Az őszi árpa az egyik fontos, de meglehetősen „beteg” kalászos gabonánk. Sok esetben a különböző kórokozók már az ősz folyamán megtámadják a lombozatát és fungicides állományvédelem nélkül akár súlyos károkat is okozhatnak.
Az őszi árpa vetése néhol már elkezdődött, és a nagyon korán elvetett állományok helyenként már ki is keltek. A megfertőzhető felület a kórokozók számára már jelen van.
Nekrotrófok előnyben
Az őszi árpa lombozatára rendkívül sok kórokozó tekint táplálékforrásként. Ez a kalászos gabona ráadásul igen sok levélfoltosságnak is a gazdája, amelyek mindegyike nekrotróf életmódú. Amíg az árpa lisztharmata (Blumeria graminis f. sp. hordei), illetve az idei évben tavasszal meglehetősen gyakori törperozsda (Puccinia hordei) biotróf életmódot folytat, addig a rendkívül veszélyes hálózatos levélfoltosság (Drechslera teres), valamint az általában nagyon gyakori barna levélfoltosság (Bipolaris sorokiniana) nekrotróf életmódú.
A biotróf kórokozók alapvetően csak az élő gazdanövényen képesek fennmaradni, így esetükben a gazdanövény pusztulása együtt jár az ő pusztulásukkal is. Ez az idei év meteorológiai viszonyaira tekintettel nem túl jó lehetőségeket mutat a lisztharmat és a rozsda számára, hiszen a nyár folyamán a júliusig – augusztusig még zöldellő (és fertőzött) árvakelések túlnyomó többsége elpusztult. Így nem tudott kialakulni az a „zöld futószalag”, amely biztosíthatta volna ezen kórokozók átfertőzését az előző évi fővetésekről az árvakelésekre, majd vissza az idei év őszén elvetésre kerülő állományokra.
A nekrotróf életvitelű kórokozók ugyanakkor vidáman képesek átvészelni az ilyen extrém forró és száraz, a gazdanövények pusztulását előidéző időszakokat, hiszen az elhalt növényi részekben minden gond nélkül képesek fennmaradni. Amint az időjárás számukra kedvezővé válik, ezek a kórokozók tömegesen képeznek konídiumokat és ismét képesek a kultúrnövények megfertőzésére. Nincs szükségük az élő gazdanövények folyamatos, megszakítás nélküli jelenlétére. Gyakorlatilag bármilyen extrém környezeti terhelést képesek így átvészelni és kedvező körülmények között viszonylag gyorsan „feltámadhatnak”.
Idei kilátások
Az idei év során a levélfoltosságokat okozó kórokozók közül ősszel alapvetően a barna levélfoltosság és a hálózatos levélfoltosság fellépésére lehet számítani. Mindkét kórokozó alapvetően nedvességigényes faj, de míg a hálózatos levélfoltosság melegkedvelő, addig a gyakoribb barna levélfoltosság inkább a hűvösebb időjárást részesíti előnyben.
Az idei év során e két kórokozó közül alapvetően a hálózatos levélfoltosság került ki győztesen. A nyár folyamán, július hónapban az ország több pontján is messze ez a kórokozó faj volt a domináns az őszi árpa árvakelések lombozatán. Ez nem éppen kedvező hír az őszi árpa termesztésében érdekelt gazdálkodók számára, mivel ennek a kórokozónak a pusztító ereje rendkívül nagy. Számára kedvező (meleg és nedves állapotok, huzamosabb ideig tartó felületi vízborítás) körülmények esetén terjedése rendkívül gyors.
Az is előnytelen e kórokozó esetében, hogy a megfertőzött levelek sokszor néhány folt megjelenése után gyakorta teljesen, egész felületükön elpusztulnak. A barna levélfoltosság ilyen sebességgel nem tud terjedni és e kórokozó esetében a levelek akár fertőzött foltok egész tömkelegét képesek hordozni anélkül, hogy elpusztulnának.
Az idei nyár során a hálózatos levélfoltosság elszaporodva az árvakeléseken hatalmas mennyiségű inokulumtömeget hozott létre. A szeptember első dekádjának végén hullott csapadék és az azóta eltelt időszak nagy napi hőingadozásai a viszonylag meleg nappali időszakokkal együtt mind rendkívül kedvezőek e veszedelmes kórokozó számára. Jelen esetben tehát idén ősszel egy masszív hálózatos levélfoltosság fertőzésre kell felkészülniük azoknak a gazdálkodóknak, akik őszi árpa termesztésével foglalkoznak.
Védekezési lehetőségek
Bár a hálózatos levélfoltosság ellen igazán hatékony megoldást általában csak a fungicides állományvédelem jelent, de több más módon is lehetséges a kórokozó visszaszorítása. Igaz ugyan, hogy a hálózatos levélfoltosság konídiumai a szél útján terjednek és fertőzik el az árpa állományokat, de egyáltalán nem mindegy, hogy ez a fertőzési nyomás mekkora!
Mindenképpen célszerű elkerülni a káros szomszédság kialakulását, vagyis az őszi árpa árvakelések és fővetések közelségét. Erősen ajánlott az idei őszi vetések kikeléséig az árvakelések maradványainak talajba művelése. Ezzel jelentősen lehet csökkenteni a levegőben levő fertőző anyag mennyiségét, amely mindenképpen jó hatással lesz a fertőzés mértékének alakulására.
Nagyon sok múlik a termesztett fajta helyes megválasztásán. Bár mostanra már a legtöbb helyen eldőlt, hogy mely fajtát vagy hibridet vetik el az ősz folyamán, ugyanakkor igencsak célszerű a termésmennyiség és más paraméterek mellett figyelembe venni a termeszteni kívánt fajta rezisztenciális tulajdonságait.
Ha egy adott betegség iránt szélsőségesen fogékony fajta mellett döntünk, akkor nagyon ne csodálkozzunk azon, hogy ha az adott betegség kórokozójának kedvezőek a környezeti feltételek, akkor a „gatyánkat is rákölthetjük a gombaölő szeres kezelésekre”.
Jelen esetben idén ősszel a hálózatos levélfoltosságra közepesnél fogékonyabb fajta vetése esetén már célszerű előre gondolkodni egy őszi fungicides kezelésen.
Az agrotechnikai és genetikai védelem mellett a kémiai növényvédelem szerepe meghatározó az árpa eme veszélyes betegsége esetében. Ha kémiai növényvédelemről beszélünk, akkor viszont ne csak az állománypermetezésre gondoljunk! Vannak már olyan, kiváló csávázószerek, amelyek a „szokásos”, vetőmaggal terjedő betegségek és csírakori kórokozók mellett jó pár leveles korig megbízható védelmet nyújtanak az olyan, nem éppen könnyedén leküzdhető kórokozók ellen is, mint pl. a hálózatos levélfoltosság.
Tény, hogy drágább az ilyen készítménnyel kezelt vetőmag, viszont az idei év őszén igen nagy valószínűséggel számíthatunk a hálózatos levélfoltosság átlagosnál nagyobb mértékű fellépésére is. Ráadásul nem kell izgulni azon, hogy a nedves, sáros őszi körülmények között le tudjuk-e permetezni a megfertőzött árpaállományokat, vagy tétlenségre kárhoztatva nézzük a kórokozó pusztítását a lombozaton.
A fungicides állománypermetezés megtervezése során ugyanakkor erősen figyelni kell arra, hogy mire a betegség eléri azt a mértéket, amikor védekezni kell, akkorra a napi középhőmérsékletek már esetleg nagyon alacsonyak lesznek, és a nap jelentős hányadában a kezelések vagy a hideg, vagy a harmatos, vizes lombozat miatt nem lesznek hatékonyak, vagy nem lesznek kivitelezhetők.
Az alacsony hőmérsékletek ellen lehet olyan készítményeket választani, amelyek nem triazol hatóanyagúak, így +4-5 oC alatt is hatékonyak még. Érdemes lehet az ilyen permetezőszereket időben beszerezni, nehogy hiány legyen belőlük akkor, amikor épp a legnagyobb szükség lenne rájuk.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.