Ünnepélyes keretek között avatták fel Tessedik Sámuel evangélikus lelkész, tudós, agrárpolitikus bronz mellszobrát a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem gödöllői Szent István Campusán. Az alkotás a MATE 2022-ben létesített szoborparkjának harmadik tagja, melyben korábban Dimény Imre agrárpolitikus, -tudós és Mitterpacher Lajos polihisztor tudós kapott helyet.
Dr. Gyuricza Csaba, a MATE rektora köszöntőjében elmondta, az egyetem vezetése küldetésének érzi, hogy ápolja a múltat, és megbecsülje azokat az elődöket, akiknek köszönhetően ma lehetővé válik a jövő építése. Ez motiválta őket arra, hogy a Szent István Campus főépülete előtt szoborparkkal is tisztelegjenek a legkiválóbb elődök előtt. Hangsúlyozta, Tessedik Sámuel munkássága az utódokat is arra sarkalja, hogy méltó módon fejlesszék a mai oktatást és kutatást.
Dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke Tessedik Sámuel életéről beszélt. Elmondta, hogy a szlovák származású, németül publikáló, magyar életet élő, magyarul tanító és magyar iskolát alapító ember munkássága, azon túl, hogy evangélikus lelkész volt, három fő részre tagolható.
A gazdasági szakoktatás megteremtésére és sikerre vitelére. A mezőgazdasági termelés gyakorlati fejlesztésére és az elméleti, a szakirodalmi tevékenység, munkásság elmélyítésére. Oktatás- és iskolapolitikai elgondolásait az 1780 májusában általa alapított Gyakorlati Gazdasági Szorgalmatossági Iskolában igyekezett valóra váltani. Az elméleti tantárgyak mellett kiemelt figyelmet helyezett a gyakorlati képzésre; a munkával való nevelés első hazai szószólója, egyben gyakorlati megvalósítója volt.
Szakírói munkássága viszonylag későn, gyakorlatilag 42 évesen bontakozott ki, amikor is első és egyben legfontosabb műve „A parasztember Magyarországon mitsoda és mi lehetne…” címen megjelent. Ám így is rendkívül gazdag az életműve, mintegy 400 kéziratot hagyott hátra. Gyakorlati ismereteinek jelentős részét a saját mintagazdaságában szerezte. Három évtizeden át, mintegy 12 ezer darab, több mint háromszáz fajta facsemetét ültetett el az alföldi sziken.
Ő honosította meg az Alföldön, főleg Szarvason és térségében az akácfát.
A takarmánytermesztés kiszélesítése és a fejlettebb istállózásnak köszönhetően jelentősen nőtt a tejtermelés gazdaságában. Az istállózó tartás révén rendszeresen tudta trágyázni földjeit. Komoly sikereket ért el a feldolgozóipar, az értékesítés, a vízi és a szárazföldi szállítás, a csatornázás és főleg a magtárak építése területén.
Nyugodtan állíthatjuk tehát, hogy kora egyik legnagyobb polihisztora volt, aki tudását a jövő formálására fordította. Dimény Imrével és Mitterpacher Lajossal a diákságnak azt üzenik, hogy a nagy munkabírású, szigorú erkölcsű, eredményeiket mindenáron keresztülvivő egyéniségek végül mindig célba érnek.
Az egyetem vezetésének pedig azt üzenik, hogy a jövő mezőgazdászainak szakszerű képzésén túl, a magyar mezőgazdaság fejlesztését célzó gyakorlati kísérleteket is folytatni kell, azoktól még a legnagyobb nehézségek közepette sem szabad eltántorodni, mert miként Tessedik Sámuel életútja is bizonyítja, a valódi termést sokszor csak az utánunk következők tudják learatni.
Babák Mihály, Szarvas város polgármestere beszédében hangsúlyozta, hogy az agrárium meghatározó alakja, az Alföld, Békés vármegye, Szarvas szülötte tudásával, akaratával, cselekedeteivel követendő utat jelölt ki. Erre a jó alapra kell és lehet jelent és jövőt építeni, hiszen az ország agráriuma számára nincs fontosabb, mint az építkezés.
A köszöntők után Lantos Györgyi szobrász- és üvegművész alkotását dr. Gyuricza Csaba és dr. Latorcai János közösen leplezte le, majd koszorúk elhelyezésével zárult az ünnepség.
