Aki válaszol: Tóth János kertészmérnök, okleveles növényorvos, szaktanácsadó

A burgonya tárolására sokféle módszer áll a rendelkezésünkre, a legegyszerűbb, szabadföldi tárolástól kezdve egészen a szabályozott légterű tárolókig, melyeknél már a hőmérséklet és a páratartalmon kívül a légtér gázösszetételét is szabályozni tudjuk. Sajnos azonban tárolásnak a költségei, a tárolás minőségével arányosan emelkednek, ami egy nagy tömegű, és viszonylag olcsó kilógrammonkénti árunál, mint például a burgonya, igen komoly költségtényező. A következőekben a különböző tárolási módokat ismertetném:

1. kép (a) Kombinált szabadföldi tárolás (b) Fedett, oldalfalak nélküli létesítményben történő tárolás

Szabadföldi tárolás: azok a módszerek, amelyek nem igényelnek tartós beruházást vagy építményt, pl.: az árkos, a barázdás, a prizmás, a gúlás, a szalmabálás, az önszellőzéses, a kishalmos és a nagyhalmos tárolás. Ezeknek a tárolási módoknak az előnye, hogy a burgonya nem veszíti el a nedvességtartalmát, mert az a talajból folyamatosan pótlódik. Hátrányuk között meg kell említeni, hogy csak a téli hideg ellen véd, tavasszal, a felmelegedéssel egy időben a tárolást be kell fejezni, kitárolni ráadásul csak fagymentes napokon lehet, valamint ha ömlesztve tároljuk, akkor az újbóli felszedés plusz költségeket jelent és a megfelelő takarás és szellőzés egyensúlyának a megtalálása is igen nehéz. Ezen módszereknél csak a hőmérséklet szabályozható. Magyarországon a prizmás tárolás a legelterjedtebb (1. (a). kép).

Tárolás egyszerű létesítményekben: Nem csak tárolási célra készült, stabil létesítmények, az előzőeknél költségesebbek. Ide sorolhatók a vermek, pincék és a raktárak. Előnyük az előzőekkel szemben, hogy a télen lehullott csapadék (hó) nem esik rá a tárolóra, így nem nedvesíti el a szigetelésként használt szalmát, illetve kitároláskor könnyebb a szigetelőanyagoktól (szalmabála, ömlesztett szalma, filc, stb.) kibontani az átmeneti tárolót (1. (b). kép)

Tárolás korszerű létesítményekben: ide tartoznak a tárolók, a hűtőtárolók és a szabályozott légterű tárolók. Itt már minden környezeti tényező szabályozható (hőmérséklet, páratartalom, O₂ és CO₂ szint). A kívánatos tárolási hőmérséklet

4-6 °C, a levegő relatív páratartalma pedig 85-90%, ilyen körülmények között a burgonya akár 6 hónapig is eltartható. Ezen tárolók esetében is mosás nélkül, szárazon kell a tartályládákban, esetleg big-bag zsákokban tárolni a burgonyát (2. kép).

A szabályozott légterű tárolókban az optimális gázösszetétel: 2-3% O₂ és 1-4% CO₂. A betárolt termények légzési intenzitása a minimumon van, ekkor a leglassabbak az öregedési folyamatok. Ezzel a tárolással bizonyos terményeket közel egy évig is el lehet tárolni.