A Morus alba, vagyis a fehér eperfa, évszázadokon át része volt a hazai települési zöldfelületeknek. Gyors növekedése, kiváló alkalmazkodóképessége és mikroklíma-szabályozó funkciója miatt különösen alkalmasnak bizonyult városi használatra. Mégis alig látni új telepítésű példányokat – kérdés, hogy egy elavult fajról, vagy egy újraértékelésre érdemes lehetőségről van-e szó.
A faj Kelet-Ázsiából származik, hazánkban főként a selyemhernyó-tenyésztés korai időszakában terjedt el, de a 20. század második felében is gyakori elem volt utcai sorfaként, intézmények udvarán és lakótelepek közösségi tereiben. A döntés oka gyakran pragmatikus volt: a Morus alba kiválóan tűri a városi klímát, a szennyezett levegőt, a gyenge szerkezetű talajokat, valamint az időszakos vízhiányt. Kifejlett lombkoronája jelentős árnyékot ad, és a nyári hősziget-hatás mérséklésében is aktív szerepet játszik.
Miért került háttérbe az eperfa?
A faj visszaszorulásában több tényező is közrejátszott. A leggyakrabban említett kifogás a nőivarú példányok termésmennyisége: a fán érő lila-fekete vagy sárgásfehér termések a járókelők cipőjére, az utak burkolatára, járművekre hullva kellemetlenséget okozhatnak. Emellett az eperfa fiatalon szabálytalan koronát fejleszt, ami kevésbé illeszkedik a formált városi díszfák látványvilágába. A fenntartási szempontok egyre inkább a termésmentes, könnyen kezelhető fajok felé terelték a fajkiválasztási gyakorlatot.
A hazai klónok is kínálnak alternatívát
Fontos azonban megjegyezni: a termésképzés mértéke fajtától függ. Magyarországon is elérhetők olyan Morus alba fajták, amelyek steril vagy hímivarú egyedeket biztosítanak, így nem képeznek termést. Ilyen például a ‘Fruitless’ néven ismert, ivartalanított változat, amelyet nemzetközi gyakorlatban is előszeretettel alkalmaznak közterületen.
Emellett a ‘Pendula’ forma lecsüngő ágrendszerű, díszítő értékkel bíró fajta, amely kis terek árnyékolására is alkalmas. A hazai kertészeti gyakorlatban a ‘Szentesi’ klón érdemel figyelmet, amely szárazságtűrése és stabil habitusa révén potenciális jelölt városi beültetésekre.
Egy fa, ami víz nélkül is hosszan kitart
A Morus alba alkalmazása mellett szól kiemelkedő abiotikus tűrőképessége: jól bírja az erősen napsütéses, csapadékhiányos időszakokat, nem érzékeny a légköri szennyeződésekre, és jól regenerálódik mechanikai sérülések után is. Széles gyökérzónája révén hatékonyan hasznosítja a mélyebb talajrétegek vizét, ezért öntözés nélküli telepítésekben is sikerrel alkalmazható.
Az árnyék és a párologtatás értéke
Ökológiai szempontból az eperfa lombja kedvező mikroklímát teremt: árnyékolása, párologtatása, valamint lombozati struktúrája jelentősen csökkenti a környező tér hőterhelését. A pollenallergiát okozó fajokkal szemben az eperfa hímivarú klónjai alacsony rizikót jelentenek, miközben díszítőértékük – különösen idős korban – karakteres, egyedi vizuális jelenlétet kínál.
Mediterrán városokban hagyomány is védi
A nemzetközi trendek is árnyaltabb képet mutatnak. Szingapúrban és Tel-Avivban éppen a Morus-fajok alacsony gondozási igénye és hőtűrése miatt alkalmazzák újra közterületen. Az Egyesült Államokban, különösen Kaliforniában és Arizonában, a ‘White Shield’ és más termésmentes Morus-változatokat helyi önkormányzatok ajánlási listáira is felvették. A mediterrán régió városaiban – mint Sevilla vagy Thesszaloniki – a fák történeti-kulturális jelentősége miatt is megőrzik az állományokat, rendszerint metszéssel kontrollálva a lomb- és termésfejlődést.
A jó fajtaválasztás a siker kulcsa
Érdemes lenne újragondolni a faj szerepét a hazai fajkiválasztási protokollokban. Különösen olyan területeken – közintézmények udvarai, peremkerületi közparkok, közösségi terek – kínálhat racionális megoldást, ahol a vízellátás korlátozott, de az árnyékigény magas. A megfelelő fajtaválasztás, a célzott ültetési hely kiválasztása és az első években biztosított gondozás mellett a Morus alba hosszú élettartamú, kevés beavatkozást igénylő városi fa lehet.
Nem egy mindentudó faj – de egy olyan típus, amely csendben teljesít, ahol más fák gyorsan leromlanak. Ha a városi zöldfelületeket nemcsak reprezentatív, hanem funkcionális és ökológiai szemlélettel alakítjuk, akkor a Morus alba visszakerülhet oda, ahová való: a városi élet valódi szövetei közé.
Képek: Pixabay.
