Az idei év erősen szélsőséges időjárása gyakorlatilag valamennyi szántóföldi és kertészeti kultúra esetében gondokat okozott, és még napjainkban is okoz a termelőknek. Igaz ez még azokra a növényekre is, amelyek hírhedten melegkedvelők és többé-kevésbé jól bírják a szárazságot is.
Az idei szélsőségesen magas hőmérsékleti viszonyok és a csapadék hiánya azonban még a leginkább hő- és aszálytűrő növényeket is megviseli. A közvetlen kártétel mellett ráadásul néhány kártevő és kórokozó is igyekszik élni a természet által nyújtott lehetőségekkel, és vagy kényszerből, vagy a számukra előnyös feltételek kialakulása miatt az abiotikus károk mellett jelentős gondokat okozhatnak egyes károsító szervezetek is.
A mindenevő gyapottok-bagolylepke
A gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) hazánkban már évek óta állandó jelleggel károsítja a kukoricaállományokat, de emellett igen sok más növényt is pusztíthat. Ez a kártevő szélsőségesen polifág. Ahhoz, hogy a hernyókból szaporodásra képes imágók fejlődhessenek, a hernyóknak mindenképpen tokoferolt tartalmazó növényi részeket kell fogyasztaniuk.
Ez az anyag azonban csak a növények generatív, azaz szaporítószerveiben, így a bimbókban, virágokban (és ezek különféle „alkatrészeiben”) és termésekben található meg. A gyapottok-bagolylepke ezért a tokoferol utáni folyamatos keresgélés során szinte bármilyen növényre hajlandó petét rakni, ahol szaporítószerveket talál.
Azonban ez a kártevő szélsőséges mindenevőként bármely növényt tápláléknak tekinthet utódai számára, ugyanakkor valamilyen szinten azzal is „tisztában van”, hogy a fiatal hernyók rágóinak keménysége véges, és nem épp a legkeményebb anyag, amely a szántóföldeken előfordul.
Így az olyan növényeket, mint például a csontszárazra érett kukorica, igyekszik is elkerülni. Az érett kukoricaszemek ugyan alkalmasak tápláléknak a tokoferol-tartalmuk miatt, de keményebbek a hernyók rágóinál. Így azok számára fogyasztásra alkalmatlanok.
Alternatív tápnövények
Mivel a hazánkban a kártevő számára elérhető, legnagyobb területen termesztett kultúra döntő hányada ősz elejére lekerül a mostanra már hatalmasra duzzadt kártevőpopuláció étlapjáról, megindul az imágók közt az alternatív tápnövények keresése.
Bármely növény szóba jöhet, amelynek vannak szaporítószervei, nem mérgező és nem túl kemény ahhoz, hogy a hernyók táplálkozni tudjanak rajtuk. Itt jönnek a képbe más növények, mint pl. a paradicsom (amelyben szintén hatalmas károkat tud okozni) mellett a szója.
A szója a jelenlegi időszakban általában még éretlen és tele van generatív szervekkel. A determinált fajtákon már csak különböző fejlettségi állapotú, de még éretlen hüvelyek vannak, de a folytonos növekedésű fajtákon még bimbók, virágok is találhatóak.
Bár erre a kártevőre jellemző, hogy lárvái (főképp idősebb korban) fénykerülők, de a szója esetében a hernyóknak nem nagyon van lehetőségük bebújni a szója hozzájuk képest kicsi hüvelyeibe. Itt kénytelenek a szemekhez kívülről, a hüvely falát átrágva hozzáférni.
Mivel egy táplálkozásra, peterakásra alkalmas szójaállományban hatalmas mennyiségű kártevő is előfordulhat, így inszekticides védekezés nélkül akár a teljes termés a falánk hernyók bendőjében köthet ki.
A szója annyiból szerencsés növény, hogy a hernyók nem tudnak elbújni a növényben, mint ahogy azt a kukorica, vagy a paprika, paradicsom esetében megtehetik. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy könnyedén el lehetne őket pusztítani. A gyapottok-bagolylepke hernyói hírhedten „kemény” ellenfelek, és kielégítő hatékonyságot bármely inszekticid esetében csak a nagyon fiatal lárvák elleni védekezéstől várhatunk el.
Szokatlan nyári kórokozó
A szója nem tartozik a legbetegesebb szántóföldi növények közé, ugyanakkor van néhány olyan kórokozó, amely akár durva terméskiesést is okozhat fellépésével. Ilyen többek között a szója-peronoszpóra (Peronospora manshurica).
Joggal merülhet fel a T. Olvasókban a kérdés: mit keres ez a kórokozó, amely egy alapvetően nedvességigényes családból származik a szójában az évtized egyik legszárazabb nyarán? A válasz roppant egyszerű.
A szója éppen eléggé értékes kultúra ahhoz, hogy ahol lehet, ott öntözzék is. Ráadásul az öntözött állományok nagyobb hányadán hatalmas lombozatot fejlesztő, folytonos növekedésű fajták vannak termesztésben, amelyek potenciálisan nagyobb szemtermés elérésére képesek, mint a determinált növekedésű fajták.
A nagy lombtömegű, öntözött szójaállományokban több helyen is rendkívül páratelt légköri viszonyok alakulhatnak ki a lombozat belsejében, amely sem a déli hőség, sem a szél hatására nem igazán csökken. Ez a meleg, páratelt levegőjű környezet pedig kedvező körülményeket teremthet a szója-peronoszpóra felszaporodásához.
A kórokozó a jelenlegi időjárási helyzetben csak az állomány lombozatának belsejében képes hatékonyan terjedni, így észlelése esetén az öntözés visszafogása is elégséges lehet a fertőzés megállításához. Nem kell feltétlenül azonnal fungicides állományvédelmet alkalmazni ahhoz, hogy ez a kórokozó ne tudjon elszabadulni és számottevő kártételt okozni.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
