A magnézium hiánya gyakori a primőrzöldségeken, így tavasszal, a már termőkorban lévő paprikán és paradicsomon rendszeresen megfigyelhető, de az uborka, a sárgadinnye és a padlizsánhajtatók is találkozhatnak vele. Gyakran összetévesztik a káliumhiány betegséggel, és ennek megfelelően kezelik, pontosabban félrekezelik a növényeket.
A magnézium, mint növényi tápelem hatásában és megjelenésében sok vonatkozásban eltér a többi elemtől. Nem nevezhető igazi makroelemnek, mint a nitrogén, a foszfor vagy a kálium, de a növény által hasznosított mennyisége alapján sem lehet a cinkkel vagy a bórral egy csoportba, a mikroelemekhez sorolni.
A termőkorban lévő paprika és paradicsom szárán, középtájon, vagy valamivel alsóbb levélemeleten, de sohasem a legalsókon – mint ahol a káliumhiány-tünetek mutatkoznak – a főerek közötti szövetek kisárgulnak, de a legvastagabb erek a zöld színüket megtartják. Első ránézésre megtévesztésig hasonlítanak a káliumhiány betegségre, főleg a Solanaceae család (paprika, paradicsom, padlizsán, burgonya) esetében téveszthető össze, de az uborka és a káposztaféléknél is a kálium- és a magnéziumhiány szimptómái több vonatkozásban megegyeznek. A magnéziumhiánynak másik jellegzetessége, hogy gyors lombnövekedés esetén, átmenetileg akár a hajtásokon, a legfiatalabb leveleken is megjelenik, ami üvegházakban és fóliák alatt április végén, május elején, borús időt követő, intenzív napsütés hatására szokott rövid időre, átmenetileg kialakulni.
Nehéz a káliumhiánytól megkülönböztetni. A magnéziumhiány tünete is a káliumhoz hasonlóan az erek között jelentkezik. A vastagabb levélerek és közvetlen az erek mentén elhelyezkedő szövetek sokáig élénkzöld szint mutatnak, miközben az erek között megindul a klorózis, ami ritkábban megy át nekrózisba, azaz a levélszövetek elszáradásába, mint a káliumnál. Egyik különbség a nekrózis tónusában van. Míg a kálium esetében világos, fakó sárga elszíneződés figyelhető meg, addig a magnéziumnál élénksárga, narancssárga, nem egy esetben vörösessárga szín alakul ki. (A sárga szín árnyalata fajtól és fajtától is függ.) Másik eltérés a két elem hiánytünetei között a kezdeti fázisban van, kálium esetében a levél hegyén kezdődik, míg a magnéziumé a levélnyélnél, a levél széle és hegye sokáig zöld marad (1-2 kép). Ezt a különbséget legjobban a kabakos féléken (sárgadinnye és uborka) lehet megfigyelni, ahol a sárgulás tenyérszerűen a levél nyelénél indul, és a levélszél irányába halad, súlyos esetben azt el is éri.
A magnéziumhiány lassítja a paprika és a paradicsom asszimilációs és szintetizáló folyamatait (egyetlen ásványi eleme a klorofill-molekulának), zavart okoz az anyagcsere folyamatokban, a cukrok, a keményítő a levelekben halmozódik fel és nem a termésben. Továbbá gátolja a nitrátreduktáz enzim működését, ebből adódóan növekszik a termésben a nitráttartalom, lassul a karotin („A” vitamin) és a fehérjeképződés is. Azáltal, hogy más kationokhoz hasonlóan (pl. kálium, kalcium) erősíti a sejtfalakat, javítja a pulton-tarthatóságot (átmeneti tárolhatóságot) és a szállíthatóságot, más fajoknál a betegség-ellenálló képességet (pl. burgonya, sárgarépa, cékla, petrezselyemgyökér stb.).
Többnyire a levelekben, lombozatban halmozódik fel, egészséges növény leveleiben 0,3 %-os koncentrációban mutatható ki. A 0,2 % körüli Mg már kritikus értéknek tekinthető.
Intenzív termesztést folytató gazdaságokban, így a hajtató üzemekben, a termőkorban lévő primőrökön két tényező az, ami kiváltja a tavaszi magnéziumhiányt: a javuló fényviszonyok hatására a fokozott lombképzés, és a kálium túladagolás következménye, az ionantagonizmus. Márciustól a fényviszonyok gyorsan javulnak, nemcsak a nappalok hossza, de a fény intenzitása is fokozódik, a február havi fényszegény 150-200 M j/m2-ről április és május hónapokra megduplázódik a havi érték, és eléri 400-500 M j/m2.
Az ionantagonizmus gyakori jelenség a hajtatásban, a talaj pufferoló hatása kisebb mértékben érvényesül, és túlsúly esetén a magnéziumnál gyorsabban mozgó ionok, mint az ammónia-ion (NH4+) és kálium (K+) kiszorítja a lassúbb mozgású magnéziumot, előidézve ezzel enyhébb vagy súlyosabb hiányt. (A NO3-nitrogén ionok – ellentétben az ammónia N ionokkal szinergisták – kedvezően hatnak a magnézium felvételére). A kálium esetében is ismert a jelenség, amely szerint egy határig nincs gátló hatással a magnézium felvételére, sőt kifejezetten segíti azt, viszont egy bizonyos koncentráció felett blokkolja a magnéziumnak a növénybe jutását. Zöldségféléknél a K/Mg 3-4/1 arány mondható ideálisnak.
Az intenzív trágyázás (tápoldatozás) során a K adagok emelése következtében, ami a fényszegény hónapokban a szár megnyúlása miatt indokolt, elmarad a magnézium kálium arányos pótlásának visszaállítása, márciusban-áprilisban megjelennek a középső leveleken a magnéziumhiány élénksárga tünetei.
Az eredményes gyógyítás a magnézium pótlásával, és a kálium átmenetei csökkentésével lehetséges. Ennek gyors és hatékony, de kevésbé tartós megoldása a magnézium-nitráttal vagy magnézium-szulfáttal történő lombtrágyázás, aminek nem az említett készítmények minősége (hatása), hanem az ilyen formán kijuttatható kis mennyiség az oka. A magnéziumot levélen keresztül jól és gyorsan hasznosítja a növény, de az így, egy-egy alkalommal kijuttatott mennyiség – még ha ismételjük is – töredéke az ilyenkor jelentkező igénynek. Szükséges a fejtrágyaként adott tápoldatban a K/Mg arányt két-három hétre átmenetileg átállítani, és a tünetek megszűntéig 2/1 K/Mg arányt alkalmazni, azaz csökkenteni a kálium mennyiségét, és növelni a magnéziumot. A lombtrágyázással kombinált tápoldat változtatás, ha nem is fogja a megsárgult levelek színét visszahozni, de a további klorózist megelőzhetjük vele.
