Életemben először kisgyerekként találkoztam a molyokkal. Családi örökségből ránk maradt két antik szőnyeg: meseszépek voltak, az 1800-as évek elején készültek. A szüleim féltve őrizték őket, mondván, ha ezeket a molyok kiszagolják, akkor vége a világnak.

Nem egészen értettem, miért ennének a molyok szőnyeget, mikor kamránk is van, és ott aztán akad minden: zöldség, gyümölcs, magok, péksütemények és egy csomó befőtt. Miért mennének rá egy öreg, poros szőnyegre?

Anyukám annyira aggódott, hogy mi lesz a padláson a szőnyegekkel, hogy végül az egyiket lehozták. Óvatosan keretre tették, így a szőnyeg a nappali üres, tisztára meszelt falára került. Hogy a molyok ne fogjanak szagot, egy jókora levendulacsokor került a szőnyeg előtti kis asztalra is és minden finom levendulaillatban úszott.

Váratlan kártétel

Telt-múlt az idő, mi suliba jártunk, a szüleim dolgoztak. Aztán nyáron elutaztunk a Balatonra, voltunk a Mátrában és a rokonoknál, vidéken. A szőnyegről meg is feledkeztünk – egészen addig, amíg az egyik ilyen utazásból haza nem értünk. A nappaliba toppanva ugyanis rémes látvány fogadott bennünket: a molyok megrágták a szőnyegünket!

Gyerekként furcsa volt látni, hogy ezek tényleg a szőnyegeket szeretik. Valahol, azt hiszem, még viccesnek is találtam. Nem úgy a szüleim, akik el akarták adni a szőnyegeket, de így ez a terv dugába dőlt. Egy féltenyérnyi és két kisebb, húsz forint nagyságú lyuk éktelenkedett ugyanis a perzsán, ráadásul nagyon jól látható helyen.

Érdekes módon a másik szőnyeg, ami a fűtetlen padláson állt lenejlonozva, túlélte a nyarat, sőt, aztán még vagy 30 évet, aztán eladtuk egy bécsi aukciós házban. Emlékszem, a kereskedő, aki megvette, azt mondta:

„Milyen gyönyörű szőnyeg. Nagy szerencséjük van, hogy majd 200 éves és nem rágták meg a molyok!”

Falánk lárvák

Akkor arra gondoltam, hogy miért nem nyomoztuk le anno, mivel lehet VALÓBAN távol tartani a molyokat? Azóta sok év telt el. Ma már pontosan tudom, hogy a ruhamolyok (Tineola Bisselliella) – pontosabban a lárváik – a gyapjút szeretik és a kasmírt, a selymet, a pamutot és a lenből készült ruhákat, textíliákat. Tehát a természetes, számukra ízletes, keratinban gazdag anyagokat.

Az áttelelő lárvák igen falánkak. Ha nem találnak fali szőnyegeket, megrágják a tollpárnákat, szőrméket, takarókat, paplanokat, ágybetéteket, kefesörtét (ha természetes anyagból készült), sőt a filcből készült tárgyakat és a kalapokat is.

A földön lévő hajszálak, a levágott körömdarabok is táplálékforrást jelentenek nekik. Ráadásul áttelelnek, így ha nem fordítunk elég gondot a kiirtásukra, sok-sok évtizedre lakótársainkká válhatnak.

A ruhamolyok egyébként sokban különböznek a többi molylepkétől: nem vonzza őket a fény, inkább a padló repedéseibe vagy a bútorok réseibe bújnak. A piszkos ruhák szaga és a természetes szálakban lévő keratinok vonzzák őket, és amint találnak egy zavartalan helyet, lerakják a petéiket.

A kifejlett molylepkék közvetlenül nem károsítják a természetes szálakat. Kikelésük után a lárvák felemésztik a gyapjút maguk körül, és a jellegzetes kis lyukakat hagyják maguk után. Általában a (fali)szőnyegek fonákján telepednek meg, így ha nem nézünk alájuk/mögéjük, nehezen lehet észrevenni őket.

Megoldási lehetőségek

A szüleim a levendula erejében hittek, de a szőnyegrágós eset után alternatív módszerek után kutatva sok egyebet is kipróbáltunk. Mutatom, mik voltak a tapasztalatok:

1. Levendula. A levendula egyébként hasznos, de szerintem nem elég. Egy-egy csokornyi vagy tasaknyi semmiképp sem elég, akkor sem, ha többet teszünk egy szekrénybe vagy egy szőnyegre. Ha levendula illóolajjal kombináljuk, sokkal többet ér, ez viszont elillan, így rendszeresen pótolni kell.

Egyébként levendulából ún. levendulabuzogányokat lehet kötni (ez a neve, érdemes rákeresni), ezek nagyon dekoratívak, nem hullanak, rájuk lehet csepegtetni illóolajakat és a ruhásszekrénybe lehet nyomni őket a pulóverek, összehajtott ruhák közé.

• Cédrusfa/cédrus olaj: Amerikai vörös cédrus néven árulják, kis tömbök formájában. Az illatát gyűlölik a molyok, ezért azt javasolják, tegyük a szekrényekbe, a védeni kívánt ruhák közé rejtve. Ez a levendulához hasonlóan működik, de sokat kell belőle venni, hogy valóban használjon és egy idő után elmegy az illata, akkor pedig megnő a molytámadás veszélye.
• Menta, rozmaring, kakukkfű. Mivel mindez megterem a kertünkben, minden évben teszünk el ezekből egy kazalnyit: hol csokorba kötve, a kamrában fejjel lefelé lógatva, hol tálcán kiszárítva, felaprítva, vászonzsákba töltve. Ezeket a vászonzsákokat a beépített szekrényekben tartjuk, a ruhák közé nyomva és fellógatva. Ugyanúgy működnek, mint a levendula és a cédrusfa – és ugyanaz a gyenge pontjuk, hiszen az illatuk idővel elillan, hacsak nem cseréljük ki újra és újra a töltetet.
• Forró vizes mosás: a peték és lárvák ellen sokat ér a forróvizes (50 fokos) mosás, de ugye a gyapjúnak az nem jó, hiszen forró vízben például egy gyapjú pulóver egész picire összemegy.

Ruhák esetében ez a módszer hasznos lehet, főleg, ha előzőleg mosószeres vízbe áztatjuk, majd a napon alaposan megszárítjuk őket. A gyapjúszőnyegekre a rendszeres, alapos porszívózás lehet a forróvizes mosás biztonságos alternatívája.

• Fagyasztás: sokan a fagyasztásra esküsznek, mondván, a molyok egy bizonyos idő elteltével elpusztulnak a fagyban. Nekem ez bizarrnak tűnik, hiszen a sikeres molyirtás érdekében egy-egy ruhadarabot legalább 14 napig kell a fagyasztóban tartani. Ha persze valakinek nagy fagyasztóládája és sok helye van, kipróbálhatja, de szerintem a többi ötlet praktikusabbnak tűnik.
• Repedések eltüntetése a lakásban: ez megint csak jól hangzik, de ha régi/antik bútoraink, fa padlónk, parkettánk, fa ablakaink, redőnyünk van, akkor ez embert próbáló feladat. Ráadásul antik bútorokat nem kezd el kitömíteni az ember. A cél ugyanakkor teljesen érthető: hiszen ezzel lehet felszámolni a ruhamoly lehetséges élő- és búvóhelyeit, ahonnan aztán előjön és lecsap a ruháinkra.
• Nem szabad egy helyen hosszabb időn át ruhákat tárolni, mert a ruhamoly a zavartalanságot kedveli. Az tehát, hogy a nyári szezonban a gardróbba kerülnek a téli ruhák, belefér, de az kevésbé, ha egyes ruhákat évekig, évtizedekig nem hordunk, csak tároljuk őket. Ez esetben rendszeresen ellenőrizni kell őket és kirázni, kimosni, máshová rakni, hogy ha a moly rá akarna telepedni, ne legyen könnyű dolga.

Összegzés

Azt hiszem, az ellenőrzés a legfontosabb a molyok elleni háborúban. Ha ugyanis meg tudjuk akadályozni, hogy letelepedjenek a kedvenc faliszőnyegünk hátulján vagy pulóverünk belsejében, máris nyert ügyünk van. A kifejlett molyok csak repkednek, de közvetlen kárt nem okoznak.

Nem szabad egy helyben tárolni az értékes anyagú lakberendezési tárgyakat, akkor sem ha éveken át raktározzuk őket. Plusz be kell vetni minden illatos növényt, amit a molyok utálnak: levendulát, cédrusfát, mentát, kakukkfüvet, zsályát – és ügyelni kell rá, hogy ezekből mindig legyen friss, ne a megszáradt csokrok lógjanak a szekrényben.