Augusztus közepén tovább folytatódott a forró, aszályos időjárás. A nappali hőmérséklet rekordokat döntve, a 35-40 °C-ot is elérve további károkat okoz a szántóföldi és kertészeti kultúrákban, ilyenkor ugyanis leáll a növények asszimilációs tevékenysége.
A talajok felső rétegében nincs vagy alig van nedvesség, ami párolgásával enyhítene a légköri forróságon. Az éjszakai hőmérséklet csökken ugyan, de általában 20 °C-nál alacsonyabbra csupán kevés helyen, így a reggeli harmatképződés általában elmarad. Nemcsak a növények, hanem a kártevők, betegségek jó része is minimálisra csökkenti élettevékenységét.
Az alma- és körteültetvényekben a varasodás és a lisztharmat kártételében alig van változás az előző időszakhoz képest. A két kórokozó terjedése minimális, újabb tüneteket csak a lisztharmat esetében látni, ahol a hajtásvégek mintegy 10%-án észlelni a szürke penészbevonatot.
Gyümölcshullás
Az időjárási anomália, az almamoly és sodrómoly okozta fertőzés miatt folyamatosan hullik a gyümölcs, a gyümölcsmonília tüneteit nemcsak a lehullott gyümölcsön, hanem a fán maradott termésen is láthatjuk.
A gyümölcsmúmiák kialakulása már megkezdődött. A penészpárnákon kialakuló szaporítóképletekből nedvesebb körülmények között újabb fertőzési hullám kezdődhet. Az almamoly-fertőzés folyamatosan emelkedik, főként a zsendülésnek indult őszi, illatos fajtákon, mely vonzza a kártevő nőstény egyedeit.
A kártevő az almafélék gyümölcsein túlmenően megtalálható a dió termésében is, ott is a magházban károsít, ellentétben a nyugati dióburok-fúróléggyel, mely a zöld burok alatt szívogatja (nem rágja, mint az almamoly) a termést.
A dióburok-fúrólégy rajzása továbbra is folyamatos, de az eddigi kiugróan magas létszám kissé lecsökkent az eddigiekhez viszonyítva. A megkezdett védekezést tehát folytatni kell. A terméseken jelentkező botrioszférás termésfoltosság könnyen összetéveszthető a buroklégy okozta tünetekkel.
Lombhullás
Csonthéjas ültetvényekben tovább folytatódik a fiziológiás eredetű lombhullás, de a lehullott levelek egy része sztigminás levéllikasztó gombával, valamint blumeriellás levélfoltossággal fertőzött, elsősorban meggy- és cseresznyeültetvényekben.
A keleti gyümölcsmoly és a szilvamoly most is repül a feromoncsapdákba, de a lepkék száma csökkenést mutat mindkét faj esetében. A gyümölcsfertőző monília okozta gyümölcsrothadás itt is jelentős, mert a rovarok (darazsak, virágbogarak, hangyák, sodrómolyok, poloskák) okozta termésrágás továbbra is jelentős.
A szőlő előre tolódott szüretével párhuzamosan kissé erősödött a levelek lisztharmat-fertőzöttsége, megkezdődött a kórokozó szaporítóképletének (kazmotécium) a kialakulása.
A peronoszpóra és a szürkerothadás fertőzési veszélye a magas hőmérséklet és a nedvesség hiánya miatt minimális, a korábbi tünetek beszáradtak a növényeken. A darazsak és a hangyák okozta bogyókártétel a szőlőültetvényekben is fokozódó, akárcsak a seregély-kártétel.