A csonthéjasok esetében is igaz, amit az almánál igyekeztem megfogalmazni: kora tavasszal még semmi sem jelezte, hogy a tenyészidőszak előrehaladásával egyre több növényvédelmi gond jelentkezik, és azok elhatalmasodnak, aminek eredményeképpen a sok munka után kevés egészséges gyümölcs lesz betakarítható, kevés siker koronázza erőfeszítéseinket. De nézzük kicsit részletesebben.
A blumeriella korán fertőzte meg a meggy (és cseresznye) fákat.
Az enyhe tél során az ültetvények nem szenvedtek fagykárt, és hasonló fontossággal bírt az a tény, hogy a károsítók is jól teleltek, fertőző anyag, telelő alak volt bőven. A februári tavasz, a tartósan magas hőmérséklet segítette a metszési munkát. Jól jött ez a haladás, hiszen a virágzás is korán indult. A kajszi – tájegységtől függően – már március végén bontogatta szirmait, de zömében április elején virágzott. Április elején már hőmérsékleti rekordok jelentkeztek, aminek az lett a következménye, hogy gyorsan kibontotta szirmait a cseresznye és a meggy, és nem sokat váratott magára az őszibarack és a szilva sem. Így aztán áprilisban együtt virágzott minden csonthéjas faj.
Ez nem okozott gondot, hiszen varázslatos napsütés, meleg jellemezte a hónap első felét. Nem jött lehűlés, ami lelassította volna a virágzást, nem jött eső, ami tartós nedvességet okozott volna a kialakuló lombozatban. A monília elleni kezelések általában kétszer megtörténtek, a virágzás elején és a teljes virágzásban.
A kettős hatás – a betegség fertőzéséhez nem kedvező körülmények, védekezések – eredője az lett, hogy „elmaradt” a monília virágfertőzése. Legalábbis e korai, virágzáskori szakaszban.
Az őszibarackon – főképpen az érzékeny fajtákon – megjelent a levélfodrosodás tünete. Az enyhe télben jól telelt a kórokozó, így a rügyek kihajtásakor azonnal megfertőzte a fejlődő kis leveleket. Gyakorlatilag azt láttuk, hogy az első levelek már a kifejlődés szakaszában bíbor színben „pompáztak”. Annak ellenére, hogy az időjárás nem igazán kedvezett a kórokozónak, a betegség gyorsan terjedt, és egészen sokáig kitartott.
Nem úgy a tavaszi fagyok. Április 21-én a keleti országrészen, 26-28-án a Dunántúlon és a főváros környékén süllyedt a hőmérséklet a negatív tartományba. Ekkorra már a fák általában elvirágoztak, a fejlődésnek induló gyümölcskezdemények szenvedték meg a fagyot.
A kártevők korán „éledtek”, a cseresznyefák éppen csak kihajtottak, és máris megjelent rajtuk a fekete cseresznye-levéltetű kicsi, de egyre gyorsabban növő kolóniái. Valószínűleg ez volt az első fertőzés, de hamarosan követte az őszibarackon és szilván is a tápnövényhez igazodó faj felszaporodása.
Más kártevők is korán megjelentek, szokás szerint a poloskaszagú szilvadarázs a sziromhulláskor hívta fel magára a figyelmet, ellene általánosan kezeltek a termelők. Április 20. és 27. között már nagy számban repült a keleti gyümölcsmoly és megjelentek a tarka szőlőmoly, szilvamoly és az almamoly első példányai is.
A monília kártétele a virágtól a gyümölcsig végigkísérte a meggy termesztését
A levéltetvek korai megjelenése, gyors felszaporodása sok helyen meglepte a termelőket, a védekezéssel kicsit kivártak. Lehet, hogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy sem tavasszal, sem a későbbiekben nem lehetett tartósan „eltüntetni” az ültetvényekből. A kezelések eredménnyel jártak, de a gyakorlatilag állandó fertőzési nyomás mindig újabb fertőzést indított el.
A május átlag körüli hőmérsékletet hozott, átlagos mennyiségű csapadékkal, vagyis a szokásos folyamatok zajlottak. Továbbra is fertőzött, terjedt a tafrinás levélfodrosodás, pedig célzott kezelésekkel igyekeztek megállítani azt a termelők.
Április végén, méginkább májusban jelentek meg a moníliás virág és hajtásszáradás tünetei. Most derült ki, hogy mégiscsak történtek fertőzések, de hosszabb lappangási idő után manifesztálódtak a szokásos tünetek. Ugyanakkor a korai meggy és cseresznye fákon a szépen fejlődő gyümölcsökön is megjelent a korai fertőzés tünete.
A cseresznyelégy is korán felrepült a fák déli oldalára, már május első napjaiban lehetett csapdával fogni őket. A korai repülés és a két faj (R. cerasi és R. cingulata) együttes jelenléte azt mutatta, hogy 2 védekezés a nyüvesség ellen valószínűleg nem lesz elég.
Május 2. felében jelent meg a sztigminás levélfoltosság tünete kajszin és őszibarackon. Először a leveleken láttuk a feltűnő piros-lilás foltokat, amelyek később kilyukadtak (levéllikacsosodás). Később e foltok ráterjedtek a gyümölcsökre is. Sajnos, e betegség is kitartott egészen a tenyészidőszak végéig, természetesen egyre inkább elhatalmasodott. Szintén korai károsító a blumeriellás levélfoltosság, de a tünetei általában csak későn, a szüret után jelennek meg. A fertőzés tekintetében most is így viselkedett a kórokozó, korán fertőzte a lombot, az eltérés abban jelentkezett, hogy a tünetei is megjelentek valamikor május legvégén.
Május legvégén már terjedt a monília gyümölcsfertőzése a korai érésű fajtákon, ez már ekkor jelezte, hogy nehéz lesz a gyümölcsök védelme.
A monília támadása a szilva gyümölcsét sem kímélte
Ezt a folyamatot erősítette a júniusi időjárás a maga csapadékos és átlagot meghaladó hőmérsékletével. Természetesen e tényezők is elősegítették, kiváltották a rothadásos folyamatokat, de volt más is, ami kimondottan elősegítette azokat. Gondolok itt a heves esőkre, a viharokra, zivatarokra és a gyakori jégesőkre. Minden olyan hatás, ami sérülést, repedést okozott az érőfélben levő gyümölcsön szinte törvényszerűen rothadást indított el.
A tartós meleg megállította a levélfodrosodás terjedését, a torzult levelek lehullottak, a fák lassan megújultak. Nem állította meg viszont a korábban emlegetett blumeriellás levélfoltosság terjedését, a sztigminás levélfoltosság károsítását. Ez utóbbi betegség foltjai ráterjedtek a gyümölcsökre, majd a hajtások rügyeire is.
A keleti gyümölcsmoly folyamatosan rajzott, igen nagy számban repültek hímjei a csapdákba is. Május közepén már megjelentek a barackmoly kifejlett egyedei is, egyedszámuk ettől kezdve dinamikusan emelkedett.
Cseresznyében gondot okozott az amerikai keleti cseresznyelégy, annak a rajzása hosszan tart, gyakorlatilag a gyümölcs érése során is rakja tojásait. Ennek következtében az imágók ellen folyamatosan védekezni kell, de a szüret közeledte megfontolt szerválasztást kíván.
Mindezek mellett a legtöbb gondot a moníliás gyümölcsrothadás és a levéltetvek megújuló inváziója okozta. Ezt fokozta a júniusi csapadékos időjárás nyomán fellépett glöosporiumos gyümölcsrothadás. Ez utóbbi betegség száraz időszakban nem lép fel, de csapadékos, nedves körülmények között veszélyeztet – a 2016 nyara ez utóbbinak felelt meg.
A levélfodrosodás – korán jött és későn tűnt el
Aztán jött a július, ami folytatta a júniusi meleg és egyben csapadékos időszakot. Természetesen nyáriasan meleg napok jöttek, hirtelen és nagymértékű hőmérsékleti ingadozásokkal. Mégis a csapadék mennyisége és intenzitása tette emlékezetessé a hónapot, illetve ezekkel összefüggésben ismételten a viharokról és a jégesőkről kell beszélni. Szinte az ország minden tájegységében és a hónap során változatos időpontban (pl. július 9., 12-13., 26., 31.) tarolt a jég. Valószínűleg ez adta meg a végső döfést az érésben levő kajszinak és az őszibaracknak, de a zsendülő szilva is veszélybe került. A sok csapadék miatt laza szövetű gyümölcsök igen fogékonyak voltak a betegségek támadására, főképpen a rothadást okozó kórokozók támadtak, azok közül is legfőképpen a monília terjedt.
Itt mutatkozott meg a szellős korona és a gyümölcsritkítás előnye. Ilyen fák esetében lassítani lehetett a betegség terjedését. Ahol tartósan megmaradt a nedvesség a korona belsejében, ahol összeértek a gyümölcsök, ott a kezelések ellenére is gyorsan terjedt a betegség, szinte napok alatt megrothadt a gyümölcs a fán.
Augusztusban normalizálódott az időjárás, mind hőmérséklet, mind csapadék vonatkozásában az átlaghoz közeli értékeket regisztráltak. Sokan joggal várták, hogy ez majd segít a nyár végén érő gyümölcsök megmentésében. Sajnos, a valóság az lett, hogy a fertőző tömeg felszaporodott a megelőző időszakban, továbbra is erős fertőzési nyomás fenyegette a gyümölcsöket. Összességében a rothadás tovább terjedt, csak sok munkával, nagy költséggel lehetett csökkenteni a kárt.
Összefoglalásként egy nehéz, a növényvédelem alakulását figyelve bonyolult évet tudunk magunk mögött. A gondok gerincét a moníliás fertőzés, főképpen a gyümölcsön bekövetkezett kár adta. Másodlagos betegségként a blumeriellás levélfoltosság és a sztigminás levél- és gyümölcsfoltosság is felszaporodott. A kártevők közül a levéltetvek okoztak kárt folyamatosan, a molyok a szokásos szinten maradtak. A múmiák, a fertőzött vesszők nehéz örökséget jelentenek a következő szezonra.
Növényorvos
