Július végén a NÉBIH Gyulatanyai Fajtakísérleti Állomásán rendezték meg a hagyományos Országos és Nemzetközi Burgonya Tanácskozást, Fajta-, Növényvédelmi és Technológiai Bemutatót.
A burgonyáról folytatott szakmai beszélgetésekre nagy szükség is volt, hiszen a burgonya magyarországi vetésterülete folyamatosan csökken. Az Agrofórum egyik legfrissebb videójában ennek okait próbálta megtudni.
Északi vetőburgonya-előállítás féláron
„Nem túl biztató a jövőkép” – állt kameránk elé Dr. Kruppa József agrármérnök, címzetes egyetemi tanár, a Kruppa-Mag Kft. ügyvezetője, aki beszélgetésünk végére azért egy árnyalattal optimistább képet festett fel a magyar burgonyatermesztéssel kapcsolatban. A szakember szerint az ágazat nehéz helyzetének alapvető oka az áru szabad áramlása az EU-n belül. Hiszen a tőlünk északabbra fekvő államok jelentős mennyiségű étkezési burgonyát hozhatnak be az országba, amit sokkal olcsóbban tudnak előállítani.
„Tőlünk északabbra az ökológiai viszonyok kedvezőbbek a faj számára. Ennek a tápanyag- és vízigényes növénynek ugyanis a nálunk leeső csapadékmennyiség nem elegendő, ami különösen igaz a megváltozott klímát látva. Így az eredményes burgonyatermesztéshez öntözni kell, az viszont növeli a költségeket. Észak-Európában több a csapadék, hűvösebb a klíma, aminek köszönhetően ugyanazzal a tápanyag-mennyiséggel, ugyanazzal a technológiával és ráfordítással kétszer nagyobb termést tudnak produkálni, mint a magyar termelők. Ez pedig azt eredményezi, hogy ősszel kamionszám érkezik az étkezési burgonya például Lengyelországból, amit olcsóbban tudnak értékesíteni, mint ahogy a magyar gazdálkodóknak megéri termelni” – magyarázta Dr. Kruppa József, aki azonban hozzátette, hogy a vetőburgonyát is sokkal kisebb költséggel tudják előállítani.
Azt ugyanis olyan területeken termesztik, ahol nem, vagy csak csekély mértékben kell védekezni vírusokat terjesztő levéltetű ellen. Magyarországon az étkezési burgonya vetőgumó-költsége egy hektárra minimum 5-600 ezer forint, ami Lengyelországban nagyjából ennek a fele, vagy még kevesebb. Gyakorlatilag az étkezi burgonya technológiájával tudnak jó minőségű, vírusmentes (pl. levélsodró vírus, Y-vírus) vetőburgonyát előállítani, ami komoly helyzeti előny.
Bizonytalan piacra nem lehet alapozni
„Elég borúlátó vagyok” – kezdte beszélgetésünket Pákh Tibor, aki majdnem fél évszázada termeszt burgonyát. Emellett az Eurosol Kft. kelet-magyarországi képviselőjeként 80-féle fémzárolt, biztonságos burgonyafajtát kínál a magyar gazdálkodóknak, tehát két különböző oldalról is jól ismeri a gondokat.
„Látom azt a lejtmenetet, ami az utóbbi időkben van. Probléma a munkaerőhiány, de az is, hogy átalakul a termelői kör. A régóta burgonyával foglalkozók abbahagyják, a helyükbe lépő fiataloknak viszont még nincsen elég gyakorlati tapasztalatuk. Ahogy sok esetben nincsen elég eszközük és pénzük sem ahhoz, hogy elinduljanak. A burgonyát pedig nem elég csak elvetni, a termesztésének rengeteg feltétele van, egy hektárba minimum 1,5 millió forintot ’bele kell rakni’. Ezt viszont csak biztonságos piaci helyzetben vállalható, szerződéseket viszont csak nehezen lehet kötni” – fogalmazott a nyírségi szakember, aki szerint a tendencia még folytatódni fog, ám lesz szebb jövő a magyar burgonyaágazatban.
„Már csak azért is hiszek ebben, mert most olyan mélyponton vagyunk, hogy gyakorlatilag csak az 50-60%-át tudjuk megtermelni a magyar igényeknek. Ha azonban a feltételek meglennének, akár teljesen önellátóvá is tudnánk válni. A jó fajták adottak, ami mellé kellenek az eszközök és a piaci biztonság, és akkor megfordulhatna ez a negatív tendencia. Mindezek mellett viszont a szaktudás is elengedhetetlen” – fejtette ki Pákh Tibor. A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy jelentős a tárolóhiány, amit meg kell oldani az ágazatban, hiszen nem lehet mindent nyáron eladni, a burgonyát sok esetben érdemes lenne később értékesíteni.
Viszlát, magyar burgonya?
A legfőbb kérdés ennyi probléma esetén adott. Érdemes egyáltalán burgonyával foglalkozni Magyarországon? Dr. Kruppa József szerint alapvetően igen, ám át kell értékelni a termelési szokásokat.
„Úgy gondolom, hogy a korai burgonyának van jövője. Így mire az északi országok kamionjai megjelennek nálunk, a Magyarországon megtermett árut el is adtuk. Erre én már 20 éve is felhívtam a figyelmet, mostanra pedig be is igazolódott, hiszen a 8000 hektár burgonya vetésterület jelentős részén korai burgonyát találunk. Az őszi felszedésű, téli tárolással foglalkozó cégek egyre kevesebben vannak.”
A korai burgonya előállítása történhet fűtött vagy nem fűtött fóliasátrakban. Ezekben az esetekben akár már április végén, májusban szedhető az újkrumpli. De a szabadföldön előhajtatva, csíráztatva ültetett burgonya is két héttel előbb szedhető, mint a hagyományos. Ha ezt még átmeneti fátyolfóliával is takarják, akkor további két hetet lehet nyerni, így június elején, közepén hektáronként 20-30 tonna foszlóshéjú újkrumplit tudnak betakarítani a gazdálkodók, ami egy magyar sajátosság, és aminek hazánkban megvan a piaca.
A következő szedési időszak a nyári burgonyáé júliusban, augusztusban, amit a magyar piac szintén fel tud venni. Ilyenkor legfeljebb csak Dél-Európából jöhet be az országba kisebb mennyiségű burgonya, de ez jellemzően nem zavarja meg a magyar piacot. Szeptember végétől viszont megjelenik az északon termesztett áru, amivel nem nagyon lehet versenyezni.
Azt pedig mindezek mellett szintén látni kell, hogy az étkezési burgonya fogyasztása, ha lassan is, de csökkenőben van Magyarországon, aminek egyik oka az édesburgonya népszerűségének növekedése. A folyamat esetleges felgyorsulása további nehézségeket jelenthet a burgonyatermesztők számára.
