Az ősz végi, tél kezdeti időjárás szerencsére (még) eléggé csapadékos, nedves szokott lenni az évek túlnyomó hányadában. Így van ez az idei évben is.
A napokban érkezett nagy mennyiségű, vegyes halmazállapotú csapadék nem csak az elvetett őszi kultúrák számára hasznos, hanem néhány kórokozó számára is kiváló feltételeket teremt a felszaporodáshoz.
Víz: kell is, meg nem is
Jó néhány közismert szántóföldi kórokozó esetében a víz kevésbé szükséges az illető mikroba számára a fertőzéshez, illetve a tápnövényen történő növekedéshez. Tipikusan ilyen kórokozó pl. a gabonalisztharmat (Erysiphe graminis), amelynek csak a konídiumok csírázása során van szükségük némi cseppfolyós vízre. Még ennél is takarékosabbak a különféle rozsdagombák.
Bár általában kedvelik a magasabb páratartalmú levegőt, de az uredospóráik csírázásához minimális mennyiségű vízre van csak szükségük. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen némelyikük, mint pl. a szárrozsda (Puccinia graminis) szélsőségesen melegkedvelő faj, sivatagi körülmények között is otthonosan érzi magát. Már pedig a sivatagok nem éppen azok a helyek a világban, ahol a cseppfolyós víz hatalmas mennyiségben állna akár a tápnövény, akár a kórokozó rendelkezésére.
Ráadásul ezek a már említett kórokozók kimondottan nem kedvelik a sok nedvességet, a sok csapadékot. A lisztharmatok konídium láncainak fejlődését döntően a napfény stimulálja. Fényszegény környezetben, ha felhők takarják el a napot, akkor a kórokozó szaporító anyagának termelése jelentősen visszaesik.
Mindezen túl a csapadék még le is mossa a földre a konídiumokat, amelyeknek ettől kezdve radikálisan lecsökken az esélyük arra, hogy megfertőzhető növényi felülettel találkozhassanak. Hasonló a helyzet a rozsdagombák esetében is. Ha egy intenzívebb csapadék lemossa az uredospóráikat a talajra, akkor amíg újak nem termelődnek, addig a kórokozó inokulum hiány miatt nem nagyon lesz képes újabb fertőzések megindítására.
Van, aki vizesen szereti
Ezekkel a kórokozókkal ellentétben van jó néhány olyan faj, amely csak nagyon nedves, párás környezetben érzi igazán jól magát. ha csak a kalászos gabonákat nézzük, ott is több ilyen nedvességkedvelő kórokozóval találkozhatunk.
A búza félék egyik leggyakoribb, közönséges, levélfoltosságot előidéző kórokozója a szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici). Ez a nekrotróf életvitelű gomba csak nedves környezetben tud elhatalmasodni. Szinte mindig van valamennyi a búzák levelein, de számottevő mértékben csak akkor képes felszaporodni, ha az időjárás is segíti. Ebbe nem csak a csapadék és a páratelt környezet tartozik bele, hanem bizony a szél is.

Konídiumai ugyanis rendkívül könnyűek, így igen nagy távolságokra is eljuthatnak a szél útján. A tavaszi „böjti szelek” éppen ezért kiváló terjesztői ennek a kórokozónak. Ez a gomba ráadásul eléggé kedveli a hűvösebb körülményeket is, így a jelenlegi körülmények között számottevő terjedése várható a búzák lombozatán.
A szeptóriás levélfoltosság gyakori kórokozó ugyan, de általában nem okoz súlyos lomb veszteséget. Ugyanakkor némi aggodalomra adhat okot az a tény, hogy a kórokozó iránt nagyon fogékony fajták (Artimus, Christoph, stb.) terjedőben vannak. Ezek egy rossz, a kórokozót segítő, vizenyős termőhelyen akár olyan mértékű fertőzést is elszenvedhetnek, amely csak fungicides védelemmel korrigálható.
Az árpák is veszélyeztetettek
A búzával ellentétben az árpának több olyan kórokozója is van, amelyek az átlagosnál jóval nedvesség kedvelőbbek. A leginkább vízkedvelő árpa kórokozó a rinchospóriumos levélfoltosságért felelős Rhynchosporium secalis gombafaj. Bár ez szélsőségesen nedvességkedvelő, de egyúttal melegkedvelő faj is egyben, így jelenleg a fellépésével nem kell számolnunk.
Az árpa egyik leggyakoribb kórokozója, a barna levélfoltosságért felelős Bipolaris sorokiniana gomba is nagyon kedveli a nedves, vizes, párás környezetet. Ráadásul a hűvösebb klímán érzi jól magát. Már könnyedén lehet vele találkozni az őszi árpa vetések lombjain. Szerencsére ez a kórokozó amennyire gyakori, annyira kis pusztító erővel rendelkező parazita, így szerencsére a jelenléte általában nagyon ritkán okoz olyan veszélyt, hogy fungicides állományvédelmet provokáljon ki a megjelenésével.

Közeli rokona, a hálózatos levélfoltosságért felelős Drechslera teres gombafaj már nem ilyen könnyű ellenfél. Mint minden, korábban a Helminthosporium nemzetségbe sorolt gomba, ez is kimondottan nedvességkedvelő faj, de jobban szereti a melegebb körülményeket.

Viszont a meleg ősz folyamán eleinte az árvakeléseken, később pedig már az őszi vetéseken is olyan nagymértékben felszaporodott, hogy a mostani hűvös, néha fagyos időjárás ellenére ez a kórokozó jelen időszakban reális veszélyt jelent az őszi árpák lombozatára. A tél folyamán a melegebb periódusokban gond nélkül tovább terjedhet úgy, hogy a felázott talajok miatt nem sok esély nyílik a gazdálkodók számára a fungicides védelemre.
Érdemes figyelni árpa állományainkat és ahol számottevő mértékben jelen van ez a veszélyes kórokozó, ott amint lehetőségünk nyílik, szükség esetén ne habozzunk védekezni. Ha ez a kórokozó elszabadul, akkor az akár az árpa állomány életébe is kerülhet!
A képek a szerző felvételei.