A karácsony a magyar hagyományban szorosan kapcsolódott a természet éves rendjéhez. Az év legsötétebb időszakában minden élő növény külön jelentőséget kapott, amely a házba került.
Ezek az elemek nem díszítő céllal jelentek meg, hanem jól körülhatárolható szerepük volt a hitvilágban és a mindennapi gondolkodásban. A növények az élet fennmaradását és a következő év reményét képviselték.
Csírázó magvak és a megújulás gondolata
A Luca-napon vetett búza különleges helyet foglalt el a karácsonyi szokások között. A karácsonyra kizöldülő növény az élet újraindulását fejezte ki, amikor a természet látszólag mozdulatlan. A hajtások állapotát sok helyen a következő évi termés előjelének tekintették, ami jól mutatja a növénytermesztéshez kötődő gondolkodásmód jelenlétét az ünnepben.
Tájegységekhez kötődő növényhasználat
A karácsonyi időszakban használt zöld ágak elsődleges szerepe a védelem volt. Az örökzöld növények kiválasztása tudatos döntésnek számított, hiszen ezek a tél közepén is élőnek mutatkoztak.
Az alkalmazott növények köre tájegységenként eltért. Az Alföldön a boróka volt jellemző, erős illata miatt rontáselhárító növényként tekintettek rá. A Dunántúlon a rozmaring került előtérbe, amelyhez tisztaságot és rendet társítottak. Erdély egyes vidékein a zöld ágakat az ünnep végéig érintetlenül hagyták, és eltávolításukhoz is külön jelentést kapcsoltak.
Szobanövények szerepe a téli időszakban
A házban nevelt növények gondozása karácsony környékén nem volt mellékes tevékenység. A cserepes növények az állandóságot és a törődést testesítették meg, amikor a kinti környezet pihent. Az egészséges, ápolt növények jelenléte azt jelezte, hogy az élet a téli hónapok alatt sem szakad meg, csupán visszahúzódik.
A karácsonyfa, mint viszonylag új hagyomány
A karácsonyfa állítása Magyarországon csak a 19. század második felében terjedt el, elsősorban városi, polgári környezetben. A fenyő örökzöld jellege miatt az élet folytonosságát, az újjászületést jelképezte, ami jól illeszkedett a téli napfordulóhoz kapcsolódó elképzelésekhez. A díszítéshez használt almák, diók, később mézeskalácsok mind termékenységi, bőséget jelképező elemek voltak.
Alma, dió és fokhagyma az ünnepi asztalon
A karácsonyi vacsora növényi elemei szintén szimbolikus jelentéssel bírtak. Az alma közös elfogyasztása az összetartozást, az egészséget szolgálta, míg a dió törése jósló szerepet kapott. A fokhagyma védelmező, rontáselhárító funkciója miatt került az asztalra, de gyógyító hatását is számon tartották.
Zöld ágak és házi növények szerepe
A fenyőág, boróka vagy más örökzöld növények a ház védelmét szolgálták, gyakran az ajtóra, gerendára kerültek. A szobanövények téli bent tartása szintén összefüggött az élettel és a természet jelenlétének fenntartásával a legsötétebb időszakban. A karácsonyt ünneplő növények története jól mutatja, mennyire szoros volt a kapcsolat az ember, a hitvilág és a termesztett vagy gyűjtött növények között.
Képek: Pixabay.
