Szeptember első hetében tovább folytatódik a kellemetlen nyári időjárás. A nappali maximumhőmérséklet ugyan néhány fokot csökkent, valamint az éjszakai is, de a végletes szárazság miatt alig érzékelhető a pozitív hatása.
A talajok felső 100 cm-es rétegében a vízhiány már a nyugati tájegységekben is elérte a 120-130 mm-t, a dél-alföldi térségben pedig meghaladta a 200 mm-t. Ekkora nedvességhiány mellett minden szabadföldi növény élettevékenysége a minimálisra csökkent, továbbra is mindennapos a légköri aszály, a napégés, valamint a lomb- és gyümölcshullás.
Az almatermésű fákon fokozottan jelentkezik a lombozat és a gyümölcsök hullása, a fajták érése összezavarodott, az őszi érésűek már augusztus végére szedésre érettek. A meleg és a légköri aszály miatt a növekedés leállt, a gyümölcsszíneződés pedig alig történik meg.
Az almamoly rajzása is lecsökkent a korábbi években szeptember végén tapasztalt értékre, a heti fogás csapdánként már csupán néhány darab. A fákon és a fák alatt sérülten található gyümölcsökön a moníliás fertőzés továbbra is gyorsan fertőz. A koncentrikus körökkel jelentkező tünetek néhány nap alatt kialakulnak, illetve a fertőzött termés mumifikálódása is rövid idő alatt megtörténik.
A kisebb termés miatt gyakori a gyümölcsfoltosodás, ezért a téli fajtákon még most is segíthet a kalcium pótlása levéltrágya formájában, de a téli tárolásra való felkészülés jegyében védekezzünk a tárolási betegségek ellen is.
A szüret befejezése óta tartó lombhullás még most is jelentkezik a meggy- és cseresznyefákon. A levélveszteség tartós jelenség marad valószínűleg az őszi, valódi lombhullás kezdetéig, mert a talajok vízhiánya jó esetben is csak a tél folyamán tud pótlódni. Az idő előtti levélveszteség szinte biztos, hogy kihatással van a jövő évi termésdifferenciálódásra. Aki teheti, már most kezdje el a talajok vízkészletének a feltöltését.
Egyéb rovarkártevők közül a keleti gyümölcsmoly, a szilvamoly, valamint a nyugati dióburok-fúrólégy rajzása is lecsökkent a minimális szintre. A moníliás gyümölcsfertőzés az őszibaracknál és a szilvánál is általános jelenség, akárcsak a beteg termés mumifikálódása a fákon.
A szőlő szüretelése minden fajtánál előrébb tolódott, a fajták jelentős hányadánál már be is fejeződött. A betegségek előfordulása minimális mértékű, a lisztharmat áttelelő szaporító képletei sem terjednek. Az egész évben intenzíven szaporodó amerikai szőlőkabóca terjedése is megállt. A fitoplazmával fertőzött, beteg tőkéket azonban most is el kell távolítani az ültetvényekből.