A kalászos gabonák – amelyek jelenleg országszerte a legnagyobb, már kizöldült, azaz a növényi kórokozók többsége által megfertőzhető felületet jelentik – a közelmúltban lezajlott, nyár eleji időszakokat idéző meleg időjárás, majd az azt követő lehűlés és jelentős csapadékhullás hatására többféle növénykórtani nyomás alá kerültek.
Ezek némelyike kellően veszélyes a kalászosokra ahhoz, hogy komoly figyelmet igényeljen.
Lisztes és fuzáriumos búzák
Az őszi búza, durum búza és tritikálé állományokban az elmúlt hét nyárelőre emlékeztető időjárása nagymértékben elősegítette a gabonalisztharmat (Blumeria graminis f. sp. tritici) felszaporodását. Bár a lehullott, nagy mennyiségű csapadék és a bekövetkezett lehűlés lelassította a kórokozó terjedését a lombozaton, ez csak egy rövid nyugalmi időszaknak tekinthető.
A kórokozó biológiai állapota kiváló: a lisztharmattelepek többsége fiatal, hófehér és intenzíven sporuláló micéliumból áll. Éppen ezért ez a kórokozó várhatóan a fagyosszentek utáni felmelegedés első számú nyertese lesz a búzaállományokban.
Kalászolás: sorsdöntő időszak
A május elején megérkezett erősen csapadékos időjárás növénykórtani szempontból sok helyen kedvezőtlenül érintette a búzaállományokat. A nagyon korán, teljes mértékben kikalászolt állományokat a gondos gazdák még meg tudták védeni egy időzített fungicides kezeléssel. Sok búza azonban csak most kezd kalászolni – ezek a csapadékos periódust követő, várhatóan nagyon harmatos időszakban fognak virágozni.
Ilyenkor gyakori probléma, hogy a táblák talaja és az odavezető utak állapota nem teszi lehetővé a permetezőgépek bevetését. A kalászolás előtti, túl korai kezelés hatástalan, amikor viszont kezelni kellene, technikai akadályokba ütközünk. A megkésett, kuratív jellegű kezelések – még a legjobb fungicidekkel és precíz kijuttatással is – kevésbé hatékonyak, mint a jól időzített megelőző beavatkozások.
Árpa: korai fertőzések és rozsda
Az őszi árpák esetében hasonló a helyzet, de itt az árpalisztharmat (Blumeria graminis f. sp. hordei) már korábban megkezdte terjedését. A húsvét körüli csapadékokat követően, az április végi nagy melegben, a fogékony fajták lombozatán a lisztharmat helyenként mértéktelenül elszaporodott – különösen azokban az állományokban, ahol eddig csak csávázószeres védekezés történt.

A meleg és a leveleken megmaradó magas páratartalom hatására az addig csak észlelési szinten jelen lévő törpe rozsda (Puccinia hordei) is terjedni kezdett. Jelenleg még nem jelent közvetlen veszélyt, de megkezdte felkapaszkodását az alsó levélszintekről a felső, fotoszintézis szempontjából kritikusabb levelekre. Várható, hogy a fagyosszentek után ez a kórokozó is erőre kap.

Tavaszi árpa: újra mozgásban a vetésfehérítő
A tavaszi árpa esetében a május eleji csapadékok ugyan megtörték a vetésfehérítő bogarak (Oulema spp.) párosodását, de nem tüntették el őket. A párosodás várhatóan május 12. hetében folytatódik.

Ebben az időszakban érdemes az imágók ellen védekezni, mivel a bogarak nyílt terepen tartózkodnak, testük jól kezelhető, és az állomány is szinkronban van – tehát még egységes, könnyen elpusztítható a populáció. A védekezés ilyenkor jóval hatékonyabb, mint később a lárvák ellen.
A képek a szerző felvételei.