A szabadföldi zöldségtermesztésben a fejtrágyázás időpontjáról, illetve a kijuttatandó tápanyag megosztásáról viszonylag kevés szó esik a szakirodalomban. Míg a gabonafélék esetében a hasonló technológiákból adódóan a kijuttatás üteme, illetve időzítése nagyon hasonló, addig a zöldségtermesztésben a fajból (fajtából), környezeti (tápanyag) igényükből, a különféle termesztés technológiákból és célokból adódóan a trágyamegosztás és a kijuttatás időzítése, akárcsak a kijuttatás és a bemunkálás módja, nagyon változó.
A kertészeti növények tápanyag-utánpótlása kapcsán is meghatározó a gazdaságosság kérdése (műtrágya ára, kijuttatott mennyiség). Az időzítésnek és a megosztásnak lényegesen kisebb a közvetlen anyagi vetülete, de a jó időzítéssel és ütemezéssel is elérhető bizonyos mennyiségű tápanyag-megtakarítás.
A trágyázás ideje és a trágya megosztása szorosan összefüggő két tényező, nehezen választhatók el egymástól. Sok az ezekre ható, ezekkel összefüggésbe hozható környezeti és technológiai elem:
- termesztett növényfaj (esetleg fajta) tápanyagigénye,
- talaj minősége,
- gyökeresedés mélysége (oltott és nem oltott palánták, helyrevetés),
- termesztési cél,
- szerves trágyázás,
- a kijuttatandó műtrágya mennyisége,
- a kijuttatandó műtrágya minősége és
- a trágya kijuttatás módja (szilárd formában, tápoldatként csepegtetőn keresztül vagy szórófejjel).
A trágyázás ideje köthető naptári időpontokhoz (pl. alaptrágyázás – október, indítótrágyázás – május), technológiai folyamatokhoz (például ültetés, talajlazítás, stb.) és fejlődési, fenológiai fázisokhoz (például virágzás, terméskötés, stb.). Ez utóbbinak a fejtrágyázásoknál van kiemelkedő jelentősége.
Gyakori kérdés, a megosztás aránya az alap-, indító és fejtrágyázások között. A talaj és a termesztési technológia ismerete nélkül a kérdésre pontos választ nehéz adni, ezért általános szabályként – közepes tápanyag-ellátottságú talaj esetében – a 1. táblázatban feltüntetett arányszámokat javasoljuk használni. Ettől jelentősebb eltérés lehet csepegtetőn keresztül kijuttatott tápoldatozásnál, izolált közegen történő termesztés esetén, ahol általában a fejtrágyázások számának növelése mellett a kijuttatott tápanyagok arányát növeljük fejtrágyázáskor az alap- és az indítótrágyázás rovására.
Trágyamegosztás aránya (%) a hosszú és rövid tenyészidejű zöldségnövényeknél (1. táblázat):
Hosszú tenyészidejű fajok | Nitrogén (N) | Foszfor (P2O5) | Kálium (K2O) |
Alaptrágya | – | 80-90 | 50-60 |
Indítótrágya | 10-30 | 10-20 | 20-25 |
Fejtrágya | 70-90 | 0-10 | 20-25 |
Rövid tenyészidejű fajok | |||
Alaptrágya | – | 80-90 | 60-70 |
Indítótrágya | 50-100 | 10-20 | 15-20 |
Fejtrágya | 0-50 | – | 15-20 |
A tápanyag-felvétel üteme, a felvett tápanyagok egymáshoz viszonyított aránya a tenyészidő folyamán változik. Optimális időzítésről és megosztásról akkor beszélhetünk, ha a talajban mindig olyan arányban és mennyiségben állnak rendelkezésére a tápanyagok, mint ahogy azt a növény az adott időszakban igényli.
A zöldségfélék a lombtömeghez viszonyítva a legtöbb foszfort a tenyészidő elején veszi fel, ennek a tápanyagnak a hasznosítási üteme a betakarításhoz közeledve folyamatosan csökken. A nitrogén felvétele a zöldtömeg növekedésével és a termésképződéssel arányos, a koncentrált érésű fajták esetében (determinált, csokros, ernyősvirágzatú és törpe típusok babnál, paradicsomnál, paprikánál, uborkánál és borsónál) rövid időre terjed ki, koncentrált, míg ugyanezeknél a fajoknál, a folyton növő fajták esetében hosszabb időre nyúlik el. A káliumot hosszabb ideig, a tenyészidőszak közepéig építik be nagyobb mennyiségben a zöldségfélék, de a felvétel üteme és mennyisége fajonként (fajtánként) eltérő ideig tartó folyamat, továbbá a termesztési céltól is bizonyos mértékig függ.
A talaj minősége (humusztartalom és a kötöttség) a tápanyagmegkötő képességtől függően módosítja tápanyagmegosztást és -időzítést. Minél kisebb az adszorpciós kapacitás, annál kisebb adagokkal, de gyakrabban kell a veszteségek elkerülése érdekében fejtrágyázni. Míg a foszfor, amely a laza, humuszban szegény talajok esetében is alig mozog, alig van kimosódás, akár egyetlen adagban is adható lenne az őszi mélyszántás alkalmával. (Gyakorlatban csak 80-90 %-át adják ősszel, 10-20%-ot indítónak, esetleg fejtrágyának.) Ugyanakkor a nitrogént mit fejtrágyát – különösen a hosszú tenyészidejű fajok esetében – célszerű minél több részletben megosztani.
A szerves trágya – mennyiségétől és minőségétől függően lassúbb tápanyag-szolgáltatást biztosít, mint a műtrágya – ásványosodása (bomlása), a trágya minőségén kívül (cellulóz aránya), a hőmérséklettől és a csapadékviszonyoktól függ. A bomlásának üteme a műtrágya megosztását, időzítését módosítja.
A növény igénye alapján számított tápanyagmennyiség kiszórásának ütemezése (megosztása), a műtrágyák só-stressz hatása miatt, szigorúan az egyszerre kiadható adagokhoz kötött, főleg a nitrogén, de a kálium esetében is (2. táblázat).
Egyszerre (egy adagban) kijuttatható műtrágya mennyiség (hatóanyag kg/ha) (2. táblázat):
Trágyázás ideje | Nitrogén (N) Sóérzékeny faj | Kálium (K2O) Sóérzékeny faj | Nitrogén (N) Sóra kevésbé érzékeny | Kálium (K2O) Sóra kevésbé érzékeny |
Alaptrágyázás, illetve tenyészidőn kívül | 50 | 200 | 80-100 | 300 |
Indító- és fejtrágyázás | 50 | 100 | 50 | 150 |
A trágyázást abban az esetben tudjuk teljes egészében a növény igényéhez igazítani, ha az egyes tápanyagokat folyamatosan, több adagban, akár naponta juttatjuk ki. Ez még néhány évtizede teljesen egy elméleti megközelítésnek tűnt, realitása a gyakorlatban nem volt. Mióta a zöldségtermesztésben a tápoldatozás és a csepegtető öntözés a mindennapi termesztési technológia részévé vált, megvan a technikai lehetőség a gyakoribb fejtrágyázás kivitelezésére (például támrendszeres uborka és paradicsom termesztés, görögdinnye intenzív termesztése, lineár öntözőrendszer alatti csemegekukorica termesztés).
A kijuttatás módja és a trágyázás gyakorisága költség kérdése is. Költség kérdése beruházási oldalról (tápoldat bekeverők, csepegtető rendszer, víztisztítók és szűrők), de üzemeltetés vonatkozásban is (munkabér, üzemanyag, stb.).
Melyek azok a fenológiai fázisok a szabadföldi, talajon történő zöldségfélék termesztése során, amelyekhez köthetők a fejtrágyázási időpontok?
Palántanevelés esetén célszerű az első lomblevelek megjelenéséig várni, és csak ezt követően fejtrágyázni. Ugyan ez vonatkozik a helyrevetett zöldségfélékre is, a lomblevelek megjelenésétől esetleg adható fejtrágya, de csak kis adagban és kis mennyiségben.
A paradicsomfélék esetében a terméskötődés idejét szokás megjelölni az első fejtrágyázási időpontnak, amikor nagyobb adag veszély nélkül kijuttatható, a korábban adott, nagyobb adagú nitrogéntrágyázás erős vegetatív növekedést, és a vele járó terméselrúgást okozhat. A koncentrált érésű fajtákat (pl. determinált paradicsomok, csokros paprikák) valamivel gyakrabban, míg a folytonnövőket ritkábban fejtrágyázzuk. A tenyészidő közepétől, utolsó harmadában a nitrogénhez viszonyított kálium mennyisége csökkenthető, idővel el is hagyható.
A kabakosok esetében az oldalhajtás képződés megindulásakor szükséges indítani a nitrogén- és káliumadagolást, a mennyiség a terméskötések megjelenésekor fokozható.
A nitrogén igény káposztafélék esetében nagyobb mértékben a fejesedés, gumóképződés, rózsa megjelenésétől növekszik, de már ezt megelőzően a levélzet kifejlődését is kisebb adagokkal segíteni kell. A fejesedést jóval megelőző nagyadagú nitrogéntrágyázás – bőséges öntözés mellett – laza fejeket, gumó- és fejrepedést okozhat.
A tárolási hagyma és gyökérzöldségek esetében a ceruzavastagságú szár elérését szokás megadni, mint az intenzív tápanyag-adagolás kezdetét, amit legkésőbb a betakarítást megelőző 4-5 hétig be kell fejezni. A későn adott nitrogén rontja a tárolhatóságot. Vöröshagymánál a szár megdőlések a fejtrágyázás utolsó időpontja.
Borsónál és a babnál, tápanyagokkal közepesen ellátott talaj esetében, a terméskezdemények megjelenésekor adható fejtrágya, a korábban adott nitrogén ezek esetében is terméselrúgást okozhat.
A fejes saláta (endívia, jégsaláta, stb.) a nitrogénigénye a fejképzéssel egy időben ugrik meg.
Néhány általános és fontos szabály a zöldségfélék trágyamegosztásához:
- A zöldségfélék szaporítási ideje (vetés, ültetés, dugványozás) – eltérően az szántón termesztett őszi kalászosoktól – egy-két kivételtől eltekintve tavasszal van, ennek megfelelően a műtrágyázás időzítése is más. A gyorsan kimosódó nitrogént csak kivételes esetben adjuk ősszel, ezért tavasszal és nyáron, az indító és a fejtrágyázások idején juttatjuk ki. Kivételes esetnek számít, ha nagymennyiségű növényszárat, lombot dolgozunk a talajba, ilyenkor a gyorsabb bomlás érdekében célszerű kevés nitrogénműtrágyát is adni, a pentozán hatás elkerülése miatt.
- Foszfor esetében nincs szükség a nitrogénhez vagy a káliumhoz hasonló tápanyagmegosztásra, tekintettel arra, hogy a foszfor jobban kötődik a talajhoz, kisebb a mozgása, a kimosódás veszélye nem áll fenn. Ebből az is következik, hogy csak az a foszfortrágya érvényesül, amely közvetlen a gyökérzet közelében van, ezért ezt a tápanyagot az őszi talajművelés alkalmával a gyökérzónába kell forgatni. Az indítótrágyaként adott 10-20% foszfor, a sekély, még fejletlen gyökérzet számára biztosítja a foszfor jobb elérhetőséget. A starterként adott foszfor azért is fontos a fiatal növények számára, mert lombtömegükhöz képest ebben a fejlődési fázisban nagyobb a foszforigényük.
- A fejtrágyaként, szilárd formában, a talaj felületére kiszórt foszfortrágya lassú mozgás miatt a vegetáció időtartama alatt nem éri el a gyökérzónát.
A lombtrágyázás is a fejtrágyázás egyik formája, a cikkünk a gyökéren keresztüli tápanyag-adagolásra vonatkozik. A lombon keresztül adott tápanyagok mennyisége az N; P és K esetében, még rendszeres permetezések esetén is csekély a gyökéren keresztüli hasznosuláshoz képest, ebből adódóan a levéltrágyázást a mennyiségi megosztásnál kevésbé vesszük figyelembe. Ugyanakkor szerepét nem alábecsülve, egy-egy kritikus technológiai fázisban (például ültetés után), élettani fejlődési rendellenességek megelőzésére vagy gyógyítására (mész-, magnézium- és mikroelemhiány), hatékony eljárásnak mondható.