A fehérjeporok fogyasztása, legyenek azok növényi vagy állati eredetű proteinek, immár szerves részét képezik legtöbbünk mindennapjainak.
Isszuk ezeket, mert fogyni vagy hízni, és természetesen mindemellett izmosodni akarunk. Fogyasztjuk reggeli, ebéd vagy vacsora helyett, sőt esetleg azok mellett is. Számtalan gyártó, rengeteg ízkombináció és számos kifogásolni való, mint azt látni fogják.
A Szupermenta, a Nébih termékteszt oldala a közelmúltban a növényi fehérjeporokat tanulmányozta. a már megszokott alapossággal. Nem kellett sokat várnunk, és az állati eredetű proteinporokra fordították a figyelmüket. Összesen 21 csokoládé ízesítésű fehérjeport vizsgáltak a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem Sport-táplálkozástudományi Központ együttműködésével.
Vizsgálatuk tárgyai pedig – a különböző fehérje-összetevők megoszlása szerint – 11 izolátum, 5 hidrolizátum, valamint 5 keverék (izolátum és hidrolizátum) volt. A mezőnyben képviselték magukat a hazai és külföldi versenyzők is, amelyeknek tömege 600 és 2300 gramm között volt.
Mielőtt a vizsgálat eredményeit ismertetnénk,ismerkedjünk kicsit a savófehérjék különböző formáival, hiszen lényeges eltérések vannak az egyes típusok között.
Savófehérje-koncentrátum, Whey Protein Concentrate (WPC)
Az ebbe a típusba tartozó fehérjeporok jellemzően 60-80%-ban fehérjéből állnak, a többi zsírból és szénhidrátból származik.
Fehérje izolátum, Whey Protein Isolate (WPI)
A fehérje izolátumok magasabb százalékban tartalmaznak fehérjét (90-95%) a WPC-hez viszonyítva. Általában fehérjekoncentrátumból készülnek, amelyet különböző szűrési és szétválasztási technikával kezelnek, azért, hogy minél magasabb fehérjetartalmat érjenek el, miközben a zsírok és szénhidrátok nagy részét is kiszűrik.
Fehérje hidrolizátumok, Whey Protein Hydrolysate (WPH)
A fehérje hidrolizátumokat, izolátum vagy koncentrátum további kezelésével állítják elő. Mégpedig olyan módon, hogy savval történő melegítéssel vagy enzimek hozzáadásával „előemésztik”, mindezt azért, hogy gyorsabban felszívódjanak.
A fehérjék így jellemzően részlegesen bontott állapotban vannak a termékben, ennek következmény pedig az, hogy elősegítik az aminosavak gyorsabb felszívódását. Előfordulhat a hidrolizáció mértékétől függően, hogy fogyasztásuk után keserű utóízt érzékelhetünk.
És akkor jöjjön a fő kérdés
A fehérjetartalom. Amely a legfontosabb szempont, hiszen azért fogyasztjuk a különböző fajtájú, ízű, színű porokat, hogy a kívánt fehérjebevitelt elérjük. Amely (közel sem mellékesen) a WHO jelenlegi ajánlása szerint 19 év feletti, átlagos aktivitású személyek esetében 0,8 g/ttkg/nap.
A szakemberek a laboratóriumban mért fehérje mennyiségét összevetették a tápértékjelölésen szereplő értékekkel, illetve a vizsgálati eredmények értékeléséhez figyelembe vették az élelmiszerek jelölésén feltüntetett, a tápértékek tűréshatárának megállapításához használandó uniós útmutatót, amely meghatározott toleranciát enged.
Ezek után pedig azt tapasztalták, hogy
négy termék fehérjetartalma az alsó tűréshatár alatt volt
A fehérje mennyiségét 100 g porra vagy 100 g és egy adag porra adják meg. A fehérjetartalom a laboratóriumi mérések alapján 100 g porra vonatkoztatva 67,9%–86,7% között változott.
Aminosav-tartalom
Mivel az aminosavprofil feltüntetése önkéntes jelölési elem, nem minden termék esetében értek a gyártók ezzel a lehetőséggel. A Nébih munkatársai laboratóriumi vizsgálatokkal ellenőrizték azokat a termékeket, amelyeken szerepelt ez az érték is.
Az értékelésnél a jelölt és mért értékek között a kiugróan nagy (többszörös) különbségeket pedig kifogásolták is. Két termékben (több aminosav esetében is) kevesebbet találtak, mint amennyire számítani lehetett volna a közreadott információk szerint, háromnál pedig többet mutattak ki a jelölt értékhez képest.
Cukor
A tesztben szereplő proteinporok cukortartalma 0,38 és 8,45 g/100 g között volt. A Nébih szakemberei a mért cukrok mennyiségét összevetették a tápértékjelölésen szereplő értékekkel, melyet a gyártónak szintén kötelező feltüntetni.
A vizsgálati eredmények értékeléséhez ebben az esetben is figyelemmel voltak uniós útmutatóra, amely enged meghatározott toleranciát. A cukor tápértékjelölésén feltüntetett mennyisége két terméknél nem volt megfelelő.
Édesítőszerek
A tesztben részt vevő fehérjeporok közül volt több olyan is, amely nem cukrot, hanem édesítőszert tartalmazott. Több különböző édesítőszerrel találkoztak az elemzők, volt, amikor egy adott termék esetében többfélével is: szukralóz 21 fehérjeporban, aceszulfám-K kilenc, szteviol-glikozidok pedig két termékben fordult elő.
Két fehérjepornál – a dokumentációk elemzését követően – a szakemberek megállapították, hogy a bennük lévő aroma egyik összetevője esetén a „cukor” nem természetes módon van jelen, hanem hozzáadott cukorról van szó. Így a továbbiakban a termék nevében az „édesítőszerrel” szót ki kell egészíteni a következő formátumra: „cukorral és édesítőszerrel”.
Az adalékanyagokra vonatkozó uniós rendelet alapján csak két esetben lehet alkalmazni. Egy termék szukralóztartalma meghaladta a vonatkozó rendeletben az elkészített italra vonatkozóan megállapított 300 mg/l határértéket.
A többi termék esetében az édesítőszerek mért értéke határérték alatt volt. Három termék esetén szerepelt a jelölésen, hogy a termék aszpartámot nem tartalmaz. A laboratóriumi vizsgálatok alapján a kimutatási határ alatt volt a mennyiségük.
Összességében
A 21 csokoládéízű fehérjepor közül 20 termék nem felelt meg maradéktalanul a jelölési előírásoknak, de egyéb hibákra is fény derült. Négy fehérjepor ténylegesen kevesebb fehérjét tartalmazott a jelöltnél, öt termékben a mért aminosav mennyisége is eltért a csomagoláson feltüntetett értéktől, egy fehérjepor szukralóz édesítőszer tartalma meghaladta a határértéket a dúsított élelmiszerekre vonatkozó jogszabályoknak pedig két termék nem felelt meg.
Ezenkívül két édesítőszerrel készült termék sem felelt meg a vonatkozó jogszabályi előírásoknak, mert csökkentett energiatartalmuk nem volt igazolt.
