A retek ideális zöldség a kezdők számára: magjai gyorsan és megbízhatóan csíráznak. A retek frissen, ágyásból a legjobb ízű. Ne várjuk meg, amíg teljesen kifejlődik, de különösen a korai fajtákat szedjük le, mielőtt elérnék a jellemző méretüket.
Vetés
A korai retekfajták, amelyek jól bírják a kevés fényt és a hűvös hőmérsékletet, február végétől/március elejétől vethetők fóliában vagy üvegházban. A szabadföldbe márciustól vethet retekmagot, amint a talaj jól kiszáradt és fagymentes. A magok 12-15 Celsius-fokos hőmérsékleten különösen gyorsan és megbízhatóan csíráznak.
A vetéshez hasznos, ha először néhány egyenes barázdát készítünk az ágyásban. A magokat csak egy centiméter mélyre vesse el, és két mag között körülbelül három-öt centiméternyi helyet hagyjon.
A magsorok közötti távolságnak körülbelül 15 centiméteresnek kell lennie.
Ha a távolság nagyon szűk, akkor a kelés után érdemes lehet a palántákat újra szétválasztani öt-nyolc centiméterre, hogy elegendő helyük legyen a fejlődéshez. Ezután soronként takarjuk be vékony földréteggel és finom permetezéssel öntözzük meg a magágyat. Az utolsó retket szeptember elejéig vethetjük a szabadföldbe.
A retek gyenge növekedésű. Jó szomszédai az ágyásban a paradicsom, a bab és a saláta. Az uborka és a keresztesvirágú zöldségek azonban nem.
Betakarítás
Nyáron a retket már három-négy héttel a vetés után betakaríthatja. Tavasszal és ősszel a termesztési idő körülbelül nyolc hét.
A gumókat egyenként húzzuk ki az ágyásból, és frissen fogyasszuk el. A retket úgy tárolhatjuk a legjobban, ha nedves ruhába csomagoljuk. Így a hűtőben néhány napig eláll.
Apró lyukak a levélen
Ha a retek levelein lyukak jelennek meg, az földibolhák jelenlétére utal. Az imágókat már kora tavasszal megfigyelhetjük a növények mozgatásával. Kártételük következtében a növények fejlődésükben visszamaradhatnak. A kémiai védekezés mellett rendszeres öntözéssel és megfelelő tápanyag-utánpótlással az általuk okozott kár mérsékelhető.
Kukacos retek
A gyökérlégy (Phorbia radicum) rajzása akár már március elején is megindulhat. Évente 2-3 nemzedékük is kifejlődhet. Tojásaikat a növény tövéhez helyezik el a talaj repedéseibe. A lárvák a gumóba hatolva – növekedésükkel arányosan – egyre nagyobb járatokat készítenek. A fehér színű, egy cm-nél alig kisebb nyüvek végül visszahúzódnak a talajba bábozódni.
A másik kártevő, ami hasonlóan él és hasonló nyomokat hagy maga után, a káposztalégy (Phorbia brassicae). Szintén a talajban telel báb alakban. Három nemzedéke van.
A védekezés – mindkét kártevő ellen – főként a vetésváltás betartásán alapul. A kikelt lárvák ugyanis tápnövény hiányában elpusztulnak. Ezt kiegészítendő, érdemes vetés után fóliával takarni a területet.
