Zöldségtermesztők – úgy a szabadföldön gazdálkodók, mint a hajtató kertészek – a klimatikus környezeti tényezők említése kapcsán többnyire a fényviszonyokra és a hőmérsékletre gondolnak, a páratartalomnak nem tulajdonítanak kellő jelentőséget. Pedig a fóliák alatt a kritikusan magas, szabadföldi gazdálkodás esetén a károsan alacsony légnedvesség jelentős mértékben közrejátszik a termesztés eredményességében.
Általános gyakorlat a hőmérséklet mérése (átlag érték, minimum és maximumok, hőösszeg stb.), a fényviszonyokhoz igazított öntözés és tápoldatozás, de a páratartalomra vonatkozó, a növény fejlődését befolyásoló légnedvesség értékek kevésbé ismertek, és ha a gazdák rendelkezésre is állnak, nem a súlyuknak megfelelően kezelik, gyakran figyelmen kívül hagyják.
A páratartalom kapcsán a növényre gyakorolt hatásokat kiemelve, amelyek jelentősebb mértékben befolyásolják, illetve szabályozzák az élettani folyamatokat, és azon keresztül a terméseredményeket, a következőket szükséges megemlíteni:
- Alapvetően közrejátszik a transzspirációs folyamatokban, befolyásolja a növények párologtatását.
- Szélsőségesen magas vagy alacsony pára esetén nem működnek a légzőnyílások (sztómák), nincs párologtatás, ebből adódóan nincs vízfelvétel, és a tápanyagok növénybe jutása is akadozik, gátolt, ami tápanyaghiányhoz vezethet.
- Hatással van a páratartalom a virágzásra, a virágok és a termések kötődésére is. Túl száraz levegőben nem képződik kellő mennyiségben szekrétum, ebből adódóan nem tapad a bibéhez a virágpollen. Magas páratartalom hatására a pollen megszívja magát nedvességgel, nehézzé válik, nem repül, nehezen jut át a bibére.
- A magas páratartalom, mint ahogy a szélsőségesen alacsony is elősegíti a gombás és baktériumos betegségek megtelepedését, illetve a kártevők felszaporodását.
Páratartalom kapcsán beszélünk az abszolút és a relatív páratartalomról. Az abszolút páratartalom érték alatt a levegőben lévő nedvesség mennyiségét értjük, azaz 1 kg levegő hány gramm vizet tartalmaz. A levegő vízfelvevő képessége hőmérsékletfüggő, a melegebb levegő több nedvességet tud felvenni, magában tárolni, vagyis a melegedéssel a légkör párakapacitása növekszik.
Relatív páratartalom alatt azt az értéket értjük, ahogy adott hőmérsékleten a levegő nedvességtartalma a lehetséges abszolút páratartalomhoz viszonyul. Ebből következően a relatív páratartalom mindig egy viszonyított érték, amit százalékban adunk meg.
Melegedéskor a környezetből egyre több vízgőz kerül a levegőbe, ami folyamatnak ellentéte a harmatképződés, azaz a párakicsapódás. Ha a hőmérséklet ugyanolyan víztartalom mellett csökken, úgy a relatív páratartalom nő.
A levegő is csak korlátozott mennyiségben képes a vizet elnyelni, ebből adódóan a légkör hűlve vízgőzzel telítetté válik, a páratartalma eléri a 100%-ot, majd köd képződik, dér vagy harmat formájában kicsapódik. (Ez utóbbi jelenséget – mivel hőtermelő folyamat – a fagy előrejelzésénél és a fagy elleni védekezésnél is használják a zöldség- és gyümölcstermesztésben.)
A relatív páratartalom éves alakulására jellemzően a legalacsonyabb értékek (40-50%) nyáron, júliusban vannak, míg a legmagasabb érték (90% felett) télen, december-februárban mérhető.
Nálunk a közel félszáz, kisebb-nagyobb felületen termesztett zöldségfajnak egy része párás, szubmediterrán környezetből lett behurcolva, míg mások közép-ázsiai származásukból adódóan a szárazabb viszonyokat kedvelik. Ebből adódóan – a hő- és fényigényükhöz hasonlóan – jelentősen eltér a páraigényük is.
Az optimálisnak mondható légnedvesség tartalom nemcsak fajonként változik, ismert fajták, fajtatípusok esetében is különbség, sőt fenológiai fázisoktól, a növény korától függően is módosulhat. Vagyis a páratartalom is – mint más környezeti tényező – nem tekinthető növénytermesztési szempontból egy állandó értéknek, fajtól, és a klimatikus tényezőktől, mindenekelőtt a hőmérséklettől és a fényviszonyoktól függően változik.
Párás és száraz, valamint az erősen ingadozó páratartalom zöldségnövényekre gyakorolt hatása és káros következményei az alábbiakban összegezhetők:
Optimálisnál magasabb páratartalom:
- Intenzív, esetenként buja vegetatív növekedés,
- virágelrúgás, terméskezdemények ledobása, rosszabb termékenyülés,
- elhúzódó tenyészidő,
- csökkenő transzspiráció és lassúbb tápanyagfelvétel (1. kép),
- színanyagok lassúbb kialakulása, termésszínesedés elhúzódása,
- lazább szövetállományból adódó rosszabb tárolhatóság, szállíthatóság és pulton-tarthatóság,
- gombás és baktériumos eredetű betegségek fokozott mértékű felszaporodása és
- élettani betegségek, fejlődési rendellenességek kialakulása (pl.: ödéma (2. kép), szárrepedés, termésrepedés).
Alacsony (túl alacsony) páratartalom következményei:
- Vegetatív növekedés lassulása,
- generatív jelleg kialakulása (a lombozathoz képest sok virág és terméskezdemény),
- kényszerérés,
- fénytelen termések (pl.: paprika, paradicsom, padlizsán),
- a termés (bogyó) felületén apró hajszálrepedések keletkezése,
- sztómák záródása következtében lassúbb tápanyagfelvétel,
- néhány kártevő (pl.: atkák) felszaporodása és
- szövetek gyorsabb elöregedése (fásodás, pudvásodás, rostosodás).
Erősen ingadózó páratartalomból adódó fejlődési zavarok:
- Káros stressz hatások jelentkezése,
- virág- és terméskezdemény elrúgás,
- betegségekkel szemben csökkenő ellenállás, valamint
- bogyók, termések repedése és deformációja.
Ugyan a fentiekben a páratartalom optimális értékétől történő eltérés káros következményei lettek csak megemlítve tudni kell, hogy a légnedvesség szabályozása lehetőség is egyben a kertész kezében a fiziológiai és technológiai folyamatok irányítására.
