„Ma hivatalosan a Dél-Szlovákiai Borvidéknek nevezik ezt a területet, de én ezt nem igazán tartom szerencsésnek: egyrészt azért, mert túl nagy és különböző adottságú területeket foglal magába, másrészt a kulturális hovatartozásukat jobban kifejezi az Alsó-Garammente elnevezés.” Geönczeöl Attila borásszal, borszakíróval, borbírálóval, számos egyesület elnökével, elnökségi tagjával beszélgettem.
A Geönczeöl Pince székhelye a felvidéki Garamkövesd, szőlői pedig Muzslán, Ipolyszalkán helyezkednek el, 2,5 hektáron. Mielőtt azonban a pincészetről kérdezném Attilát, arra kérem, mutassa be ezt a borvidéket, amely számos, szerencsésebb múltú és helyzetű régióhoz képest jóval kevésbé ismert:
A Garam és Ipoly folyók völgyeiben, a köztük húzódó 200-300 méter magas dombokon helyezkednek el a Felvidék legjobb adottságú szőlőtermő területei. Muzsla, Párkány és a környező települések egykor a Neszmélyi Borvidék részei voltak, míg Garamkövesd, Helemba azaz a kovácspataki ’hegyek’ és Ipolyszalka a Pest-Nógrád Borvidékhez tartoztak. Ma hivatalosan a Dél-Szlovákiai Borvidék párkányi, kürti, ógyallai és a Nyitrai Borvidék zselízi körzeteibe tartoznak ezek a területek, de kulturális hovatartozásukat jobban kifejezi az Alsó-Garammente elnevezés. Igazából több elnevezés forog közszájon, de én Garammentét használom. A Dél-Szlovákiai Borvidék mérete hivatalosan 5,345 hektár, a Nyitrai Borvidék 3.9 ezer hektár, ha kiszakítanánk belőlük az Alsó-Garammentét akkor egy nagyjából 3,5-4,0 ezer hektár közötti, viszonylag egységes adottságú és kultúrájú borvidéket kapnánk.
…igyekszünk helyettesíteni a Hegyközségeket
Beszélgetőtársam felidézi, hogy a történelem folyamán a szőlő- és borkultúrának három pólusa alakult ki, amelyek a következők voltak: egyházi és főúri birtokok és a kisebb paraszti pincék. Utóbbiak szép emlékei a több száz présházból álló pincefalvak, pincesorok Kéménden, Garamkövesden vagy Kisújfalun. A Geönczeöl borászat központja is egy ilyen, 1882-ben épült hagyományos présház, ahol bejelentkezést követően egész évben várják a látogatókat. Mint azt magam is megtapasztaltam, a pince mellől induló túraútvonal igencsak bakancslistás, nem csupán a természetvédelmi körzet varázslatos, amelyen áthaladunk, hanem a panoráma is, amiben út közben gyönyörködhetünk. Visszatérve a terület történetéhez, megtudom, hogy a filoxéra után az egészet újratelepítették, és mi sem mutatja jobban az egykori virágzást, mint az, hogy vannak olyan falvak, ahol 150-200, sőt 400 hektár volt a szőlő termőterülete. A második világháborút követően a Garammentét és a szomszédos területeket is alapanyag-beszállítónak tekintették, a magasabban fekvő területeket pedig kivették a művelésből. Garamkövesd igen jó példa erre, ahol az egykori 100 hektárból már csak 5-6 az, amit valóban művelnek. Itt korántsem volt olyan léptékű a szőlő-bor ágazat fejlődése, megújulása, mint ami Magyarországon nyomon követhető volt az elmúlt évtizedekben. Attila kérdésemre elmondja, hogy a 2000-es években indult meg valami, családi pincészetek jelentek meg, helyi borászok neve vált ismertté. Azonban az továbbra sem változott, hogy ezt a térséget alapanyag termelésre próbálják szorítani. Pozsonytól északra, a Kis-Kárpátokban sokkal komolyabb támogatások, fejlesztések történtek, mint itt, Garammentén. Jellemzően önerőből épülnek a birtokok, illetve vannak luxus beruházások, amelyek kastélyokhoz kapcsolódnak vagy zöldmezős beruházások, de ezek száma nem meghatározó:
Számos egyesületnek vagyok az elnöke, elnökségi tagja, ezekkel igyekszünk helyettesíteni a Hegyközségeket, amelyek hiánya markánsan érződik: nincs borvidéki szervezet, így nincs egységes borvidéki koncepció és közösségi marketing sem. Magyarországon sem a semmiből alakult ki mindez, volt egy Hegyközségi törvény, ez itt nem létezik és nincsenek arra utaló jelek, hogy ebben valami változás történjen. Alulról jövő kezdeményezések vannak, ezenkívül támogatásokat kapunk Magyarországról, ezekre támaszkodhatunk.
Talajfajták
Beszélgetésünk visszakanyarodik a területi adottságokhoz:
A dűlőkben leggyakoribbak a löszös, agyagbemosódásos és Ramann-féle barna erdőtalajok. Muzsla környékén inkább a lazább lösz, Kürtön az agyagos, kötöttebb talajok fordulnak elő. A kovácspataki dombok (Helemba, Garamkövesd, Bajta) vulkanikus alapkőzettel rendelkeznek, az andezit, andezittufa-törmelék egészen Muzsláig és Ipolyszalkáig elhúzódik. A térség legmagasabb pontja a 395 méter magas Keserős-hegy Garamkövesd mellett, a muzslai Nagyhegy pedig 239 méter
– ismerteti a területi adottságokat Geönczeöl Attila.
Jellemzően öt szőlőfajtát szoktunk felsorolni, ezek a Zöld veltelini, Olaszrizling, a Királyleányka (Peszeki leányka), Kékfrankos és a Szent Lőrinc. A Leányka (Pozsonyi leányka) egyre inkább kiszorul. Ezek mellett nemzetközi fajták, új nemesítések is előfordulnak, ezek közül aRajnai rizlinget, Pinot noirt és a Dunajt emelném ki, melyekkel szép sikereket érnek el a termelők.
A Geönczeöl Pince
Azt elmondottakból jól kirajzolódik, hogy errefelé majd minden családnak volt valaha szőlője, ennek ellenére Attila viszonylag későn, az egyetemi évek alatt talált rá erre a hivatásra.
Agrármérnöki tanulmányaim alatt váltam részévé egy baráti társaságnak, amelyet a borászat, bortermelés és bor értékesítés érdekelt. Mindenki haladt a saját útján, kiből aztán borkereskedő, kiből borszakíró lett. Én meg körülnéztem itt és ráébredtem, hogy egy borvidék közepén vagyok. Elkezdtem tehát magamat képezni, másoddiplomaként megszereztem a szőlész-borász szakmérnöki végzettséget, igyekeztem minél több információt, tudást elsajátítani a szakma különböző szintjein. Dolgoztam kereskedőként, rendezvényszervezőként, borszakíróként, illetve borbírálóként máig járom a nagy nemzetközi borversenyeket. 2005-től kezdtem el saját területeket vásárolni, mára két falu szőlőhegyén vannak a területeim. Muzslán az Erdőntúli Öreghegy dűlő, avagy a Nagyhegy alsó része – délnyugati fekvésű, löszös talaj. A 300 méteres sorok alsó harmadában szinte minden évben beaszúsodik az Olaszrizling, a felső részen Zöld veltelini, Leányka és Szent Lőrinc van telepítve. Muzslán, a Nagyhegyen – a magasabban fekvő, délnyugati fekvésű ültetvényünkben Rajnai rizlinget termesztünk. Ipolyszalka, Baglyas dűlő – keleti fekvésű, kötöttebb, vulkanikus talajú dűlő, a felsorolt szőlőfajtákból a Rajnai rizlingen kívül minden található itt. Nagyon szép savakat produkál ez a dűlő, egy része minden bizonnyal kitűnő pezsgő-alapborként szolgál majd a jövőben.
Szívesen időznék ennél az utolsó mondatnál, de azt gondolom, hogy lesz még idő feltenni kérdést a későbbiekben, így a területek kiválasztásról, beültetettségükről kérdezek. Mint azt megtudom, rendkívül bonyolult itt területhez jutni, ahogy Attila fogalmaz, a tulajdonviszonyok rendkívül kaotikusak, és csak tovább nehezíti a helyzetet, hogy pl. a Beneš-dekrétumok még mindig hatályban vannak, és az ezek alapján elvett területeket rendkívül nehéz megvásárolni. Mindez már éppen elég nehézség, de ehhez társul, hogy vannak ún. nevesítetlen földek, és akad, ahol több tucat tulajdonos van bejegyezve, akik közül alig lehet néhányat felkutatni.
Összefoglalva, volt két kisebb terület, amelyet meg tudtam vásárolni, ezek közelében kerestem-keresem a lehetőségeket. Ma 2,5 hektárnyi van a tulajdonomban, ezt szeretném a későbbiekben kiegészíteni 5 hektárra.
A területek nem csupaszon kerültek Attila birtokába, kilencven százalékuk idős, akár hatvanéves tőkékkel volt beültetve, amelyeket a borász megtartott. Ezzel magyarázható az, hogy a viszonylag kis területen számos fajtával dolgozik:
Azt vallom, hogy minél idősebb egy szőlőtőke, annál jobb minőségű bort ad, hiszen kezdettől tudtam, hogy nem szőlőtermesztéssel, hanem borkészítéssel akarok foglalkozni. Zöld veltelini, Olaszrizling, Pozsonyi leányka (Leányka), Peszeki leányka (Királyleányka), Szent Lőrinc, Kékfrankos, Dornfelder, Néró, Bianka, Devín, Rajnai rizling és egy kevés Otelló is van. Kisebb tételeknél előfordul, hogy nem is kerülnek forgalomban, hanem egy-egy dűlő házasítás készül belőlük. Minimális mennyiségű szőlőt vásárolni is szoktunk. A saját szőlő teljes mértékben organikus termesztésű. Az öreg tőkék nagyrészt önszabályozóak, ahol szükséges – például a Királylányka esetében, amely a törzsből is képes rejtett rügyekből termést hozni – a zöldmunkánál elvégezzük a terméskorlátozást, fürt válogatásra ritkán van szükség. Kén és réz használata általában elégséges a tőkék egészségének megőrzéséhez. A 2019-es év azonban komoly kihívást hozott, a feketerothadást (Guignardia bidwellii), amelyet a termés igen jelentős része megsínylette. Volt olyan területünk, ahol három nap alatt elintézte a fürtöket, de érdekes módon csak azokat, a lombozaton ugyanis nem hagyott nyomot. Azóta kísérletezünk, tanulunk, hogyan lehet ezt a jövőben megelőzni, csökkenteni.
A Geönczeöl pincészetben hagyományos módszerekkel dolgoznak, amelyhez hátteret a löszbe vájt, állandó hőmérsékletű pincék adnak. Spontán módon, fajélesztők nélküli történik az erjesztés, minimális kénnel, vagy azt elhagyva. Tartályokat és fahordókat egyaránt használnak, a hordók jellemzően zempléni tölgyfából készültek.
Vannak boraim, amelyek akár reduktív bornak is beillenének, hiszen tartályos erjesztésűek, oxigén kizárásával, hiszen így marad meg a gyümölcsösségük. A mustot nem derítjük, fajélesztőt, tápanyagokat nem használunk. Egyszerű ülepítés történik, gravitációs módon, átfejtjük, és megvárjuk, hogy elinduljon az erjedés. Vörösborokat a nyílt kádas erjesztés után fahordóban érleljük. A fehérborok közül a testesebb, a vastagabb, a magasabb alkoholtartalmú borok közük válogatjuk ki azt, hogy melyik lesz az, amelyik hordóba kerül, és melyik az, ami nem. Klasszikus, palackos erjesztésű pezsgőkészítéssel is foglalkozunk, immár négy év van mögöttünk. Két évjáratot már degorzsáltunk, kóstolgatjuk, kóstoltatjuk. Egyelőre kis mennyiségben gondolkodunk, mindössze 400-500 palackban évente.
Szöőr Bea
Új fejlemény – a ’hivatalos’ natúrbor
A franciaországi illetékes hivatalok tíz éves huzavona után 2020. márciusában elfogadták a „vin méthode nature” megnevezés használatát. A vonatkozó kritériumokat és szűrési feltételeket a francia Agrárminisztérium, az INAO (Nemzeti Eredet- és Minőségvédelmi Intézet) és a DGCCRF (Verseny-, Fogyasztási- és Csalás Elleni Főigazgatóság) az újonnan alakult Natúr Borok Szövetségével közösen állította fel. Ezzel az EU ajánlásoknak megfelelően hároméves névhasználati próbaidőszak kezdődik.
Az új szabályozás, azaz hivatalosan is elfogadott Charta (Syndicat de défense des Vins Nature’l – Natúr Borok Szövetsége) legfontosabb elemei:
- Minősített organikus (EU vagy Nature&Progrés), vagy legalább az átállás második évében lévő ültetvényről származó szőlő.
- Kizárólag kézi szüret.
- Kizárólag őshonos élesztőtörzzsel erjesztve.
- Tilos adalék-anyagok hozzáadása.
- Tilos a szőlő összetételének módosítása (sav, alkoholnövelés).
- Tilosak a „durvának” minősített beavatkozások (pl. szűrés, tangenciális szűrés, villám-pasztörizálás, hőkezelés, fordított ozmózis).
- Erjedés előtt és közben tilos kén hozzáadása.
- A címkéken a kénhasználattól függően kétféle logót használhatnak a termelők: „kén hozzáadása nélkül” ill. „˂30 mg/l kén hozzáadásával”.
- A nem natúrbornak számító tételeknek egyértelműen elkülöníthetőeknek kell lenniük (differenciált címkézés) – elkerülve így a fogyasztó megtévesztését.
Forrás: Natúrbor – borforradalom vagy csak egy mellékszál? szerző: Geönczeöl Attila
