Új lehetőségek a torma termesztésében

Táplálkozás-élettani hatását a rizómában található nagyobb mennyiségű kéntartalmú illóolajok (allil-mustárolaj) és a csípősségért felelős sziningrin-glukozidok adják. Ezek a vegyületek okozzák a növény baktericid, étvágygerjesztő és emésztésjavító hatását. A mézzel kevert tormareszelék egészségjavító hatása közismert (köhögés csillapítása). A torma baktériumölő hatása mellett a népi gyógyászatban tüdőbetegeknek, reumásoknak és cukorbetegségben szenvedőknek is ajánlják. A konzervipar és a gyógyszeripar is egyre nagyobb érdeklődést mutat a tormából előállított termékek gyártása iránt, ezáltal fokozott nyersanyag-igényre lehet számítani.

A torma gazdasági értelemben vett termését függőleges gyökértörzse (rizóma) adja. A dugvány talprészén fejlődő orsógyökerek képezik a szaporítóanyagot (vegetatív szaporítás). Kiültetést követően a rajta fejlődő sarjrügyek lehetővé teszik, hogy a gyökérdugvány felső részén hajtások, az alsó részén gyökerek fejlődjenek. Levele tőlevélrózsát alkot (1. kép), melynek alakja és csipkézettsége fajtatulajdonság. A termesztésben egyéves növényként tartjuk számon, azaz a gyökérdugványok ültetésének évében késő ősszel kerül felszedésre.

A torma környezeti és tápanyagigénye 

Környezeti igényét tekintve a hűvösebb klíma növényének számít, levelei, ha tartósan mínusz 4-5 °C-on, vagy ez alatt vannak, elfagynak. Ezzel szemben a gyökerek télállóak. Fényigénye nem nagy, azaz árnyékban is jól fejlődik, de a fajra jellemző csípős ízű termést csak teljes fényellátás mellett tudja kifejleszteni. A termőterület kiválasztásához mélyebb fekvésű, de nyílt széljárású területeket érdemes választani, hogy a gyakori öntözéssel járó nagyobb páratartalmat a növény környezetében a szél csökkenteni tudja. Ezzel valamelyest mérsékelhető a leveleken kialakuló gombás megbetegedések előfordulása. Talajigényét tekintve humuszban gazdag (1,2-1,5%), de lazább szerkezetű öntéstalaj vagy humuszos homoktalaj is megfelelő. Ez utóbbinál könnyebb a betakarítás, de a technológia is részben módosul.

Tápanyagigényes növény, melynél ki kell emelni a talaj megfelelő káliumellátottságát és a fokozott nitrogénigényét is. A terület művelt rétege érje el a 60-70 cm mélységet, mert a talpgyökerek zavartalan fejlődésének ez elengedhetetlen feltétel.

A torma „vízparti növény”, a gyökértermések kifejlesztéséhez jelentős mennyiségű vízre van szüksége. Ebből adódóan a tenyészidő folyamán minimum három, de évjárattól függően akár 8-10 alkalommal is szükséges öntözni, alkalmanként kijuttatott vízmennyiség (öntözési norma) eléri a 40 mm-t. Vízellátottságra leginkább a július és augusztus hónapokban érzékeny, amikorra a lombozat intenzív párologtatása, valamint a rizóma vastagodásának kezdete tehető. Száraz talajon a hús megbarnul, gyűrűsödik. Az öntözéshez a korábban ajánlott árasztásos módszer helyett a szórófejes megoldás javasolt, mivel nemcsak a bakhátak közötti vápában szükséges a talaj nedvesítése, a levélzet frissítése is nélkülözhetetlen.

Fajtaválasztás

A fajtaválasztásnál minősített szaporítóanyagot használjunk, amely hengeres, egyenletesen vastagodó rizómát fejleszt, emellett sima felületű, fehér hússzínű és kevésbé fásodó. Fontos továbbá, hogy a betegségekre, különösen a tormára jellemző albúgós betegségre, az ún. fehér sömörre kevéssé legyen érzékeny. A hazai nemesítés több fajta termesztését teszi lehetővé, példaként említhető a Bagaméri 93/1, amelynek fehér húsából kiváló szárítmány készíthető és a betegség-ellenállósága is megfelelő. Emellett széleskörűen termesztett a hagyományos Dán tormából honosított Danvit nevű fajta. Az újabbak között kell megemlíteni a Pózna, Norda, Nyírnemes és a Petrence genotípusokat.

Termesztéstechnológiai elemek

A torma termesztésénél számolni kell a fokozott kézimunkaerő-igényre. Ez a magyarázata, hogy a megfelelő talajadottságokon túlmenően a torma termőterülete a Hajdúságra korlátozódik, ahol a munkaerő még napjainkban is többnyire biztosított.

A tormánál bakhátas termesztést alkalmaznak, melyhez előtte 50-60 cm mélyen a területet megszántják, majd kialakítják a bakhátakat (2. kép). A talaj-előkészítéssel egymenetben komplex műtrágyák (pl. Yaramila 8-24-24) kijuttatása, illetve laza szerkezetű homoktalajnál szerves anyag bedolgozása is szükséges (60 t/ha). A nagyobb cellulóztartalmú szerves anyagok használatához célszerű BactoFil-t kijuttatni, ami lehetővé teszi a gyorsabb bomlást és a jobb foszfor felvételt. A talajfertőtlenítéshez ajánlott biológiai védelmet alkalmazni, pl. a sugárgomba-tartalmú Trifendert (1 kg/ha).

A talajban maradó torma talpgyökerek a következő évben kihajtanak, így csak kapás kultúrák tervezhetők utána. Ennél a növényfajnál is kedvező lenne a vetésforgó, azonban többnyire mégis monokultúrában termesztik, ebből adódóan a talajfertőtlenítése elengedhetetlen. Lazább szerkezetű (homok) talajoknál a tavaszi szántás is elfogadható, ekkor a még talajban maradt talpgyökereket össze lehet szedni pl. szaporítóanyag-pótlására vagy csupán a terület tisztításához. Ezzel a tenyészidőben megjelenő, igen zavaró hatású, ún. árva „kelésű” egyedek számát csökkenthetjük.

A szaporítóanyag (dugványok) előkészítése már az őszi betakarításnál elkezdődik. Ekkor a felszedett rizómák talpgyökerét lepattintják és kötegelik. Tavasszal a dugványokat méretre vágják (27 cm hosszú), csírátlanítják és a talp-, illetve a fejrészt megjelölik. Az így előkészített szaporítóanyagot előhajtatáshoz homokba vermelik (3. kép) úgy, hogy a kötegek fölött kb. 10-15 cm-es homokréteg legyen, melyet időnként megöntöznek.

Az irodalomtól eltérően a Debrecen-Kondoroson gazdálkodó termelők a dugvány fej részét rézsútosan, míg a talp részét egyenesre vágják. Ezzel a fejen lévő rügyekből képződő hajtások számát csökkentik, egyben a nagy kézimunkaerőt igénylő hajtásválogatás munkaigényét mérsékelik. Több éves tapasztalat alapján, az így előkészített dugványokkal lendületes hajtásfejlődést, megfelelő hozamot és minőséget érnek el. A kiültetést április végén végzik. A 90 cm távolságra lévő bakhátak 30 cm magasak, melyre a dugványokat 33 cm távolságra ültetik (4. kép). Ez a viszonylag ritkább térállás szellősebb növényállományt tesz lehetővé, egyben jobb növényegészségi állapotot és nagyobb egyedi tömegű rizómákat eredményez. 1 ha-ra ültetett tőszám kb. 32 ezerre tehető.

Az átlagosnál hosszabb, 27 cm hosszú dugványok kiültetésénél figyeljünk arra, hogy a szaporító anyag mellé szúrva a talajba, a gyökér teljes hosszában megfelelő tömörítést végezzünk (5. kép), illetve a dugvány fej részét csak néhány cm-es (4-5 cm) talaj fedje. Hanyag ültetésnél – ha csak a fejrészhez tömörítjük a talajt – a dugvány alsó részének nincs közvetlen kapcsolata a termesztő közeggel, így az elhal, csak a felső rész fog vastagodni, ami jelentős minőségcsökkenést okoz.

Az ápolási munkáknál kiemelt jelentőségű a gyomirtás, melyet ültetés után, de kihajtás előtt vegyszeresen végezhetünk (pl. Afalon vagy Dual Gold 1,5 l/ha), a beavatkozás jelentős segítséget jelent a gyomok elleni védelemben.

A torma fokozott kézimunkaerő igényét részben a fejelés szükségessége indokolja. Ekkor a dugvány felső részén kialakuló hajtásokból csak egyet hagyunk meg, ellenkező esetben a rizóma nyaki része elágazik és értékesíthetetlenné válik. Ezt ajánlatos kétszer is elvégezni a tenyészidő folyamán. Ha a műveletet később, 6-7 leveles állapotban végzik, akkorra már minden rügy kihajtott a feji részen, így a művelet egy alkalomra redukálódhat. Oldalgyökerek eltávolítására (oldalgyökerezésre) sok esetben már nincs kapacitás, de elhagyása általában nem okoz túlzott gyökérfejlődés következtében jelentkező nagyobb felületi hibákat a megtisztított rizómán.

Az ápolási munkák között kiemelt szerepe van a fejtrágyázásnak, melyet június vége – július elejére lehet időzíteni, amikor az állomány magassága már elérte a kb. 10 cm-t. Ekkor nitrogén-túlsúlyos műtrágyát juttatunk ki, melyet talajlazítással kötünk egybe.

A tenyészidő folyamán számolni kell a lisztharmat, a peronoszpóra és a cerkospóra megjelenésével. Ezekhez Amistar Xtra, Quadris Max (kombinált szerek) + növénykondicionáló (Zöldpajzs) sikeresen használhatóak.

A kártevők közül a levélbolhák ellen már májustól kell védekezni felszívódó szerekkel. A bagolylepke hernyója ellen csak augusztus második végétől kell kezeléseket alkalmazni, 2-3 hetente megismételve, kontakt és felszívódó szerekkel.

A betakarítás, időjárási és piaci viszonyoktól függően általában novemberre tehető. A magasabb bakháton termelt torma könnyebb felszedést tesz lehetővé. Erre az időre a fejlett lombozat összefüggő borítást ad a területnek (6. kép), ezért a tenyészidő utolsó hónapjában már nem igényel öntözővizet. A bakhátas termesztési módnál, homoktalajon, a kisebb tőszám (32 ezer/ha) mellett is elérhető a kb. 10 t/ha-os hozam, melynél az I. – II. – III. osztályú rizómák aránya 85–10–5%. Az I. o. követelménye: több mint 2,5 cm átmérő és 20 cm hosszúság, elágazás mentesség, ép és egészséges termés.

A betakarítás kézimunkaerő igénye nagy. A lombozatot először lekaszálják, majd néhány nap szikkadás után U-alakú ekével alászántva a rizómákat és a hozzájuk kapcsolódó talpgyökereket kiemelik a talajból. Beszállítást követően a feldolgozóban a levélmaradványok levágása (koronázás) és a talpgyökerek lepattintása után, az árut osztályozzák.

A termésről levágott talpgyökerek kötegelése a következő évi szaporítóanyag előállítását jelenti, melyet hűvös helyre betárolnak. Az osztályozott torma termést (rizómákat) célszerű azonnal értékesíteni vagy átvételig mínusz 2-4 °C-on tárolni.

A termesztés jövőbeni céljaként kell megfogalmazni, hogy az egységes árualap kialakításához elengedhetetlen a termelés koordinációja, a termőhelyhez igazított egységes technológia alkalmazása, valamint az ellenőrzött szaporítóanyag használata. Ez utóbbi ugyan jelentős többletkiadást eredményez, de ilyen módon az állomány vírusfertőzöttsége jelentősen csökkenthető.

Takácsné dr. Hájos Mária, Rubóczki Tímea PhD hallgató
DE Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Kertészettudományi Intézet