Fagyvédelem a gyümölcstermesztésben, I.

A mediterrán termőkörzetektől az Északi-tenger partjáig több száz vállalkozás érintett ebben a kérdésben. De az évtizedek óta tartó fejlesztések lassan meghozzák az eredményt. Ma már számos lehetőség van a kezünkben, hogy megvédhessük a legveszélyesebb időjárási anomáliáktól gyümölcsfáinkat.

Vajon mennyire hatékonyak ezek a fagyvédelmi berendezések, tényleg képesek hatékony védelemre, vagy a jövőben is kénytelenek leszünk folytatni az eddig megszokott szélmalomharcot az időjárási szélsőségekkel szemben? Erre és ehhez hasonló kérdésekre keressük a választ a következőkben.

Természetesen nem jelentenek ugyanolyan veszélyt a tavaszi fagyok minden gyümölcskultúrára. A kora tavasszal virágzó gyümölcstermők, pl. a kajszibarack és egy mandula teljesen másként reagál a fagyokra, mint egy kései virágzású alma vagy egy fekete bodza.

Csúcson az érzékenység

Gyakorlatilag ebben a fenofázisban a legérzékenyebbek a növényeink, a vízzel és egyéb szerves vegyületekkel telt virágok készen állnak a megtermékenyítésre, a beporzásra. Ekkor az átlagosnál intenzívebb a növény anyagcseréje, tápanyag és vízforgalma.

Az ekkor hirtelen lecsökkent éjszakai hőmérséklet hatására a növényi sejtekben a víz jégkristállyá alakul és egyfajta térfogatnövekedés következik be. Ezáltal a megfagyott víz szétfeszíti, roncsolja a növényi sejtalkotókat, sejteket és szöveteket. Ezek a fagyot követő felmelegedés hatására bomlásnak, rothadásnak indulnak. Így a virágok elszáradnak, elbomlanak megtermékenyülés előtt, majd leesnek a termőgallyakról, termővesszőkről.

Ezt a folyamatot szeretnénk megakadályozni azáltal, hogy a virágzatok körüli hőmérsékletet megpróbáljuk valamilyen módszerrel növelni.

A tavaszi fagyokra jellemző, hogy a naplemente után hirtelen csökken a hőmérséklet, gyenge a szélmozgás vagy teljes a szélcsend. Ez a periódus gyakorlatilag 8-10, vagy akár 12 óráig is eltarthat, és csak a napfelkelte után fog újból emelkedni a hőmérséklet mínusz fok fölé.

Eltérő módszerek

Elsőként meg kell említenünk a különböző füstölésen alapuló módszereket. Ebben az esetben a gazdák bálákat, fagyvédelmi gyertyákat égetnek az éjszaka folyamán, és az ebből származó füst, illetve meleg levegő hivatott a fák körüli hőmérsékletet növelni.

Hátránya, hogy kisebb szélmozgás hatására már jelentősen romlik a hatékonysága, és a környező területeket is szennyezzük a füsttel. Ilyenkor gyakori a fagyvédelmi gyertyák használata, amelyekből több száz darab kell egy kertbe, és 8-10 órán át képesek égni azonos hőfokon, azonban ezek az eszközök egyszer használatosak.

Tehát 2-3 fagyveszélyes éjszakára több ezer ilyen gyertyát kell megvennünk, illetve komoly szervezést igényel ezeknek a meggyújtása, illetve kihelyezése. Mindettől függetlenül sokszor hatékonyan képesek csökkenteni a fagykárt, főleg barack- és szőlőtermő vidékeken.

A hatékony módszerek közé tartoznak még a különböző takarásos technológián alapuló módszerek, amelyekről egyre több tanulmány számol be. Ebben az esetben egyfajta sűrű szövésű textilt feszítenek ki a támrendszerrel ellátott gyümölcsösök fölé.

Ez az anyag rendelkezik bizonyos légáteresztő képeséggel, ezáltal nem szigetel teljesen, ellentétben a fóliával. Viszont sűrűbb a szövése, mint egy jégvédő hálónak. Főleg Olaszországban nyitnak e felé a módszer felé a gazdálkodók, ugyanis akár 2-3 fokos hőmérséklet-növekedés érhető el a speciális szövettel borított gyümölcsösökben.

Ez jelentős lehet a fagyvédelem szempontjából is, mindemelett csökkenti a későbbiekben a napégés veszélyét, illetve minimálisan növeli a légköri páratartalmat, amely csökkenti a növényi szervezet párologtatását, tehát a transzspirációt. Ezáltal kiegyenlítettebb lesz a növény anyagcsereforgalma, és több energia jut a termésnövekedés időszakára.

Számos fagyvédelmi módszert említhetünk még, amelyekkel eredményesen védhetjük meg a termésünket a jövőben. Ezek ismertetésére a cikksorozatunk következő részében térünk majd ki.

^{(Fotó: Arrigoni)}