, lazává teszi a magágyat, javítja a vízmegtartó képességét. Ugyanakkor az éretlen trágya káros, rontja a magágy szerkezetét, lassítja és egyenetlenné teszi a kelést, a belőle kipárolgó ammónia leperzseli a hajszálgyökereket (1. kép). Szerves anyagot nem a talaj tápanyagtartalmának növelése miatt, hanem szerkezet javítás céljából adjuk!
A szerves trágyát ilyenformán a megforgatott 15-20 cm-es rétegébe munkáljuk be, mivel a hónapos retek gyökere ennél mélyebbre nem nő. Az ilyenkor szokásos adag, a 10-15 kg/m2 szerves trágya lebomló hatóanyag tartalma hosszabb idő alatt (kb. 1 év) fedezné a retek tápanyagigényét, de a rövid, 1,5-2 hónapos tenyészidő idején a szükséges mennyiség nem bomlik le, ezért műtrágya kiegészítés is szükséges.
Óvatosan a műtrágyával!
Foszfort viszonylag keveset igényel a retek (közepesen ellátott talaj esetén 2-3 dkg/m2), de a káliumnak jelentős szerepe van a színanyagok kialakulásában és a hidegtűrő képesség növelésében. Van olyan termesztői vélemény, amely szerint a kálium a pudvásodást is csökkenti. Általában 2-4 dkg/m2 fedezi a retek igényét, ha fejtrágya formájában is kap a növény. De! A sok műtrágya rontja a retek mag csírázását!
Tavasszal a vetés előtt az elgereblyézett talajra 2 cm vastagságban földdé érett, szinte tőzegszerű szerves trágyát, vagy jó szerkezetű tőzeget szórunk, majd egészen sekélyen – kb. 2-3 cm-re – (gereblyével) belekeverjük a talajba. Ezzel a talaj legfelső rétegében egy olyan magágyat tudunk kialakítani, amiben a mag lendületesen csírázik, aminek jó a víztartó képessége, nem kell a kiszáradástól tartani.
A talajtakarás – amihez jól megfelel a használt fólia is – a kelést gyorsítja, és védi a magágyat az esetleges kiszáradásától.
Fajtakérdés-fajtaválasztás
Fajták tekintetében a hazai piac a skarlát vörös színű, kerek alakú, nagytestű (5-7 cm átmérőjű) kicsi és vékony gyökerű fajtákat kedveli. Ebben a fajta szegmensben meglehetősen jó a választék, a külföldi nemesítések mellett, megtalálhatók az évtizedek óta jól bevált és nagyon kedvelt hazai fajták is. Újabban vannak, akik a kétszínű (piros-fehér) és a megnyúlt (hengeres alakú) változatot keresik, de továbbra is a kerek, enyhén lapított, egyszínű fajtáknak van a legnagyobb kereslete.
Vetés
Ugyan gyorsabb és sokkal egyszerűbb a szórt vetés, de a belőle fejlődő gyenge és egyenetlen termésminőség miatt nem javasolt, helyette a sokkal több fáradságot és figyelmet igénylő négyzetes vetést célszerű alkalmazni.
Nagyobb kertészetekben ehhez a vetési módhoz gépeket használnak, kisebb gazdaságokban – pár négyzetméter elvetéséhez még számításba jöhet a már-már feledésbe merült mag ragasztás vagy tüskés hengerezés.
Ragasztáshoz a víztől gyorsan bomló selyempapírt, és valamilyen vízben oldódó ragasztót (pl. csirizt) használtak, amivel a kívánt sor- és tőtávolságra még a tél folyamán a magot felragasztották, majd száradás után a papírt óvatosan összegöngyölték. Vetéskor csak a papírt a földre terítették, majd 1,5-2 cm vastagon tőzeggel, földdé érett istállótrágyával betakarták.
Akár hengerrel is
A tüskés retekvető henger is nagy szolgálatot tett kisebb gazdaságokban (2. kép). A hengert a puha felületű magágyon járatva, a vetés mélységének és távolságának megfelelő lyukakat képezett a talajba, amibe a magot csak be kellett ejteni. Ezt követően seprővel a talaj felületét végigsimították, ilyenformán betakarva a magvakat.
A legtöbb fajtánál a 8×8 vagy a 9×9 cm vált be, de vannak, akik a jobb minőség érdekében az ennél is nagyobb tenyészterületet, a 10×10 cm-t választják (3. kép). A vetésmélységre vonatkozóan nagyon fontos szabály, hogy 1,5–2 cm–nél sem sekélyebbre (gyors kiszáradás miatt), sem mélyebbre (lassúbb kelés okán)) nem szabad a magot helyezni. Vetés után a talajt alaposan beöntözzük, majd a gyorsabb kelés érdekében használt fóliával a sziklevelek megjelenéséig takarjuk.
A rendszeres öntözésen, fejtrágyázáson és szellőztetésen kívül más ápolási munkát nem igényel. A fényviszonyoktól függően az 1. táblázatban közölt hőmérsékleti értékek tartását javasoljuk.
Hónap | Nappal (°C) | Éjjel (°C) | ||
Napos idő esetén | Borús időben | Napos időt követően | Borús időt követően | |
Február | 12-14 | 10-12 | 6-8 | 4-6 |
Március | 15-18 | 12-15 | 8-10 | 6-8 |
Április | 18-20 | 15-18 | 10-12 | 8-10 |
(Május) | 20-22 | 18-20 | 12-14 | 10-12 |
Már a gumóképzés kezdetén célszerű elkezdeni a fejtrágyázást. Két- három alkalommal, vízben jól oldódó komplex műtrágya 0,3%-os töménységű oldatával tápoldatozzunk! (4. kép) 10 liter tápoldat egyszeri alkalommal, ~2 m2-re elegendő. Nagyadagú fejtrágya hasonlóan a túlöntözéshez, a gumók repedését okozhatja, amire a borsószem gumónagyságtól különösen érzékeny a retek.
(Vezérkép: Karczmarz56/Pixabay)