Nagy felzúdulást keltett, amikor kiderült, hogy Dél-Koreában 3 év múlva betiltják a kutyahús fogyasztását, hiszen sokan nem is tudtak erről a különös tradícióról. Pedig minden másnál régebbi hagyománya van.
Felkapott hír lett, hogy Dél-Korea a kutyahúsevés betiltására készül 2027-től. A szokás európai szemmel szokatlan, sőt elborzasztó, viszont a kelet-ázsiai országban régi hagyománya van. Egészen az újkőkorig nyúlik vissza, vagyis a Krisztus előtti 6000-2000 közötti időszakra, erről régészeti leletek is tanúskodnak.
Az idők során azonban a kutyahúsevés gyakorlata jelentősen változott a térségben, a 14. századig számos alkalommal rossz szemmel tekintettek rá, a terjedő buddhista tanok a kutyát az ember barátjaként, nem pedig táplálékaként állították be. A fogyasztása egyébként Észak-Koreában, Vietnamban, sőt Kínában, Indonéziában és néhány afrikai és amerikai őslakos törzsnél is elterjedt.
A téma már 1988-ban a globális érdeklődés középpontjába került, amikor Szöul nyári olimpiát rendezett. Akkor a politikai elit egy része megpróbálta leplezni ezt a szokást a nagyközönség előtt, például időlegesen betiltották a kutyahúst kínáló éttermek működését, hogy megelőzzék a nemzetközi botrányt.
Most azonban úgy tűnik, megszületett a végleges döntés, némi türelmi időt követően 2027-től Dél-Koreában sem lehet étkezési célra kutyát tartani, illetve a húsukat feldolgozni, elfogyasztani. Az érintett bő 1500 kutyatenyésztő farmot, több mint 200 kutyavágóhidat és körülbelül 2300 kutyahúst felszolgáló éttermet anyagilag kártalanítják, több tízmilliárd forintnak megfelelő összeget szánva rá.
Az ügyhöz hozzá kell tennünk, hogy Dél-Koreában sem mindenki „barbár”, a kutyahúsevés általában az idősebb generáció körében elterjedt. A Nielsen és a Humane Society International friss felmérése szerint az ország lakosságának 86 százaléka kevésbé szándékozik, vagy egyáltalán nem kíván kutyahúst enni a jövőben, 57 százalékuk a betiltást is támogatja.
A legnépszerűbb elkészítési mód a levesfőzés, ez az étel a koreaiak szerint gyógyhatással bír, illetve segít a hőség okozta levertség orvoslásában. A legtöbben ezért a „szambok”, vagyis a három legforróbb nyári nap idején fogyasztják. Kulturáltan bosintang (erőleves) a neve, köznapi használatban pedig gaejangguk (kutyahúsleves).
