A különféle csonthéjas gyümölcsfáknak és dísznövényeknek sajnos van egy betegségük, amely nyilvánvalóan növényfajtól függő mértékben ugyan, de képes lehet akár egyetlen év alatt a teljes növény elpusztítására.
Ez a betegség a moníliás rothadás és ágelhalás, amelynek kórokozója a Monilia laxa gomba nagyon gyakori hazánkban. Ahogy a nevéből adódik is, minden csonthéjas növényt képes megtámadni, de a csonthéjas gyümölcsfajok között a leginkább kedvelt tápnövénye a meggy (Prunus cerasus).
Sajnos a dísznövények sem ússzák meg ennek a kórokozónak a fertőzését, így pl. a babarózsa (Prunus triloba) legalább annyira fogékony a kórokozó iránt, mint a meggy.
A kórokozó áttelelése és elsődleges fertőzési forrásai
A csonthéjasok moníliája alapvetően két módon képes átvészelni a telet. Az egyik a fás szövetekben, a korábban már megfertőzött növényi részekből a fásodott szövetekbe eljutott micélium alakjában történő áttelelés.
A másik pedig a kórokozó által az előző vegetációs időszakban elpusztított lágy szövetű növényi részek maradványaiban, szintén micélium, illetve a megszáradt növényi maradványok felületén kialakuló exogén sztrómák alakjában történő áttelelés.
A kórokozó a fás részekben lassan halad befelé, ezeken a helyeken ritkán okoz konídium kiverődést, penészgyepet.
A korábban elpusztított, száraz gyümölcsökön, a „múmiákon” ugyanakkor csapadékos, párás időjárás esetén jókora mennyiségben képződnek a kórokozó konídiumai, amelyek a fertőzés terjedésében fontos szerepet játszanak.
A fertőzés útja: bibétől a vesszőig
A csonthéjasok moníliája nem egy hatalmas vitalitású, a tápnövény ellenállását könnyedén letörő parazita. Nagyon kedveli a sebeket, illetve a növény legyengült állapotát. Így a lezáratlan sebeken át azonnal képes elfertőzni az alatta levő fás szöveteket.
Ugyanakkor ez a fertőzési forma nem olyan gyakori. Sokkal inkább elterjedt, hogy a kórokozó spórái a növény fertőzésre legfogékonyabb részén, a virágfok bibéin megtapadva indítják el a fertőzést, amely aztán később a gyümölcskezdeményen és a virágszáron át bejut a fás szövetű vesszőbe.
Járványveszély virágzás idején
Jelenleg a meggy már többé-kevésbé virágos, vagy ahhoz közeli állapotban van, így a moníliás fertőzés veszélye ebben az időszakban a legnagyobb.
A fertőzéshez igazság szerint nem kell feltétlenül csapadék, elég egy dúsabb reggeli harmatborítás is, amely a nagy napi hőingadozások időszakában bármikor könnyedén bekövetkezhet.
Agrotechnikai módszerek: fontos, de nem elég
A meggy moníliás betegsége ellen az agrotechnikai módszerek (a már fertőzött részek eltávolítása és megsemmisítése) önmagában kevés, csak a fertőzési nyomás csökkentésére elegendő. Hasonló a helyzet a réz hatóanyagú készítményekkel végrehajtott lemosó permetezésekkel is.
A helyes metszéssel, a korona szellőssé tételével a pára megmaradásának idejét csökkenthetjük, valamint a permetezések hatékonyságát tudjuk növelni.
Ezek a megoldások összességükben hatékonyan csökkentik a fertőző anyag mennyiségét, a fertőzésre alkalmas helyzetek számát, de egy járvány veszélyes időszakban ettől még súlyos fertőzések is kialakulhatnak a gyümölcsösben.
Fungicides védekezés: a siker kulcsa a bibén van
A csonthéjasok moníliája ellen a leghatékonyabb védekezés a hatásos fungicideknek a virágok belsejébe, a bibére történő eljuttatása. Fontos, hogy a gombaölő szerek csak a bibén fejtik ki hatásukat, a sziromleveleken nem.
Mivel a meggy sem virágzik egyszerre, így ha a virágzás menete elhúzódik, akkor lehet, hogy több fungicides kezelésre is szükség lesz ahhoz, hogy a növényeket megvédhessük.
Védd a beporzókat: nélkülük termés sem lesz!
Nagyon fontos, hogy mivel virágzó kultúrában hajtjuk végre a kezelést, a jelen levő beporzó rovarokat minden lehetséges módon védjük meg. Éppen ezért akármilyen, a méhekre ártalmatlan szerrel is folytassuk a kezelést, a rovarok testét ne permetezzük le!
A társas rovarok, mint a mézelő méhek, de a poszméhek, földi méhek egy része is a család egyedeit azok szaga alapján azonosítja. Idegen, pl. vegyszer szagot hordozó egyedeket nem engednek be a fészek, vagy a kaptár belsejébe! Éppen ezért a kezeléseket mindig úgy időzítsük, hogy a beporzó rovarok és a gombaölő szerek még véletlenül se találkozhassanak.
Ne feledjük, hogy a beporzó rovarok tevékenysége nélkül termés sem lesz!
A képek a szerző felvételei.
