A közönséges spenótot, vagy még ahogy sokan ismeri a parajt kora tavasszal, amint a talajra lehet menni, április közepéig lehetséges vetni.
Későbbi szaporítás esetén, elsősorban a hosszú (15-16 órás) nappalok és a nagy meleg miatt, termésképzés nélkül gyorsan magszárba megy, rostossá és ehetetlenné válik. Ezzel szemben az új-zélandi-spenót – ami semmi rokonságban nem áll a közönséges spenóttal (parajjal) – egész nyáron termeszthető és fogyasztható.
A fehérjékben és vitaminokban közepesen gazdag, de ásványi anyagokból, mindenekelőtt vasból sokat tartalmazó levélzöldség a kristályvirágfélékhez (Aizoaceae családja) tartozik, és mint a nevéből is kiderül, távol keleten Japánban, Ausztráliában és Új-Zélandon őshonos évelő, ahol termesztése évszázadokra nyúlik vissza.
Európába a XVIII. század végén került, viszonylag gyorsan elterjedt, de széles körben termesztett növénnyé nem vált. Szemben őshazájával, nálunk egyévesként termesztett növény.
Gyökérzete fejletlen, sekélyen, csak a talaj legfelső 15-20 cm-es rétegében helyezkedik el. Hajtásrendszere bogas elágazású, az oldalhajtások a főszáron képződő leveleket gyorsan túlnövik. Húsos levelei háromszög alakúak, a levélnyél viszonylag rövid, és a levéllemezhez hasonlóan hólyagszőrökkel borított.
Hosszú, kúszó szára néha még az 1 métert is meghaladja, apró virágai a levelek hónaljából fejlődnek ki, és toktermést fejlesztenek. Különös alakú magja négyszögletes, keresztmetszete rombuszra emlékeztető, ezermagtömege 60-80 gramm, csírázóképességét 4-5 évig képes megtartani.
(Termesztése során a képződő magvak a talajba kerülve a következő évben kicsíráznak, ebből adódóan sokan nálunk is évelő növénynek gondolják, egyik elnevezését is innen kapta: „örökös spenót”.)
Környezeti igénye
Igénytelennek mondható növény, nálunk mindenütt, a szikeseket kivéve, valamennyi talajon megtermeszthető.
Kifejezetten melegigényes növény, csak 12-14°C-on indul meg a csírázása. Kedveli a forró nyári, 30 °C körüli hőmérsékletet. Hűvös időjárásban a növekedése leáll, szemben a közönséges spenóttal, amelynek vannak áttelelő változatai is, 0 °C-on elfagy.
Fényigényes, hosszúnappalos növény, árnyékban és félárnyékban nem terem. Hajtatásával, rövidebb nappalokat jobban tűrő fajták nemesítésével Észak-Európában több-kevesebb sikerrel próbálkoznak.
Nagyon vízigényes növény! Csak öntözhető kertben érdemes termesztésével próbálkozni, a paprikához hasonló mértékben kell vízzel ellátni.
Fő tápanyagok közül sokat igényel nitrogénből és magnéziumból, káliumból és foszforból lényegesen kevesebbet hasznosít. Azok közé a ritka levélzöldségfélékhez soroljuk, amelyek számára előnyös az őszi szervestrágyázás.
Szaporítása
Főnövényként április végétől vethető, de rövid tenyészideje lehetővé teszi másodnövényként történő hasznosítást a korán lekerülő káposztafélék, borsó, hónapos retek vagy fejes saláta után.
Kizárólag helyrevetéssel szaporítjuk. Tenyészterület igénye nagyobb, mint a közönséges spenóté. Hosszú hajtásai miatt legalább 70-80 cm-es utat hagyjunk, soron belül pedig 40-50 cm-es tőtávolságra helyezzük a magokat.
Lehet fészekbe is vetni, ilyen esetben 3 szem magot szokás egy helyre vetni, a vetés-fészkek egymástól 70-80 cm távolságra legyenek. Sűrű vetése egy idő után rontja a termőképességét, nem tudja hajtásait kifejleszteni.
Vetőmagszükséglete 100 m2-re számítva 50-60 gramm, de tíz tő is bőségesen ellát folyamatosan egy családot terméssel. Legkésőbb augusztus végén vethető, későbbi szaporítása számottevő termést nem hoz.
Ápolása
Ellentétben sok zöldségfélével, csak minimális ápolást igényel. Vetést követően a terület gyommentesen tartása fontos, később erős lombozata és hosszú hajtásai a kelő gyomnövényeket elnyomják.
Sekély gyökérzetéből adódóan folyamatos öntözést igényel, kisebb adagokat, de gyakrabban adjunk. Tenyészidőben egy-két alkalommal a nitrogén pótlása (1,5-2 dkg/m2) is szükséges.
Szedése
Szedés akkor kezdhető, ha a növény hosszúsága a 40-50 cm-t eléri, ez május elejei vetés esetén június második felére, a vetést követő 50-70. napra esik.
A levelek levágásával, a hajtásvégek visszacsípésével dúsabbá tesszük azáltal a növényt, hogy a visszavágás helyén újabb elágazások és hajtások képződnek. Egy-két hetente lehet a szedését tervezni, de hűvösebb időben, így szeptembertől csak két-háromhetente vágható.
A zsenge fiatal leveleket, illetve a lecsípett 4-6 leveles, 8-10 cm hosszú hajtásokat a szedést követően rögtön hűvös helyre kell vinni.
Ha rendszeresen öntözik és egy-két alkalommal fejtrágyát is kap, lényegesen többet terem, mint a közönséges spenót, négyzetméterenként minimálisan 0,5-1 kg mennyiséggel lehet számolni.
