A jó minőségű palánta alapvető feltétele a sikeres termesztésnek, különösen korai zöldséghajtatásban, ahol a nagy termesztési érték miatt csak a tökéletes minőségű, egészséges, kiváló kondíciójú növények jöhetnek számításba, amit csak szakszerű tápanyagellátás mellett lehet megnevelni.
A zöldségnövények palántanevelési módja, így a tápanyagellátás is sokat fejlődött az elmúlt évtizedekben, számos új technológiai elem került bevezetésre, nemcsak a nagyüzemekben, de még a kisebb palántanevelőkben is. Ennek ellenére a palántanevelés idején gyakran tapasztalhatók hibák, tévedések, amelyek ismertetését már az előző cikkünkben elkezdtük, most a csírázást követő időszakban tapasztalható hibák felsorolásával folytatjuk.
Szikleveles fejlettségtől a lomblevelek megjelenéséig
Az elvetett mag a csírázás előtt nem érzékeny a közeg kiszáradásra, illetve az oxigénhiányra, szemben a fiatal csíranövénnyel, amelyet egyetlen rövid, átmeneti kiszáradás is rögtön visszavet. Növényvédelmi okok miatt (pl. palántadőlés betegség), és a megnyúlás megakadályozása céljából, ebben a fejlettségi stádiumban kevesebbet kell (szabad) öntözni, valamivel „szárazabban” kell tartani a növényeket, mint csírázáskor. Ilyen vonatkozásban a csíra megjelenésétől a sziklevelek kifejlődéséig terjedő idő nagyon kritikus szakasza a palántanevelésnek, nagy figyelmet kell fordítani a szaporítóföld egyenletes nedvességtartalmára és a mérsékelt, visszafogott öntözésre (1-2. kép)!
A sziklevelek megjelenésétől már kezdhetjük a növényeket tápoldattal kezelni. Bár a paprika és a paradicsom tápanyagigénye sok vonatkozásba eltér, de általánosságban elmondható, hogy palántakorban mindkettőnek elsősorban nitrogénre és könnyen felvehető formában lévő foszforra van szüksége. Tapasztalatok szerint egyes termesztőknél a foszfor – a többi tápanyaghoz képest – a szükségesnél kisebb mennyiségben, illetve arányban kerül kijuttatásra. Hiánytünete kevésbé feltűnő a növényen, mint a nitrogéné, ebből adódóan szimptómáit (alsó levelek fonáki oldalán előbb haragos zöld, majd később vöröses barna elszíneződés, ami súlyos esetben a levél színén is megmutatkozik) sokszor már későn ismerik fel. A foszfornak a gyökérképződésre, a virágszövetek differenciálódására, de később magára a virágzásra és a terméskötődésre is döntő hatása van. A kiültetett palánta – ha nincs kellő mértékben „feltöltve” – utólag már nehezen kezelhető, mivel a foszfor erősen kötődik a talaj felületéhez, lassan mozog, később adott trágya gyógyító hatása lassan érvényesül.
Lomblevelek megjelenésétől az értékesítésig (kiültetésig)
Szükséges-e lombtrágyázni a palántákat? – a kérdés a bór és a magnézium kapcsán szokott felvetődni. A bór a virágzást, a termések kötődését segíti, a magnézium a zöld részek, a lombozat fejlődésére van elsősorban kedvező hatással. A komplex, tápoldatozó műtrágyák mind a két elemet tartalmazzák, ebből adódóan ilyen műtrágyakészítmények esetén a bór és a magnézium külön lombtrágyázása nem indokolt, hacsak nem valami egyéb (környezeti tényező) miatt a felvételük gátolt (pl. a közeg magas mésztartalma). A bórtrágyázással kapcsolatosan tudni kell, hogy a bór könnyen túladagolható, mérgezést idézhet elő. Néhány növény esetében (ilyen a paprika is) meglehetősen kevés a különbség a még kedvező és a mérgező adag között.
Vannak növényi tápelemek, amelyek megfelelő fényviszonyok mellett nem, de télen, fényhiányos körülmények között toxikus hatásúak lehetnek. Ilyen a klór, ami származhat fertőtlenített vezetékes vízből, de műtrágyából is. A növények számára a klór esszenciális elemnek tekinthető, hiszen ozmotikusan aktív anyagként – főleg nyáron – fontos szerepet játszik az ozmoregulációban és a turgor szabályozásában. Esszenciális volta ellenére, a gyakorlatban inkább káros hatásai miatt esik szó róla, a palánták télen fokozottan érzékenyek rá. Amennyiben a víz klorid tartalma 100 mg/l-nél magasabb, palánták öntözésére ne használjuk. Ugyan ez vonatkozik a klórt is tartalmazó kálium és komplex műtrágyákra.
Öntözéshez használt víz, illetve a tápoldat hőmérséklete megközelítőleg azonos legyen a légtér hőmérsékletével (kb. 20-22 °C). A hideg víz stressz hatást okozhat, nagymértékben visszaveti a növényeket, aminek jól látható tünetei: a levél színe irányába történő levélpödrődés, az érzékenyebb paprikánál a fejlődés és növekedés leállása, a hajszálgyökerek részleges pusztulása. A meleg, 25-260C-os, vagy annál magasabb hőmérsékletű oldatok szintén veszélyt jelenthetnek, ezekből egyes nitrogénvegyületek gáz formában felszabadulnak és perzselhetnek. Ennek veszélye különösen nagy télen, a rosszabb fényviszonyok között fejlődő, lazább szövetű növényre, palántára.
A tápoldat magas koncentrációja gyakran okoz perzselést a palánták levelén (3. kép), de veszélyes az ilyen korban különösen érzékeny gyökérzetre is. Lehet jól bevált, saját összeállítású receptek alapján is tápoldatot készíteni, de célszerűbb valamilyen jól oldódó, magas foszfortartalmú komplex műtrágya választani, és annak 0,1-0,2%-os oldatát használni. Télen a megnyúlás ellensúlyozására töményebbet (0,2%), nyáron hígabbat (0,1%) oldatot célszerű adni. A paprika valamivel érzékenyebb a tápoldat töménységére, a tápkocka (cserépföld) sótartalmára, mint a paradicsom!
Amikor a tápoldat töménységéről, azaz az oldatba vitt műtrágya mennyiségéről döntünk, ne feledkezzünk meg a víz minőségéről, mert előfordulhat, hogy magas nátriumtartalma (pl. nátrium-hidrokarbonát) miatt már az EC értéke eleve kritikus (2 EC feletti!). Az ilyen vizet nem szabad palántaneveléshez használni! A tápoldat EC értéke a paprika esetében a 2-2,2 EC-t, a kevésbé érzékeny paradicsomnál a 3-3,5 EC-t ne haladja meg.
A lassított és szabályozott tápanyag-leadású, előre bekevert műtrágyáknál előfordulhat, hogy a tápelemek oldódása nincs összhangban a palánta növekedésével, lassúbb a tápelemek talaj-oldatba kerülése. Ilyen esetben komplex tápoldatozás, vagy a növényvédő szerhez kevert műtrágyával történő lombtrágyázás sokat segíthet.