Ahogy a fűtési szezon közeledik, sok háztartás ismét a tűzifa feldolgozásával foglalkozik. Nem mindegy azonban, hogyan készítjük elő az alapanyagot: a helyes fűrészelés és hasítás nemcsak hatékonyabb, de biztonságosabb és gazdaságosabb is.
A jó tűzifa nemcsak gyorsan szárad, hanem egyenletesen ég, és hosszú távon is kevesebb gondot okoz a kazánban vagy a kályhában. A következőkben bemutatjuk, mire kell figyelni, ha igazán jó minőségű, jól égő tűzifát szeretnénk előállítani.
A munka alapja: biztonság és előkészület
Mielőtt bármilyen géphez vagy szerszámhoz nyúlnánk, a legfontosabb a biztonság. A láncfűrész, a hasítóbalta vagy a hidraulikus hasító komoly eszközök, és csak megfelelő védőfelszerelésben érdemes dolgozni. A tapasztalt erdészek és faipari szakemberek szerint kötelező a védősisak, a szem- és fülvédő, a vágásbiztos nadrág és a masszív bakancs viselése. A munkaterület legyen sík, csúszásmentes és akadálymentes, a rönkök pedig stabilan megtámasztva.
A fűrész és a balta állapota meghatározza a munka minőségét: tompa lánccal nemcsak nehezebb a munka, hanem balesetveszélyes is. Érdemes minden munka előtt ellenőrizni a láncfeszességet, a kenőolajat és a vágási szöget.
Fűrészelés – az első lépés a jó tűzifához
A fűrészelés célja, hogy a rönköt egyenletes, kezelhető hosszúságú darabokra vágjuk. A legtöbb kályhához és kandallóhoz az ideális hossz 25-33 centiméter. Ennél hosszabb rönk nehezebben hasítható és szárad. A vágás legyen egyenes és sima, mert a ferde metszet rontja a rönk stabilitását, és nehezíti a hasítást.
A munkát mindig rönkbakon végezzük, soha ne a földön. Ez nemcsak a fűrészláncot óvja, hanem csökkenti a visszarúgás veszélyét is. A visszarúgás a láncfűrész egyik leggyakoribb baleseti forrása. A profi favágók ezért mindig úgy helyezkednek, hogy a fűrész ne irányuljon közvetlenül a testük felé, és a vágás végén ne „harapjon” a fűrész orra a fába.

Ha gépi körfűrészt használunk, figyeljünk arra, hogy a vágóasztal stabil és szabad legyen, a vágás közben pedig ne legyen semmilyen akadály a penge mozgási ívében. A rönköket mindig olyan sorrendben vágjuk, hogy a hasításra szánt darabok átmérője közel azonos legyen – így később egyenletesebben száradnak.
Hasítás – az egyenletes száradás záloga
A hasítás nem csupán a darabolás folytatása, hanem kulcsfontosságú lépés a fa száradása szempontjából. A rönk felületének megnövelésével gyorsabban távozik belőle a nedvesség, ami a jó égés egyik feltétele. A keményfákat – például a tölgyet, bükköt vagy akácot – érdemes azonnal hasítani, amíg még friss a fa, mert a kiszáradt rönköt később sokkal nehezebb szétnyitni.
A hasítás iránya mindig a rostok mentén történjen. Ha a rönk csomós, elágazó vagy „csavarodott” szálú, akkor a legjobb, ha éket használunk, vagy gépi hasítót vetünk be. A kézi hasításnál a stabil alátámasztás elengedhetetlen: a hasítótönk legyen keményfából, sík felülettel, és soha ne legyen süppedős talajon.
A gyakorlat azt mutatja, hogy a középről indított, egyenletes ütések a leghatékonyabbak. A szélekre mért ferde csapások gyakran csak „lepattintják” a kérget, de nem hasítják szét a fát. A hasítóbalta pengéje legyen éles, de ne borotvaéles – a súly és a lendület dolgozik helyettünk, nem a vágóél.
A tűzifa tárolása és szárítása
Hiába a gondos fűrészelés és hasítás, ha a tűzifa nem tud megfelelően kiszáradni. A frissen vágott fa akár 50% vizet is tartalmazhat, a hatékony égéshez viszont legfeljebb 20% a kívánatos. A szárítás legalább fél évet, de inkább egy teljes évet vesz igénybe.
A legjobb, ha a tűzifát napos, szellős helyre rakjuk, ahol a levegő szabadon áramolhat. A rakás soha ne álljon közvetlenül a földön: alá tehetünk raklapot, gerendát vagy kavicsréteget, hogy a nedvesség ne szívódjon fel. A tetejét érdemes lefedni ponyvával vagy hullámpalával, de az oldalakat nyitva kell hagyni. A teljesen letakart tűzifa befülled, penészedik, és akár el is korhad.
Aki pontosan szeretné tudni, mikor válik a fa tüzelésre alkalmassá, nedvességmérőt is használhat. Az ideális nedvességtartalom 18-20% körül van – ekkor a fa már hatékonyan ég, és nem károsítja a kályhát vagy a kéményt.
A leggyakoribb hibák, amiket el kell kerülni
Sokan ott hibáznak, hogy túl hosszú rönköket vágnak, vagy nem hasítják fel időben a fát. Az elágazásokon történő vágás, a túl éles szögben végzett hasítás, vagy a teljesen letakart tárolás mind rontja a tűzifa minőségét. A láncfűrész karbantartásának elhanyagolása pedig nemcsak a gépet, hanem a kezelőt is veszélybe sodorja.
A jó tűzifa feldolgozásához tehát nem kell különleges felszerelés – csak türelem, odafigyelés és a helyes sorrend: fűrészelés, hasítás, szárítás, tárolás. Ha mindez megvan, a tél nem érhet minket felkészületlenül.
Képek: Pixabay.