A tejláz, amelyet a vér kalciumszintjének születéskori jelentős csökkenése okoz, becslések szerint az ellő tehenek 3-7 százalékánál is előfordul klinikai formában.
Ezenkívül az összes ellő tehén mintegy 40 százaléka és a többször ellő tehenek több mint fele szubklinikai (nem észlelhető, klinikai tünetet nem okozó) kalciumhiányban szenved, ami szintén súlyos egészségügyi problémákhoz vezethet.
Ellés előtt csökkentett mennyiségű, ellés után több kalcium szükséges
Ennek az állapotnak a megelőzése érdekében fontos intézkedés a kalcium visszafogott adagolása az ellés előtt. Ez azonban önmagában nem elegendő a kockázat teljes minimalizálásához. Az ellés körül a kalciumbóluszok (szilárd formájú kalcium) alkalmazása segíthet az akut hiány ellensúlyozásában.
A szubklinikai hiány nemcsak a tehén közvetlen egészségét befolyásolja, hanem növeli a másodlagos betegségek, például a ketózis, bendőproblémák, méhnyálkahártya-gyulladás és termékenységi problémák kockázatát is.
Tudatos ásványianyag-pótlás
A kalciumhiány hatásainak hatékony ellensúlyozásához elengedhetetlen a célzott ásványianyag-pótlás. A kalcium mellett a foszfor, a magnézium és a kálium is fontos szerepet játszik az állat táplálkozásában. Fontos, hogy a száraz szárazon állás időszakában kerüljük a kalcium túladagolását a takarmányban, mivel a túl sok kalcium gátolhatja a szervezet saját kalciummobilizációját.
A kalciumbevitel megfelelő csökkentése viszont elősegítheti a szervezet saját kalciummobilizációját és serkentheti a kalcium felszívódását a bélrendszerben. A vemhesség vége felé a tehenek kalciumszükséglete napi 35-40 gramm körül van.
A kalciummobilizáció támogatása érdekében döntő fontosságú, hogy a takarmányadagok kifejezetten a szárazon állás időszakban mérsékelt kalciumszintet tartalmazzanak. A korai megelőző intézkedések alapvető fontosságúak a tejláz előfordulásának csökkentése, valamint a tejelő tehenek egészségének és teljesítményének biztosítása érdekében.
Fotó: Pixabay