Kecskeméten a Megyei Könyvtár adott otthont a teltházas rendezvénynek január 12-én. Ha a tritikále kerül szóba, az első gondolattal Kiss Árpád emlékének adózunk.
Kecskeméten a Megyei Könyvtár adott otthont a teltházas rendezvénynek január 12-én. Ha a tritikále kerül szóba, az első gondolattal Kiss Árpád emlékének adózunk.
A világot járva, ha kitudódik magyar voltunk, az idegenek arca felderül: Puszkasz (Puskás).
Nemesítői körökben járva ez így hangzik: Árpad Kissz. A világszerte ismert növénynemesítőt, akinek a világon elsőként sikerült az általa nemesített tritikále fajtákat állami elismerésben részesíteni (1968), mindenütt óriási tisztelet övezte, kivéve hazánkat.
Az ünnepelt, dr. Kiss Árpád
A hányatott sorsú növénynemesítőre emlékeztünk Kecskeméten.
Báldy Béla, aki afféle deklasszált személyként pályatársa volt Kiss Árpádnak, visszaemlékezésében tisztelettel adózott Dr. Mészöly Gyula emlékének, aki anno megszervezte Kecskeméten a Zöldségtermesztési Kutató Intézetet és olyan munkatársakkal vette körül magát, akikről tudta, hogy van emberi tartásuk, és a képességeik átlag felettiek, amelyekkel szolgálni hivatottak a magyar mezőgazdaságot.
Báldy Béla
Kiss Árpád pályafutását Magyaróváron kezdte – ezt már fia, Dr. Kiss József ny. egyetemi docens mondta. „Engem mindig úgy mutattak be, hogy a Kiss Árpád fia, később meg a Kiss Árpád fiának az öccse. Hárman voltunk testvérek.”
Kiss József
Kiss Árpád Óvárról Martonvásárra került, ahol hamarosan befejezte a munkásságát, mert a búza és a rozs keresztezésének lehetőségeit ismertetve, az azt kétségbe vonó szovjet „tudósnak” ellent mert mondani. Kirúgták, és eltiltották a tritikále nemesítésétől.
Mészöly Gyula fogadta be Kecskeméten, de nemesítői munkája irányváltásra kényszerült. Célként tűzte ki, hogy kinemesíti a magnélküli görögdinnyét.
Kinevették.
Megcsinálta.
Ezután, már hagyták, hogy az álmait valóra váltsa, és kinemesítse az első tritikále fajtákat, amelyek hivatalosan is állami elismerésben részesültek.
Báldy Béla, Kiss József és Bóna Lajos
A politika azonban ismét arcul csapta.
– Nem kell nekünk ez a tritikále, – mondta akkor egy rosszarcú miniszterhelyettes és a nemesítést oda hagyva, át kellett adni az anyagokat Lengyelországnak.
Személyesen alig ismertem, futólag találkoztunk néha. Korábbi munkahelyem egyikén, az OMFI-ban, ahol a fajták vizsgálatát és állami elismerésre szóló előterjesztését végeztük.
Utoljára 1999-ben találkoztunk Mosonmagyaróváron az egyetem jubileumi rendezvényén.
Tudósok egymásközt
Tolókocsiban ült, a fia tolta be, mindkét lába hiányzott, de a szeme, a szeme valamilyen különös fénnyel, és messze nézően csillogott…
Dr. Bóna Lajos, a GK Kft. nemrégiben kinevezett igazgatója, ezúttal, mint tritikále nemesítő tartott előadást az intézetben folyó nemesítői munkáról.
Kiss Árpád munkáját Óváron fia, Dr. Kiss József, Szegeden Dr. Bóna Lajos folytatja, nemzetközileg elismert színvonalon, amelyet az államilag elismert fajták sora igazol és a tritikále évről-évre növekvő vetésterülete, valamint a fajták iránt megnyilvánuló érdeklődés a határainkon túlról is.
Dr. Bóna Lajos
A Kecskeméti Televízió portréfilmje volt az utolsó hivatalos program, amelyet Kozák Polett készített.
Néhányan még visszaemlékezve méltatták Kiss Árpád munkásságát, többek között egykori sorstársa Tóth István fotóművész.
Középen Tóth István fotóművész
Dr. Ács Péterné a GK osztályvezetőjeként nem búcsúpohárra, hanem néhány ízletes tritikáleből készült termék kóstolására invitálta távozás előtt a megemlékezés résztvevőit.
Hazafelé jövet azon gondolkodtam, hogy ez a világtérképen apró ország, mekkora szellemi óriásokat adott a világnak.
Tritikále termékek
Szerintem a mai tehetségeket látva, a sornak még nincs vége.
Bővebben majd a Kalászos Extrában olvashatnak a tritikále nemesítéséről.
(Dr. Bódis László – Agrofórum Online)
