A spenót (Spinacia oleracea L.), vagy népiesebb nevén paraj a levélzöldségfélék csoportjába tartozik, számos olyan tulajdonsággal rendelkezik, amely nagyobb felületen való termesztését, és gyakoribb fogyasztását nálunk is indokolná. Koraiságából adódóan, valamint rövid tenyészideje miatt alkalmas a fogyasztási idény széthúzására. Könnyen és egyszerű módszerekkel termeszthető, lévén hidegtűrő, ebből adódóan kevés energiával is hajtatható.
Egyik legrégebben termesztett zöldségféle, Közel-Keleten már a VIII-IX. században perzsafű néven ismerték és széles körben fogyasztották. Hazánkba Szírián és Törökországon keresztül XVI-XVII században került.
Szántóföldi termesztése megközelítőleg 500 ha-on folyik, ilyen tekintetben, mint szántóföldi növény az úgynevezett kiskultúrák közé tartozik. A nagyüzemi termesztése alapvetően két iparágat szolgál ki, a szárító ipart és a gyorsfagyasztott feldolgozást, natúr és különböző krémes püréket állítanak elő belőle.
Kisebb mértékű kereslet a spenót iránt gyakorlatilag az egész évben, így télen is van, friss fogyasztási célból kisgazdaságokban, házikertekben állítják elő. Fűtetlen fóliák alatt, mint a paprika vagy a paradicsom elő- vagy utónövényt hajtatják.
Jó étrendi hatása mellett táplálkozási értéke is kiváló, magas fehérjetartalma (a szárazanyag 30%-a fehérje), mellett gazdag „A” és „C” vitaminokban, ásványi anyagokban (vas, kálium és magnézium).
Az ipar számára termesztett spenót két legfontosabb értékmérő tulajdonsága a szín és a szárazanyag tartalom. A sötét színű, magas szárazanyag tartalmú spenót fajták a keresettebbek, ezek általában a hosszabb tenyészidejűek, bőtermőbbek. A szezon megnyújtása érdekében azonban rövidebb tenyészidejű fajtákat is vetnek, amelyek színe világosabb, szárazanyag tartalmuk általában alacsonyabb – a jól hajtatható fajták ebbe a csoportba találhatók.
Környezettel szemben támasztott igényei alapján elmondható, hogy az igénytelenebb zöldségfajokhoz sorolható. A termesztési gyakorlatban a hidegtűrő növények közé sorolják, a lombképzés idején az optimális érték 15-16 0C. Csírázása már 3-4 0C-on megindul. Fajtától függően a hideget jól elviseli, a télálló típusok a -10, -150C-on is áttelelnek. 20 0C felett gyorsan magszárat fejleszt, a nyári fajták ilyen tekintetben jobban bírják a meleget. Az ipari fajták alapvetően jó hidegtűrőek és télállóak.
Hosszúnappalos növény, 15-16 órás megvilágítás hatására jarovizálódik. 12 óránál rövidebb megvilágítás mellett nem képes magszárat fejleszteni. Megfigyelések szerint rövid nappalok hatására több tőlevelet fejleszt, azaz nagyobb termést ad. Fényigény (naphosszúság) tekintetében a fajták között jelentős különbség van.
Vízigénye nem nagy (transzspirációs együtthatója 385), ennek ellenére nagyüzemi termesztése biztonságosan és eredményesen csak öntözött körülmények között képzelhető el. Korai tavaszi és őszi termesztése – főleg kisüzemekben – öntözés nélkül is megvalósítható.
Talajszerkezet iránt kevésbé igényes zöldségnövény, sóérzékenysége közepes, magas mésztartalmú talajokon (5% feletti CaCO3) gyakran mutat vasklorózist. Szerves trágyázást csak hajtatásban alkalmaznak.
Fajlagos tápanyagigénye, azaz 1 tonna levéltermés előállításához szükséges nitrogén, foszfor, kálium és magnézium mennyiség:
- nitrogén (N): 3,5 kg/t
- foszfor (P2O5): 1,8 kg/t
- kálium (K2O): 5,2 kg/t.
- magnézium (MgO): ~ 0,4-0,6 kg/t
Káliumtrágyázás a szárazanyag tartalmat, továbbá télállóságát és fagytűrőképességét fokozza. Félmikroelemek közül magnéziumból és vasból igényel jelentősebb mennyiséget. Az egészségügyi előírásoknak megfelelő nitrát érték betartása miatt a feldolgozó ipar részére előállított spenót nitrogéntrágyázását csak kontrollált körülmények mellet szabad végezni.
A spenót rövid tenyészideje lehetőséget nyújt az elővetemények termesztésére és az utóhasznosításra is. Szántóföldi körülmények között többnyire kétféle gabona között termesztik. A vetés időpontja szerint megkülönböztetünk tavaszi, nyári és őszi (áttelelő) vetésű spenótot. A tavaszi spenót vetése március elejétől – amint a talajra lehet menni – április közepéig lehetséges, és júniusban, közvetlenül az áttelelő spenótok után vágható illetve szedhető. A nyári spenótfajták augusztus második felében vethetők, betakarításuk október végén esedékes. Az őszi vagy áttelelő spenótot október közepén vetjük és következő év április végétől takarítjuk be.
A talaj-előkészítési munkákat alapvetően meghatározza a vetés időpontja. Kora tavaszi vetések esetén a tarlóhántást követő őszi mélyszántás alkalmával juttatjuk ki a szükséges foszfor és kálium műtrágyákat, a nitrogént a magágykészítés során, tavasszal adjuk. Az őszi vetések esetén a talajelőkészítés július-augusztus folyamán történik, miután az előnövény lekerült.
Kisüzemben, friss fogyasztásra 25-30 cm-es sortávolságra vetik, nagyüzemben a gabona-sortávolság az általános. 10 sor után – a gépi művelés miatt – egy szélesebb, 50-60 cm-es művelőutat hagynak. A vetés mélysége a talaj kötöttségétől és a vetés időpontjától (tavaszi, nyári, őszi vetés) függően 2-4 cm, a tőtávolság 3-5 cm. 1 hektárra szükséges vetőmagmennyiség az alkalmazott technológiától függően 20-40 kg/ha.
Ápolása, a növényvédelmi munkákon kívül, csak kultivátorozásból (gyomirtásból, talajlazításból) és öntözésből áll. Tavaszi vetésűek esetében nagyobb súlyt kell fektetni a gyomirtásra, a nyári-őszi termesztésnél az öntözésre. Nyári spenót esetében az öntözési idénynorma – a talaj kötöttségétől függően – 40-60 mm, azaz 2-3 öntözés.
Míg frissfogyasztásra (pl. hajtatás) kézzel szedik, ipari célú felhasználásra gépi vágást alkalmaznak.
