Ezek közül különösen nagy jelentősége van az úgynevezett makroelemeknek, a nitrogénnek, a foszfornak és a káliumnak, hiányukat a növények a levelek sárgulásával is jelzik.

Nitrogénhiány tünetei

A hiánytünetek legkorábban a növény alsó, idősebb levelein észlelhetők, a levéllemez színe kihalványul, majd megsárgul, ezt követően a klorózis fokozatosan a középső levelekre is átterjed. Az erek mentén és a levélszéleken éles színhatár nem alakul ki, a vastagabb levélerek később halványodnak el és sárgulnak ki, mint a levéllemez és a hajszálerek (1. kép).

Levélen a klorózis a csúcstól és a levél széle felől indul, majd fokozatosan halad a levélnyél irányába. Súlyos esetben a klorotikus foltokat nekrózis, azaz a levél száradása váltja fel, majd a levél lehullik.

A növények növekedése, vegetatív tömege és termőképessége jelentősen csökken, a szár elvékonyodik, a hosszanti növekedés fokozatosan leáll. Több zöldségfajon a merevtartás jelensége – a szárhoz hajló, merev állású levelek (paprika, padlizsán, bab) – figyelhető meg. Az oldalhajtások képződése és a bokrosodás lelassul, majd idővel megszűnik.

Megtévesztő lehet, hogy néhány fajon (pl. káposztafélék, cékla, retek) a sárgulás helyett erőteljes antociánosodás alakul ki, a levelek zöld színét idővel nem sárga, hanem lilásvörös árnyalat váltja fel. A levél lila tónusa, azaz az antociánosodás foka nemcsak a nitrogénhiány mértékéből adódik, azt módosítja a zöldségfaj, illetve a fajta színanyagainak összetételétől is.

Kísérőtünetek

A levélklorózis mellett egyéb kísérőtünetek is tapasztalhatók. A paprika, a paradicsom és a padlizsán enyhe hiány esetén még jól köt, sokszor jobban, mint a nitrogénnel jól ellátott növények, ám a termésnövekedés lassúbb, a terméshéj és a terméshús vékonyabb lesz.

Nagyobb nitrogénhiány az uborkán és dinnyén súlyos terméselrúgást okoz, köznyelven: „leszabályozzák” magukat. A nitrogénhiányban szenvedő növény gyökérzete feltűnően hosszú, mélyre nyúlik, ugyanakkor vékony, fehér és kevésbé elágazó.

Tartós nitrogénhiány hatására az uborka termése vékony, görbe és világos lesz, a bibepont irányába elkeskenyedik, a paprikabogyó hosszúságához képest a vállátmérő szélessége csökken, gyakran kifliszerűen meggörbül, a paradicsombogyó pedig apró és világos marad.

Gyors növekedés esetén a nitrogénhiány tünetei megtévesztőek lehetnek, mert átmenetileg nem az alsó, hanem a fiatalabb leveleken alakulnak ki először. Ez figyelhető meg április-májusban a fólia alatt az uborkán és a dinnyén, amikor a termesztő közeg hideg, a légtér erősen felmelegszik, a növény gyors növekedésbe lendül, és a gyökerek nem képesek olyan ütemben felvenni a nitrogént, mint ahogy azt a növény igényelné. Ráadásul a növényen belüli átépítés (reutilizáció) is lassúbb, mint ahogy a hajtások a nitrogént beépítik, ezért átmenetileg a fiatal leveleken mutatkozik a klorózis először.

Nitrogén-túladagolás

A nitrogén-túladagolás erős lombnövekedést, szárvastagodást eredményez. A levelek sötétzöldek, a normálisnál nagyobbak, vastagabbak, az erek besüppednek az ér közötti szövetekbe.

A növény szövetállománya laza, tapintása puha. Gyakori a termés- és virágelrúgás, a virágzás rendszerint késik, és ez károsan hat a koraiságra. A növény fogékonyabb lesz a betegségekre, és romlik a termés szállíthatósága.

Amennyiben a nitrogén-túladagolás bőséges vízellátással párosul, a termés felreped (paradicsom, sárgadinnye). Az is előfordulhat, hogy a szár hosszanti irányban szétnyílik (paprika), ami lehetőséget ad a különféle gombás és baktériumos betegségek megtelepedésének.

Ideális növekedés esetén a hajtáscsúcs színe közel azonos a levelekével. A túlzott nitrogén- és vízellátás hatására (túltáplált növények) a hajtásvégek kivilágosodnak, világosabbak lesznek a többi levélnél.

Ha a nitrogén-túltrágyázás vízhiánnyal párosul, akkor a növényen a sókártétel tünetei észlelhetők: csökken a lombnövekedés, a levelek aprók és sötétek, a szár vékony, az ízközök rövidek, a paprika és a paradicsom termésén a bibepont közelében beszáradt barna foltok képződnek. Ilyenkor a hajtásvég sötétebb, mint az alsóbb levelek.

Nitrogénhiányból adódó klorózis megszüntetése

A talajok természetes nitrogéntartalma, ami főként szerves kötésben (mikrobák, növényi maradványok, humusz), kisebb részben ásványi (nitrát – NO₃^–, nitrit – NO₂^–, ammónium – NH₄⁺) és gáz (például NO_x, NH₂) formában fordul elő, nem képes a tápanyagigényes zöldségfajok igényét biztosítani, szerves és műtrágyákkal pótoljuk.

Tekintettel arra, hogy a szerves trágyák használata tenyészidőben nem lehetséges, technikailag nem kivitelezhető, de fiziológiai és higiéniai okok miatt sem járható megoldás, maradnak a mesterségesen előállított nitrogéntrágyák.

Tudni kell, hogy az ásványi nitrogénformák könnyen elveszhetnek a talajból, elsősorban a humuszban szegény laza szerkezetű homoktalajokon lehet nagy a nitrogénveszteség. A N-műtrágyák nitrát tartalma gyorsan kimosódhat, az ammónium-formák pedig könnyen lekötődhetnek. A karbamid hatóanyagú műtrágyák esetében főként kipárolgási veszteségre kell számolni.

A nitrogénhiány – különösen, ha korán felismerjük – gyorsan pótolható különböző nitrogén tartalmú mono- és összetett (komplex) műtrágyákkal. Tekintettel arra, hogy a nitrogén a talajoldatban nagyobb koncentrációban perzselő hatású, csak kisebb adagokban (5 g/m²) adható.

Ha a tünet, enyhe esetén 2-3 nap után, súlyosabb hiány után egy hét elteltével sem javul, a fejtrágyázást meg kell ismételni. Hatásosabb a 0,3-0,5%-os töménységű tápoldatként adott fejtrágya, mint a szilárd formában a talaj felületére szórt.