Lisztharmat a rozmaringon

Az évnek ebben az időszakában érdemes fokozottan figyelni a fűszernövények lisztharmatos megbetegedésére. A közelmúltban a lisztharmat kitörését figyelték meg az üvegházban termesztett rozmaring növényeken.

A meleg nappalok és a hűvös éjszakák nagy hőmérséklet-ingadozása és a magas relatív páratartalom kedvez a lisztharmat kialakulásának. Más levélgomba-kórokozókkal ellentétben, amelyeknek hosszabb ideig tartó párás időszakokra van szükségük, a lisztharmat kialakulását a nedves levelek hátráltatják.

A lisztharmat gombáknak a fertőzéshez és az új spórák termeléséhez nedves körülményekre, 75% feletti relatív páratartalomra van szükségük.

A lisztharmatgombák obligát kórokozók, ami azt jelenti, hogy a tápanyagokat a növényeken keresztül szívják fel és ott növekednek. Élő sejtekből szívják fel a tápanyagot. Ez az egyik oka annak, hogy a lisztharmatfertőzés nem okoz nekrotikus elváltozásokat, mint más gombás levélfoltosság-kórokozók.

A lisztharmat inkább okoz sárguló vagy liluló foltokat, amelyek hasonlóak a tápanyag- és tápanyagtartalom-hiányos foltokhoz, amíg a gombahifák és spórák növekedéséhez kedvezőek a feltételek.

A lisztharmat leggyakrabban a leveleken fordul elő, de a szárakat, virágokat és gyümölcsöket is megfertőzheti. Az erősen fertőzött rozmaringlevelek barnává válnak, elszáradnak és lehullanak a növényről.

A lisztharmat spórák elsősorban szél útján, de akár a víz segítségével is terjedhetnek. Kedvező környezeti feltételek mellett a fertőzés és az új spórák, valamint a hifák fejlődése gyors lehet. A termelőknek és a növényvédelmi szakembereknek tavasszal és ősszel hetente kell keresniük a lisztharmatot.

A levelek felső és alsó oldalán egyaránt keresse a fehér, porszerű növekedést. Koncentráljon azokra a területekre, ahol az üvegházban a hőmérséklet könnyebben ingadozhat, például a szellőzők és ajtók közelében.

^{(Fotó: Samueles/Pixabay)}