A két faj megkülönböztetése már csak olyan szempontból is fontos, mert a szelídgesztenyével ellentétben a közönséges vadgesztenye nem ehető az ember számára.
A két gesztenyefajta külsőleg is különbözik egymástól: a termések alakjáról, a terméshéjakról, valamint a levelek és a virágok megjelenéséről ismerhetők fel.
A szelídgesztenye (Castanea sativa) eredetileg Kis-Ázsiában, Észak-Afrikában és Dél-Európában volt elterjedt. Botanikailag a bükkfafélék (Fagaceae) családjába tartozik.
Ezzel szemben a közönséges vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) a szappanfafélék (Sapindaceae) családjába tartozik, és nem rokona a szelídgesztenyének. Termése ehetetlen és az emberre enyhén mérgező. Az elnevezés a termések hasonló megjelenésének köszönhető.
Már messziről is megkülönböztethetők egymástól
A szelídgesztenye szétterülő, kerekded koronája körülbelül 20-25 méter magasra nő. Törzse gyakran alacsonyan ágazik el. A vadgesztenye gyakran szabálytalanabb és keskenyebb koronát növeszt, de akár 35 méter magasra is megnő.
Különböző levelek
A szelídgesztenye és a vadgesztenye levelei valójában nagyon különbözőek. A szelídgesztenye 12-20 centiméter hosszú, egyszerű levelei elliptikus vagy lándzsa alakúak, fűrészes szélűek.
A vadgesztenye nagy, tenyeresen osztott levelei egyenként öt-hét levélkéből állnak. A levelek keskenyek és tojásdad alakúak, a levél végén csúcsosodnak, és egyenként körülbelül 9-25 centiméter hosszúak.
A termés héja összetéveszthetetlen
A szúrós terméshéj az egyik legszembetűnőbb jellemző, amely megkülönbözteti a vadgesztenyét a szelídgesztenyétől.
A vadgesztenye bőrszerű héján különösen kemény és éles tüskék vannak, amelyek óvatlan érintés esetén fájdalmat okozhatnak. A szelídgesztenyét lényegesen több tüske veszi körül, de ezek puhábbak, és általában nem sértik meg a bőrt.
Figyeljük a termés alakját!
A vadgesztenye termése különösen gömbölyded és kerek, míg a szelídgesztenye termése lapos és egyik oldalra kúpos. Különösen feltűnőek a szelídgesztenye hegyes végén lévő kefeszerű „szőrök”.
Tavasszal a virág is segít
Ha tavasszal szeretnénk kideríteni, hogy melyik fa a szelídgesztenye, akkor a virágokat kell figyelni.
A vadgesztenyefa jellegzetes, felálló, fehér virágfürtöket hoz, amelyek miatt a fa különösen kedvelt dísznövény. A szelídgesztenye virágai ezzel szemben nem szembetűnőek.
A két fa virágzási időszaka is eltérő. A vadgesztenye áprilistól júniusig virágzik, míg a szelídgesztenye csak június és július között.
Felhasználásuk
A középkorban a szelídgesztenye alapvető élelmiszer volt Európában. Magas keményítőtartalma miatt a „szegények kenyerének” tartották.
Napjainkban a szelídgesztenye újra népszerűségnek örvend. Nemcsak finom, hanem egészséges is: bár sok kalóriát tartalmaz, de jó minőségű fehérjét is és nincs benne glutén. A zsírtartalma pedig alacsonyabb, mint a dióféléké. Emellett gazdag értékes ásványi anyagokban és vitaminokban is.
A vadgesztenye fő hatóanyagai az úgynevezett szaponinok. A vadgesztenyemagból nyert kivonatok az erek és érfalak egészségét támogatják, a vénás keringési problémák tüneteit enyhíthetik.
A vadgesztenyét, gyógyászati célú felhasználása mellett, gyakran használják természetes módszerként a molylepkék távoltartására. A vadgesztenyének olyan illata van, amelyet a molylepkék nem kedvelnek, ezért elkerülik azokat a területeket, ahol elhelyeztünk belőle néhányat.