A friss fűszerek használata sokkal finomabb, élénkebb ízeket ad az ételeknek és csodás illatokkal gazdagítja az étkezéseket is. A saját magunk által termesztett és szárított fűszernövényeket pedig „leszüretelni” és kiszárítani sem nehéz. Lássuk, mire érdemes figyelnünk!
Mikor „szüreteljünk”?
Mivel a fűszernövények többsége augusztus első heteiben tartalmazza a legtöbb értékes illóolajat, így ezekre a hetekre érdemes időzíteni a szüretet. Annyit érdemes megjegyezni, hogy virágzás előtt vágjuk le a hajtásokat, azon belül is reggel érdemes nekiállni, mert a növények illóolajtartalma még a napszakok között is változik. A megfigyelések szerint, miután a reggeli harmat már felszáradt, de még nem tűzi az erős nyári nap a növényt, akkor a legideálisabb az idő a szüretre.
Hogyan szárítsunk?
Első lépésként alaposan mossuk meg a leveleket a szárítás előtt, majd papírtörlővel vagy konyharuhával óvatosan itassuk le a fölösleges nedvességet. Eközben a leveleket kicsit át is kell néznünk, mivel csak az egészségeseket szabad megszárítva eltárolni. A sárga, száradó, kártevők által megrágott vagy beteg növényi részeket válogassuk ki, és tegyük komposztra!
Általánosságban elmondható, hogy a hazánkban termesztett fűszernövények alapvetően jól viselik a szárítást, mert a többi termesztett növényhez képest nem túl magas a nedvességtartalmuk. Az oregánó, a borsikafű, a rozmaring, a majoránna, a kakukkfű, a babér és a kapor is mind jól tűri a levegőn szárítást.
Mindenhol úgy tanácsolják, hogy szárításhoz a levágott növényhajtásokat össze kell kötözni és fel kell akasztani, de ha erre valamilyen oknál fogva nincs lehetőség, akkor egy tiszta fóliára leterítve, gondosan elrendezve is ki lehet szárítani a hajtásokat (idén kipróbáltam, sikerült).
Egy „adag” fűszernövény összekötözéséhez 6-8 hajtást vágjunk le a növényről, és a tövüknél fogva jól kötözzük össze spárgával. A kötés minél szorosabb, annál jobb, mert ahogy a hajtások száradnak, az átmérőjük fokozatosan csökken, így a lazább kötésből kipotyoghatnak. Az így elkészült csokrokat akasszuk fel egy szellős, portól és szennyeződéstől mentes, és lehetőleg ne túl világos helyre. A tűző nap hatására a levelek elveszítik a színüket, és a beltartalmuk is jelentősen módosul. A szárításhoz mindössze 4-5 nap elegendő. (A tárkonynál tapasztaltam, hogy ennél kétszer-háromszor több idő is szükséges lehet.)
Jó tanács, főleg ha most szárítunk először fűszernövényeket, hogy egy kis cetlire jegyezzük fel a növényfajtákat és -fajokat, amiket szárítunk, nehogy az eltevés során összekeverjük őket.
A szárítás után
A szárítás után sokféleképpen eltehetjük a teljesen, csontszárazra kiszáradt leveleket. A rozmaring keskeny leveleit eltehetjük egészben is és felaprítva is, ahogy a majoránnát vagy az oregánót is hagyhatjuk nagyobb darabokban. Ha viszont morzsolt formában szeretnénk eltenni őket, ehhez kitűnő segítség egy többélű olló, amivel alaposan összevagdossuk a leveleket, vagy egy mozsár is kiváló lehet.
Érdemes gondolni a szűk „esztendőkre” is!
Sajnos nem mindegyik fűszernövény tartható egész évben olyan állapotban, hogy bármikor friss hajtásokat csipegethessünk le róluk, így érdemes gondolni a téli hónapokra is. Ha van lehetőségünk, most nyár vége felé szüreteljünk le egy kicsit nagyobb mennyiséget, hogy tavaszig kitartson a készlet!
A fűszernövények azon túl, hogy utánozhatatlan ízeket adnak az ételeknek, és a magyar konyha szerves részét képezik, rendkívül egészségesek is, számos gyógyhatással bírnak, és a hazánkban termeszthető, fagytűrő növényeket nem is nehéz gondozni. Ezzel kapcsolatban az alábbi cikkek nyújthatnak segítséget.
Mindenkinek szép időt, kellemes pihenést kívánok, a nyári munkákhoz pedig kitartást és jó egészséget!
Kapcsolódó cikkek:
