Az egyelés igazi türelemjáték, és bizonyos növényeink esetében kihagyhatatlan a csírázás utáni időszakban. Mit jelent pontosan ez a művelet? Mikor érdemes elvégezni, és hogyan csináljuk, hogy megfelelően fejlődjenek a növényeink?
Elvetettük a vetőmagokat, megérkezett a tavaszi eső is és lassan melegszik az idő – szépen fejlődnek az elvetett növények a veteményesben. De nem dőlhetünk hátra, hiszen vár ránk a kapálás, a kártevők figyelése, és bizony az egyelés is.
Mit jelent az egyelés?
Az egyelés (fattyazás, fiókolás) a frissen kikelt növények sűrű állományának ritkítása. Erre a túl sűrű vetés miatt van szükség, mert a növények fejlődésével a kelleténél sűrűbb, tömött sorokban növő növénykék elnyomják egymást, és leromolhat az egész állomány. A fejlettebb növények egymáshoz túl közel nem fognak tudni egészségesen fejlődni: a borsón kevesebb hüvely képződik, a spenót, a salátafélék oldalirányból akadályozzák egymás terjeszkedését, a sárgarépa és a petrezselyem pedig nem fog tudni egészséges gyökérzetet fejleszteni. Általános problémaként léphet fel a tápanyaghiány és a kórokozók könnyebb terjedése is.
Az egyelést a kikelést követő 2. vagy 3. hétben végezzük el első alkalommal. Előfordulhat, hogy meg kell ismételni az egyelést a növények növekedési üteme miatt, de ezt úgyis látni fogjuk.
Mit kell egyelni?
Egyelni elsősorban az apró magvú, vagyis méretéből adódóan csak szórva vethető növényeket szükséges. Ilyen például a mák, a sárgarépa vagy a petrezselyem. Ezen kívül bármilyen növénynél előfordulhat, hogy sűrűbben vetettük a kelleténél, ezért egyelhetjük a borsót, babot, spenótot és a salátaféléket is (pl.: rukkola, galambbegysaláta).
Megfelelő időben
Az egyelésre a legjobb egy jó kiadós eső utáni délutánon sort keríteni, mert akkor az egyelés során kiszedett palánta könnyen kihúzható. Ha régebben esett eső, de már sürget a munka, akkor a sorok alapos beöntözésével idézhetünk elő hasonló talajállapotot.
Ha a kis csíranövények elérték a 2-4 lombleveles állapotot (vagyis a két sziklevélen kívül még legalább 2 levelük nőtt), akkor érdemes az első egyelést megejteni. A sziklevelek általában teljesen más alakúak, mint a lomblevelek, így könnyű felismerni őket.
Megfelelő módon
A gyökérzöldségek esetében úgy ritkítsunk, hogy a meghagyott palánták legalább 5, de inkább 10 centiméterre legyenek egymástól. Az első egyelésnél ritkítsuk ki az egész állományt 2-3 centiméter tőtávolságra, amit aztán a munka végére 10 centiméterre állítsunk be. Hasonlóan járhatunk el a hüvelyeseknél is, főként a futó habitusú növényeknél, amelyek leginkább felfele fognak terjeszkedni.
A salátafélék esetében a beállított tőtávolság a kívánt felhasználástól függ. Ha fiatalabb növényeket szeretnénk felhasználni, akkor elegendő kisebb tőtávolságot megtartani.
Mindig óvatosan távolítsuk el a földből a növényeket, nehogy kirántsunk egy másik növényt, vagy megsértsük a sorban maradt növény gyökerét.
Egyelés után
A földből kikerülő növénykéket komposztálhatjuk, vagy megetethetjük a háziállatokkal, vagy ha a megfelelő nagyságot már elérte a növény (pl. harmadik egyelést követően), felhasználhatjuk a konyhában is.
Kapcsolódó cikkek:
- Öntözési rendszer kialakítása a kertben – kezdőtippek
- Hogyan öntözzük helyesen a növényeinket?
- A gyomirtás tervezése házikertben
- Gyomirtó szerek körültekintő használata a házikertben
- Mire használhatók fel a természetes eredetű konyhai hulladékok a kertben?
- Mennyi vetőmagot vásároljunk a családunk zöldségellátására?
