A szabadföldi paradicsomnak számos gombás és baktériumos eredetű betegsége van, amelyek ellen a folyamatos szedése miatt vegyszerrel nehéz védekezni. A szakszerű és idejében végzett növényápolással, ha teljes mértékben nem is, de jelentősen csökkenthetjük ezek fellépésének veszélyét.
Nem panaszkodhatunk az idén, a tavaszi időjárás kegyes volt a melegigényes zöldségfélék, így a paradicsom ültetéséhez is. Nem volt fagy, nem volt a korábbi években gyakran tapasztalt hőség, a csapadékos és borús időjárás kedvezett a palánták gyökeresedésének és lombfejlődésének.
Mit tehetünk a növény egészsége érdekében, hogyan ápoljuk? Sokkal könnyebb és egyszerűbb a szabadföldi növények gondozása, nem kell a fényhiány és a magas páratartalom miatt a betegségek fellépésével olyan mértékben számolni, mint a téli üvegházi vagy a kora tavaszi fólia alatti paradicsom hajtatásban.
Kötözzük fel karóra vagy vezessük zsinegre a támrendszer mellé ültetett paradicsom főhajtását! Ez nemcsak a folytonnövő fajták esetében ajánlott, érdemes az 5-6 fürt után leálló úgynevezett determinált fajtáknál is megcsinálni.
Ilyen formán több levegő éri a levél fonáki oldalát, a fertőzések gyakori kiindulópontját, arról nem is beszélve, hogy számos betegség a talajról visszacsapódó vízzel kerül a növényre (pl. baktériumos betegségek egy része).
Egy vagy két szárra nevelve
Távolítsuk el az oldalhajtásokat! A paradicsomot lehet egy vagy kettő szárra nevelni (jobb a szimpla száras nevelés), amihez a levelek hónaljából fejlődő oldalhajtásokat el kell távolítani. Minél előbb célszerű elvégezni, mert a hosszú, felesleges hajtások kinevelésével a paradicsom sok energiát veszít, amit egyébként a bogyók fejlesztésére fordítana.
A reggeli és délelőtti órákban, amikor nagyobb a növény turgornyomása könnyebben lehet kicsípni vagy kitörni, mint délután vagy este. Pattintani és nem tépni! A szár felületének, külső szövetrétegének durva megsértése, jó fertőzési felület a betegségeknek.
Legalább heti gyakorisággal érdemes a növényeket átnézni, amikor függőleges rögzítésüket, a zsinegre történő tekerésüket egyébként is végezzük. Ne a zsinórt tekerjük a növényre, hanem a növényt igazítsuk a zsinór köré, lehetőleg mindig azonos irányba. Ez utóbbi felesleges okoskodásnak tűnhet, pedig a gyakran tapasztalt, bekötött fürtök súlyából adódó lecsúszás megelőzhető vele.
Száradás és sárgulás
Természetes folyamatnak tekinthető az idősebb leveleken tapasztalható száradás és sárgulás, ami adódhat fertőző betegségekből, de a levél korából, mechanikai sérülésekből is. Ezeknek a funkció nélküli leveleknek a leszedésével sokat tehetünk a vegyszermentes növényvédelem érdekében. Ilyen formán nemcsak a betegségek manifesztálódásának és az elfertőződés kiindulásának gyakori helyeit távolítjuk el, de levegősebbé is tesszük a lombozatot.
Előny vagy hátrány a nagy lombozat? – vetődik fel a kérdés.
A termések megneveléséhez asszimilációra képes lombfelületre van szükség, aminek méretét, a bogyótömegéhez viszonyított arányát környezeti tényezőkkel, mindenekelőtt öntözéssel és tápanyagellátással szabályozni tudjuk. A generatív vagy vegetatív jelleg alapvető genetikai adottsága, fontos fajtatulajdonsága a paradicsomnak.
Hátrány, mert a nagy lombozat megnevelése sok energiát vesz el a növénytől, és árnyékot, párásabb környezetet, kedvezőbb feltételeket nyújt a betegségeknek, illetve nehezebbé teszi a vegyszeres védekezést. Ugyanakkor előny is, védi is egyben a terméseket a napégéstől (1. kép), és a párásabb mikroklíma a paradicsom számára is kedvező a nyári szárazságban. Ilyen vonatkozásban nehéz az optimumot meghatározni, több tényezőt is szem előtt kell tartani.
Közvetett úton a szakszerű öntözéssel és az okszerű fejtrágyázással szintén hozzájárulhatunk a vegyszer mentesebb növényvédelemhez.
A kifejlett paradicsom június végén, júliusban naponta 2-2,5 liter vizet párologtat el, ami négyzetméterenként 3-5 növény esetében 6-12 liter vizet jelent, nem számolva még a talaj felületéről elpárolgott, és a talajban elszivárgó vízzel. Vagyis homok és középkötött talajon heti 2-3 alkalommal, 20-30 mm-es vízadaggal szükséges az öntözés.
Az öntözést célszerű az esti vagy a kora reggeli órákra időzíteni, reggeli öntözésnek előnye, hogy a levelekre kerülő víz hamarább leszárad, csökkentve ezzel is a fertőzés veszélyét.
A légtér párásítása
Nagy szárazság esetén szükségessé válhat a légtér párásítása, ami ugyan növényvédelmi szempontból nem előnyös, de a termés minősége miatt (fényes bogyók) szükségessé válhat. Ilyenkor a növényt ne érje víz, csak a talaj felületét nedvesítsük 1-2 mm-es vízadaggal. Előfordulhat, hogy napjában többször is ismételni kell. A száraz levegőt a növény az alsó leveleinek pödrődésével (2. kép) és haragos zöld hajtásszínnel jelzi.
Sok tápanyagot vesz fel a paradicsom. A tenyészidő kezdetén több foszfort, csökkenő mennyiségben káliumot, és folyamatosan nitrogént, valamint mikroelemeket. Vagyis a tápanyagok felvétele folyamatos, különbség a felvétel ütemében és a tápanyagok egymáshoz viszonyított arányában van.
Lehet az egy-egy tápelemet tartalmazó, úgynevezett monoműtrágyákkal biztosítani a tápanyagokat, de tanácsolt és egyszerűbb a vízben jól oldódó, komplexek használata, amiket 1-2 dkg/m2 mennyiségben, oldatban 0,5%-os töménységben jutassuk ki kb. 7-14 naponként. Tápanyag arányok változtatása kiegészítő monotrágyával (pl. ammóniumnitrát) vagy más összetételű komplex műtrágyára történő cseréléssel lehetséges.
Vannak sérült, esetleg már fertőzött, kártevők által rágott és napégett termések, amelyeket biztosan nem fogunk elfogyasztani. Ezek csak feleslegesen terhelik a növényt, lassítják a fejlődését, esetleg elősegítik a súlyosabb fertőzések kialakítását, a növények ápolása során törekedjünk csak egészséges bogyókat megtartani!
