Az őszi búza nem tartozik a legbetegebb szántóföldi növénykultúráink közé. Főleg akkor nem, ha a levélfoltosságokat okozó, nekrotróf életmódú kórokozókról van szó. Az árpának hazánkban több ilyen kórokozó által okozott betegsége van, míg a búza esetében összesen három kórokozó okozhat levélfoltosság jellegű megbetegedéseket.
A búzaállományokban közönségesnek számító szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici) és rokona, a szeptóriás pelyvabarnulás (Stagonospora nodorum) mellett van egy harmadik, pusztító erejét tekintve sokkalta veszélyesebb kórokozó is a palettán, mégpedig a búza fahéjbarna levélfoltossága (Pyrenophora tritici-repentis).
A kórokozó jellegzetességei
A búza fahéjbarna levélfoltosságának kórokozója nagyon közeli rokona az árpa hálózatos levélfoltossága kórokozójának (Pyrenophora teres, ivartalan alak: Drechslera teres). Tüneteikben és életmódjukban ugyanakkor nagymértékben különböznek egymástól. A hálózatos levélfoltosság az árpa levelein hűvösebb időben jellegzetes, létra alakú rajzolatot alakít ki, míg melegebb időjárás esetén elnyújtott, a végükön némileg kihegyezett barnás színű foltot okoz a leveleken. A búza fahéjbarna levélfoltossága ugyanakkor kerek, vagy enyhén rombusz alakú, általában sárga udvarral körülvett kisebb foltokat okoz, amelyek közepén egy apró, feketésbarna pont, az úgynevezett infekciós pont található.
A hálózatos levélfoltosság igen gyakran képes áttelelni az árpák lombozatán az ivartalan alak micéliumaival, és már az ősz folyamán megfertőzheti az árpát. A fahéjbarna levélfoltosság ezzel szemben ősszel már sohasem fertőz és áttelelésre kizárólag az előző évi növényi maradványok belsejében levő micélium formájában képes, amelyből a tavasz folyamán alakulnak ki a kórokozó ivaros termőtestei, a pszeudotéciumok.
Ez a kórokozó a tavasz folyamán is felmutat néhány furcsaságot. A termőtest kialakulása kezdetén a felszínén hosszúkás alakú, ferdén levágott végű kemény függelékekkel, szetákkal rendelkezik, amelyek segítségével könnyedén áttöri az elhalt növényi maradványok felszínét. A benne levő aszkuszok érése csak akkor kezdődik meg, ha a pszeudotécium a szetáit elveszítette. Az aszkuszok és az aszkospórák érése némileg időigényes folyamat, de mikroszkópos vizsgálattal az érett, barnás színű aszkospórák a hozzáértő szemnek könnyedén felismerhetők.
A fahéjbarna levélfoltosság kórokozójának jellegzetessége, hogy aszkospórái rendkívül nehezek, így 3-6 cm távolságra tudnak csak kilökődni. Ennek következtében a kórokozó rendkívül erősen kötődik a vetésváltás nélküli termesztéshez, hiszen az ivaros szaporodáshoz az kell, hogy ezen a kis távolságon belül legyen megfertőzhető zöld levél számára. Ráadásul nem is mindegy, hogy milyen levél, mivel ez a kórokozó a Triticum nemzetség fajai mellett csak az Agropyron nemzetségbe tartozó fűféléken képes megélni és szaporodni.
A kórokozó ugyanakkor mindent elkövet az életben maradáshoz, így a pszeudotécium „kiürülése” után annak felső részén képes konídiumtartókat és konídiumokat is kinevelni. Ez a dolog, mármint az, hogy egy ivaros termőtesten a gomba ivartalan alakja kifejlődjön, az gyakorlatilag páratlan jelenség a gombák világában. Ez biztosítja a kórokozó számára azt, hogy valamekkora mértékben a vetésváltással termesztett búzaállományokat is megfertőzhesse, és fenn tudjon maradni. Konídiumai igen könnyűek, így ezek által nagy távolságokra is képes eljutni és fertőzéseket elindítani.
A fahéjbarna levélfoltosság – hasonlóan az árpa hálózatos levélfoltosságához – nagy pusztító erővel „megáldott” betegség. Erre hajlamosító tényezők összhangja esetén képes lehet akár a teljes levélzet elpusztítására és súlyos mértékű termésveszteség előidézésére is. A kórokozó – mint minden, korábban a Helminthosporium nemzetségbe sorolt gomba – meglehetősen nedvességigényes, ugyanakkor melegkedvelő.
A legnagyobb pusztításra monokultúrás termesztésben képes akkor, ha a meleg tavasz miatt (idén is ez a helyzet áll fenn!) korán elkezdheti a szaporodását és dús, zárt lombozatú állományba kerül, ahol a levélzet sokáig képes megtartani a párát. Az idei évben sajnos már március első napjaiban találkozni lehetett a kórokozó primer, azaz aszkospórás eredetű tüneteivel, így 2024-ben vélhetően néhány nemzedékkel többet fog majd ez a veszélyes kórokozó kinevelni.
Védekezési lehetőségek
Így első ránézésre ez a kórokozó meglehetősen könnyedén leküzdhető ellenfélnek tűnhet, hiszen van egy gyenge pontja, a monokultúrához való erőteljes ragaszkodása. Ez igaz is annyiban, hogy a búzafajok (beleértve a durumbúzát és a pelyvás „ősgabonák” társaságát is) vetésváltásban történő termesztése a kórokozó korai fellépését hatékonyan tudja megakadályozni. Ugyanakkor az agrotechnikai védekezési lehetőségek ebben még nem merültek ki. Az előző évi búza tarlómaradványainak talajba történő bejuttatása is hatékony módszer a kórokozó szaporodási láncolatának megtörésére. A lényeg az, hogy a talaj felszínén ne legyen előző évről megmaradt fertőzött növénymaradvány!
A genetikai védekezés, azaz a kórokozóval szemben rezisztens fajták termesztése ugyanakkor kevésbé eredményes. Ez a nekrotróf életvitelű gomba meglehetősen kemény ellenfél és nagyon kevés olyan búzafajta van termesztésben, amelyek az ivartalan alak (Drechslera tritici-repentis) után DTR-nek is nevezett kórokozóval szemben kielégítő mértékű rezisztenciát tudnának felmutatni.
A fungicides állományvédelem esetén nem mindegy, hogy mikor védekezünk. Vetésváltás nélküli termesztésnél, amikor a kórokozó először a legalsó leveleket fertőzi meg és fokozatosan „kapaszkodik” felfelé a levélzeten, célszerű még a szárba indulás kezdetén védekezni a kórokozó ellen. Később ide már nehezebb lesz technikailag a fungicidek lejuttatása, és ez a védtelen terület szerencsétlen esetben (nagyobb csapadék, átlagosnál nagyobb levélzet, nagyon fogékony fajta) a tenyészidőszak szinte teljes hátralevő részében masszív fertőzési forrásként fog szolgálni. Még akkor is, amikor a levelek már elhaltak, mivel a kórokozó nekrotróf életvitelű.
Vetésváltásos termesztés során mindenképpen a kórokozó jelenlétéhez kell igazítani az ellene történő kezelést. Amennyiben más kórokozók ellen tervezünk fungicides védelmet még a szárba indulás végén és a DTR is jelen van, akkor feltétlenül ügyeljünk arra, hogy az alkalmazott fungicidet az engedélyezett legmagasabb dózisban alkalmazzuk. A fahéjbarna levélfoltosság kórokozója meglehetősen „kemény” ellenfél (mint a legtöbb Drechslera faj), így fellépése esetén a spórolásnak nincs helye!
A kórokozó ellen általában jó hatású szokott lenni a virágzás során a kalászfuzáriózis ellen végrehajtott gombaölő szeres kezelés, így amennyiben addig nem szabadul el a kórokozó a leveleken, akkor utána már számottevő kártételre nem kell számítanunk. A fuzáriumfajok hasonlóan kemény ellenfelek, így azok a fungicidek, amelyek alkalmasak a fuzáriózis leküzdésére, hatékonyak a DTR ellen is. Ennél a kezelésnél pedig általában elegendő hatóanyag jut a levélzetre is, hiszen azok a permetlécseppek, amelyek „nem találták el” a kalászt, azok valahol a felső levélszinteken landolnak.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
