Az elmúlt időszakban tovább folytatódott a kifejezetten forró nyári időjárás. A nappali legmagasabb hőmérséklet rendre 30 C⁰ felett volt, éjszakánként pedig nem süllyedt a levegő hőmérséklete 20 C⁰ alá.

A helyi záporokból, zivatarokból több körzetben jégeső is hullott. Az őszi búza és a káposztarepce aratása gyors ütemben halad, az eddig betakarított területek tarlóhántása már vontatottabb ütemű, ezért erős gyomosodás indult el.

A gyomos tarlók vezérnövénye a parlagfű, a borítottság mértéke sok esetben eléri az 50–60%-ot is, de gyakran találkozni a virágzó napraforgó táblák szegélyein a parlagfű méretes példányaival. A tarlókon még nem indult virágzásnak a gyomnövény, de a sekély tarlóhántás nem minden esetben forgatja ki gyökerestől a növényeket.

A kizöldült tarlók gyomirtására ez az időszak az optimális, a nehezen irtható évelő gyomnövények (aprószulák, mezei acat, selyemkóró, fenyércirok) gyérítése kémiai úton most hatékonyan elvégezhető. Emellett a tarló folyamatos ápolása elősegíti a többi gyomnövény és az elszóródott árpa, búza és repcemagvak mielőbbi kicsírázását. A tarlóápolás elősegíti a károsítók táplálékláncának a megszakítását, így csökkentve a fennmaradás esélyét a következő növénytermesztési ciklusig.

Fenyércirokkal erősen fertőzött tarló

A kukorica címerhányása és csőképződése folyamatos. Érdekesen folyik a kukoricamoly rajzása. Az erősen fertőzött területek mellett gyakori jelenség, hogy a csapdák alig fognak a kártevő egyedekből, alacsony a lárvakártétel. Feltehetőleg az előző év okozta túlélési nehézségek gyérítették a kukoricamoly népességet.

Az amerikai kukoricabogár imágók változó tömegben, de folyamatosan táplálkoznak a csőkezdeményeken, a kifejezetten meleg időjárás hatására igen aktívak a táplálkozásban és a párzásban. A peterakás időszaka rövid időn belül elkezdődik. A táblaszélek gyomosodása a kukoricatáblák egy részére napjainkra jellemzővé vált.

A napraforgó virágzásával egyidőben szinte eltűntek a korábban igen aktív levéltetű fajok. A mezei poloskák és a lucernapoloska szívogatása nyomán láthatóak a felrepedt epidermisz foltok, de a károsítás mértéke és a kórokozók miatti befertőződés jelenleg alacsony. A leveleket, szárat és a tányérokat fertőző betegségek közül csupán az alternáriás levélfoltosság tünetei a jellemzőek (vezérképünkön). Az alsó levelekről lassú terjedés figyelhető meg, helyenként már a tányér alatti leveleken is láthatóak a kezdeti alternária foltok.

A burgonyabogarak kártételi szintje minimálisra csökkent, akárcsak a levéltetű fajoké. Öntözetlen és öntözött táblákon az idősebb levelek alternáriás fertőzöttsége mindenütt megfigyelhető, de a burgonyavésszel egyetemben az extrém magas hőmérséklet gátolja a gyors fertőzést, a betegségek inkubációja csak az éjszakai órákra, az öntözési időszakra és a csapadékos órákra korlátozódik.