Sokáig éppen az volt a cél, hogy végre száműzni lehessen a szalmát a sertésistállókból, mert a használata sok munkával járt. Mára azonban kiderült, hogy túl sok állatjóléti előnye van, amelyek miatt, bár macerás, mégis szükség van rá.
A sertések szeretnek rajta pihenni, de szívesen rágcsálják is, így az unaloműzés eszköze is lehet. Az állatjólét figyelemben tartását pedig a piacon is megfizetik, és az állomány is jobb teljesítménnyel hálálja meg.
A szalma eltömítheti a trágyaelvezető rendszert
A szalma remek alapanyag, ami sokrétűen felhasználható, azonban könnyen eltömítheti a trágya eltávolítására szolgáló technológiát. Ezt mindenképpen meg kell előzni.
Ha a szalmát csak arra használjuk, hogy a sertések elfoglalják magukat, nem érdemes a földre teríteni, hanem a szalmarácsokba kell tenni. Ennek előnye, hogy egyrészt kisebb mennyiségre van szükség, másrészt az állatok számára is érdekesebb onnan kicsipkedni.
Ha a szalma alomként szolgál, oda kell figyelni az istálló megfelelő szellőztetésére, mert az alomban káros gázok keletkeznek. A sertéseknek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a fekvőhelyüket tisztán tartsák, és olyan helyre ürítsenek, ahol a trágya gyorsan eltávolítható, vagy ahol az ürülék és a vizelet könnyen elkülöníthető.
Penészes szalma – egészségügyi problémák garmadája
A technológiai problémákon túl az állategészségügyi problémákra is figyelni kell. A betakarítástól és a tárolástól függően a szalma különböző mennyiségű port tartalmazhat. Ez irritálhatja a sertések légzőszerveit, és akár légzőszervi megbetegedések is kialakulhatnak.
Nemcsak a gabona termése, hanem a szalma is szennyeződhet baktériumokkal, vírusokkal, élesztőgombákkal és mindenekelőtt penészgombákkal és azok mikotoxinjaival. Ha a szalma dohos, poros, szürke vagy nyirkos, akkor biztosan rossz minőségű, és nagy kockázatot jelent az állatok egészségére. Különösen akkor, ha a betakarítás során nedvessé vált, vagy ha rosszul tárolták. A mikotoxinok, például a fuzáriumtoxinok, a dezoxinivalenol (DON) és a zearalenon (ZEA) többféleképpen károsíthatják a sertések egészségét:
- Az emésztőrendszerben hasmenést, bélsérüléseket és a tápanyagfelszívódás csökkenését okozzák.
- A mikotoxinok gyengítik az immunrendszert, így a sertések fogékonyabbá válnak a fertőző betegségekre.
- A gombatoxinok negatív hatással vannak a kocák termékenységére.
Hogy lesz jó minőségű a szalma?
A szalma használata a sertéstenyésztésben sok esetben nagyobb munkaterheléssel, ezzel többletköltséggel jár, az automatizált rendszerek pedig szintén drágák. A jó minőségű szalma maga is sokba kerül és a tárolása is költséges lehet.
Így juthatunk minőségi és ezzel az állatjólétet javító szalmához:
- A hosszú szálakból álló szalma kevésbé érzékeny a fuzáriumra. Ugyanakkor hajlamosabbak összetömörödni, és ebben az esetben az előnye elvész.
- Vetésforgó: minél változatosabb, annál kisebb a gombafertőzés esélye. A kukoricát ne olyan gabonafélék előtt termesszük, amelyekből szalmát akarunk előállítani.
- Bálázás előtt hagyjuk megszáradni, 14%-nál ne legyen magasabb a nedvességtartalma.
- Száraz, jól szellőző, fedett helye tároljuk, madaraktól, rágcsálóktól és vaddisznóktól védve. Ez a szempont különösen fontos az afrikai sertéspestis (ASP) idején.
- Szükség szerint használjunk tartósítószereket, például savakat (pufferelt propionsav).
Fotó: Pixabay
