Miért is kártevők?

A levéltetvek jelenléte igen sok esetben már önmagában is elegendő ahhoz, hogy értékesítésre alkalmatlanná tegyen akár élelmiszernek használt növényi termékeket, akár dísznövényeket.

Valljuk be őszintén: ki venne meg a piacon egy olyan káposztát pl., amely vastagon van borítva részben a levéltetvekkel, részben pedig az általuk kiválasztott, a nedvesség leadásukat csökkentő viaszréteg maradványaival, illetve a levedlett kutikulákkal? Ilyen gusztustalan árut nem sok vásárló szeretne megvásárolni és ez a tény a termelő, illetve az értékesítéssel foglalkozó emberek számára óhatatlanul veszteséget jelent.

A dísznövények esetében még egyértelműbb a helyzet. Ezeket a növényeket pont a díszítő értékük miatt termesztik és a szépségük által megtestesített értéket gusztustalan károsítók jelenléte akár nyomokban is teljességgel lenullázhatja.

El lehet mondani tehát, hogy a levéltetvek közvetlen jelenléte az értékesítés során már eleve nagyon erős gátló tényezőnek számít.

Pazarló viselkedés

Ugyanakkor a levéltetvek több olyan kártételt is okoznak, amelyek közvetetten ugyan, de igencsak súlyos kártétellel járnak a termesztők számára. Táplálkozásuk során ezek az állatok ugyanis meglehetősen pazarlóan viselkednek.

Ahhoz, hogy a testüket alkotó fehérjéket, illetve külső kitinvázukat (amely a számos vedlés során igencsak sűrűn leváltásra kerül) elő tudják állítani, ahhoz olyan, vízben oldott, könnyen felvehető, magas nitrogén tartalmú anyagokra van szükségük, mint pl. a szabad aminosavak és oligopeptidek, amelyek a fiatal, növekedésben levő növényi szövetekben találhatóak.

Ezt a szívogatásuk során szinte maradéktalanul ki is nyerik az általuk a növényekből kiszívott nedvekből. Ezek koncentrációja viszont nem túl magas, így a feleslegesen kiszivattyúzott vizet és a benne levő egyéb oldott anyagokat, mint pl. a cukrokat kiürítik. Ez beszáradás után egy fényes, cukormáz szerű kérget képez a növények felszínén, amelyet mézharmatnak szoktak nevezni.

Ezen a cukros bevonaton könnyedén megtelepszik egy szaprofita gomba, a korompenész, amelynek jelenléte szintén durván minőség rontó tényező az értékesítés szempontjából. A levéltetvek ilyen, erősen pazarló táplálkozása főleg aszályos körülmények között lassan, nehezen észrevehető ütemben, de számottevően lassítja a növények növekedését és fejlődését.

Terméscsökkenést okozhat

A levéltetvek által preferált fiatal növényi szervek szívogatása azok az anyanövény által történő elrúgásához is vezethet. Igen jó példa erre a borsón és a lucernán károsító zöld borsó levéltetű (Acyrtosiphon pisum) is.

Ez a faj nem képez kolóniákat, de a virágzatokon akár egyetlen ilyen kártevő jelenléte és szívogatása a bimbók, virágok, sőt a nemrég megkötött hüvelyek elrúgásához, azaz termés csökkenéshez vezethet.

Mind ezek mellett sok levéltetű faj a szívogatása, pontosabban a szívogatás során a növénybe injektált nyála miatt a növényeken a megtámadott szervek torzulását okozza. A cseresznye durva levélsodródásáért pl. a fekete cseresznye levéltetű (Myzus cerasi ssp. pruniavium) a felelős.

Ez a kártétel dísznövények esetében érthetően azonnali és teljes értékvesztést eredményez, de a termésükért termesztett kultúrák esetében is durva károkat eredményezhet. Senki sem szeretne olyan cseresznyét fogyasztani, vagy megvenni a piacon, amely ragad a mézharmattól, van rajta korompenész és még levedlett levéltetű kutikulák is díszítik.

A levéltetvek másik, közvetett kártétele egyes növényi vírusok átvitele. Az árpa sárga törpülés vírusának elterjedéséért pl. a gabonákon élő számos levéltetű faj a felelős. Ez ellen a kártétel ellen néhány kivételtől eltekintve (vírus rezisztens árpa fajták és hibridek) csak a levéltetvek elleni inszekticides védekezéssel lehet hatékonyan védekezni.

Monofág és gazdanövény váltó fajok

Nagyon sok levéltetű faj egész életében csak egyetlen növényfajon tud megélni. Ilyen pl. a zöld alma levéltetű (Aphis pomi), vagy a kalászosok esetében a Schizaphis graminum faj. Az ilyen fajok elszaporodására a gazdanövényeken az év későbbi időszakaiban is számítani kell, amennyiben az időjárás lehetővé teszi a kártevők tömeges felszaporodását.

Nyáron ugyanis a magas hőmérséklet és az egyre gyakoribb légköri aszály ugyanis hatékonyan hátráltatja sok levéltetű faj elszaporodását. Ilyenkor előfordulhat az az eset, hogy a kártevők minden igyekezetük ellenére sem tudnak annyi nedvességet kivenni a tápnövényből, mint amennyit vékony kutikulájukon keresztül elpárologtatnak.

Ez meglehetősen rövid idő alatt a kártevők pusztulásához, a populáció összeomlásához vezet. Ez ellen egyes fajok, mint pl. a szintén egygazdás káposzta levéltetű (Brevicoryne brassicae) nagymértékű viasz kiválasztással reagál, amely hatékonyan képes csökkenteni a károsítók víz veszteségét.

Az egygazdás fajok mellett ugyanakkor sok olyan levéltetű faj is él és károsít hazánkban, amelynek a tavaszi, a téli (fő) gazdanövényen történő felszaporodás és károsítás után nyáron más, általában lágyszárú növényfajokon folytatják életüket és csak az ősz folyamán, az áttelelés céljából térnek vissza fásszárú, téli gazdanövényeikhez. Ebbe a társaságba igen sok, hírhedt kártevő tartozik.

Több levéltetű faj

Elsőként említendő a hírhedt vírusvektor, szélsőségesen sok nyári tápnövénnyel rendelkező zöld őszibarack levéltetű (Myzus persicae), amely döntő mértékben felelős a burgonyafélék vírusos betegségeinek hazai rendkívül nagymértékű fertőzési nyomásáért.

Ide tartozik a szintén rendkívül sok nyári tápnövénnyel rendelkező fekete répa levéltetű (Aphis fabae) is, amely idén május hónapban rendkívül korán, sokszor 2 leveles állapotban már megtámadta a frissen kelő napraforgó állományokat.

Szívogatásuk nyomán hullámos, gyűrött lesz a levelek felülete, de ez a kártétel utat nyithat később, a virágzás idején akár egy durvább szürkepenész (Botrytis cinerea) fertőzésnek is.

Az egyes levéltetvek gazdanövény váltása egyszer átok, de máskor áldás is lehet! A cseresznye és a meggy fekete színű, közeli rokon levéltetvei pl. nyárra egyes Veronica és Galium fajokra váltanak át. Így hiába van a szomszéd kertben levéltetvektől roskadozó fák tömege, az onnan kirepülő szárnyas levéltetveknek a téli tápnövények már nem vonzóak, azokon nem tudnak megtelepedni, táplálkozni.

Védekezési tanulságok

Mindenképpen célszerű ismerni azt a kártevőt faj szinten, amely jelen van aszóban forgó területen. Ha gazdanövény váltó faj és már látszanak a kolóniák kiürülésének nyomai (szárnyas, szárnykezdeményes egyedek nagy számban), akkor már a védekezés elkésett és felesleges. A kártétel már megtörtént és a gazdálkodónak semmi haszna nem lesz abból, hogy egy teljesen indefferens nyári gazdanövényt védjen meg a téli gazdanövényen levő kolóniák késői elpusztításával.

A károsító faj pontos ismerete azért is fontos, mert ugyanazon a növényfajon hasonló tüneteket okozó, de eltérő életmódú kártevők is lehetnek! Az almán pl. igen gyakori a levélpirosító alma levéltetű (Dysaphis devecta) látványos kártétele.

Ugyanakkor az almán meglehetősen sok Dysaphis faj károsít és a hazánkban szintén eléggé gyakori szürke alma levéltetű (Dysaphis plantaginea) hasonlít hozzá, bár a levéltorzulások nem vörösödnek be.

Ez utóbbi faj esetében már idejét múlt a védekezés, mivel már folyamatban van a nyári gazdanövényeire való áttelepülés, így az almán kialakított telepei maguktól is elnéptelenednek.

Figyeljük a katicabogarak jelenlétét is

A védekezés során mindenképpen figyelni kell arra, hogy kontakt készítményekkel csak olyan levéltetvek ellen tudunk eredményesen védekezni, amelyek nem bújnak el az általuk előidézett levéltorzulások mögé.

Az ilyen torzulásokat okozó levéltetvek ellen csak felszívódó hatóanyagú készítményekkel lehet eredményesen védekezni.

Érdemes figyelni a természetes ellensége, főleg a katicabogarak jelenlétét és mennyiségét. Ezek a hasznos rovarok esetenként olyan mennyiségben vonulhatnak fel egy adott területen, amely teljes mértékben megszüntetheti a levéltetvek jelenlétét és károsítását.

A hasznos rovarok jelenléte esetén egy kontakt, gyakorlatilag nulla szelektivitású kezelés (pl. egy szintetikus piretroid hatóanyagú készítménnyel) azok gyors pusztulását és ráadásul a levéltetű populáció 1-2 héten belül történő „feltámadását” is eredményezheti.

A katicabogarak (köztük a sokak által utált harlekinkatica (Harmonia axyrhidis) fellépése az elmúlt években már igen sokszor visszavetette napraforgó állományokban a levéltetvek felszaporodását.  Csak akkor kezeljünk, ha tényleg szükséges és a hasznos rovarok jelenléte nem elégséges a levéltetvek felszaporodásának megállításához.

Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.