Nehéz elképzelni a mexikói Halottak napját a cempasúchil ragyogó narancssárga fénye nélkül. Generációk óta kíséri az ünnepet, meghatározva a hangulatát és a kultúráját. Miközben világszerte egyre népszerűbb dísznövény, a hagyományos mexikói termőhelyeken mégis komoly bajba került.
Egyre több gazdaság számol be arról, hogy a szélsőséges időjárás és a város terjeszkedése alapjaiban írja át a termesztési lehetőségeket.
A cempasúchil történelmi szerepe Mexikóban
A Tagetes erecta több mint virág, szakrális szimbólum, amely az azték hagyományok óta vezeti a lelkeket az oltárakhoz. Mexikóváros külvárosában, Xochimilco csatornarendszerében ugyanolyan fontos része a helyi identitásnak, mint a csinampákon folyó gazdálkodás. A helyi gazdák számára a Halottak napi szezon a legjelentősebb bevételi forrás, így minden terméskiesés közvetlen megélhetési kockázat.
A klímaváltozás már nem elmélet: érzékelhető károk sújtják a termelőket
Az elmúlt években egyre sűrűbben fordulnak elő hirtelen lezúduló esőzések és elhúzódó száraz periódusok, amelyek gyökeresen felbolygatják a megszokott tenyészidőt. A gazdák beszámolói szerint volt olyan terület, ahol a 2025-ös szezonban 30-50 százalékos termésveszteséget okozott az extrém csapadék és az áradás.
Amikor a gyökérzónában tartós víz borítja a talajt, a cempasúchil hajlamos rohamos rothadásnak indulni, ami a teljes tábla pusztulásához vezethet. Az ilyen években a növényvédelmi kockázatok és a költségek is többszörösére emelkednek.
A csinampa rendszerének sérülékenysége újra előtérbe került
Xochimilco úszó kertjei, amelyek egykor bőséges és kiegyensúlyozott termelést biztosítottak, ma már sokkal kevésbé képesek ellenállni a város terjeszkedéséből és a vízrendszerek átalakulásából fakadó nyomásnak.
A hagyományos vízgazdálkodási struktúrák elvesztése gyorsan képes destabilizálni egy egész régió mezőgazdaságát. Ezek a termőhelyek egyszerre vízhez kötöttek és mégis érzékenyek a túl sok csapadékra, így a klímaváltozás kettős csapást mér rájuk. Nem csoda, hogy egyre több gazda kényszerül alternatív fajtákra vagy teljesen más tevékenységre.
Valóban eltűnhet a virág?
Fontos különválasztani a két kérdést, a növény fajszintű fennmaradását és a tradicionális mexikói termesztés jövőjét. A cempasúchil nem veszélyeztetett növény globálisan, hiszen sok országban termelik, és intenzív nemesítési programok állnak mögötte.
A veszély inkább a kulturális és gazdasági oldalról érkezik. Eltűnhetnek azok a termelési rendszerek, amelyek a virágot azzá tették, amit ma ismerünk. A fenntartható vízgazdálkodás, a rezisztens fajták kutatása és a helyi termelők támogatása kulcsfontosságú ahhoz, hogy ez az ikonikus növény továbbra is élő része maradjon Mexikó kultúrájának.
Képek: Pixabay.
