A legtöbben magukra hagyják télen a magaságyást, pedig ezzel a talajéletnek igen sokat árthatnak, és a következő szezonban szinte borítékolható a gyengébb termés.
A házikertekben Magyarországon is egyre népszerűbbek a magaságyások. Különösen ott van értelmük, ahol a talaj gyengébb minőségű, és így egy kis „bőtermő” szigetet tudunk kialakítani benne. Sokan a tél beálltával elfeledkeznek a magaságyásról, pedig akad ilyenkor is tennivaló vele. Arról nem is beszélve, hogy télire is vethetünk bele növényeket, az áttelelő zöldborsó például kiválóan tudja hasznosítani a téli csapadékot, és tavasszal igen korán fejlődésnek indul.
Ha már letermett a magaságyás és a hideg évszakra üresen akarjuk hagyni, néhány alapvető dolgot még el kell végeznünk vele kapcsolatban. Növények nélkül ugyanis a talaj hamar kiszárad, tömörödik, tavasszal nehezebben melegszik fel, a talajélet is elégtelenné válik, és a következő szezonban szinte borítékolható a gyengébb terméseredmény.
A vetemény nélküli magaságyást javítsuk meg, cseréljük ki a korhadt deszkákat és a megsérült fóliát, mert ha a víz felgyülemlik, a téli fagyok az egész szerkezetet szétrepeszthetik.
És ami különösen fontos: a gyökerestől kiemelt (de természetesen nem fertőzött) növényeket érdemes apróra vágni, és az aprítékkal az egész ágyás tetejét beborítani. Erre akár friss föld, sőt avar is kerülhet, és ha a télen kávézaccot is adagolunk hozzá, akkor lényegében a magaságyásunk komposztálóvá alakul át, és pezsegni fog benne a talajélet.
Nem baj, ha „púposra” rakjuk, mert a tél folyamán úgyis leülepszik. Néhány hidegtűrő növényfaj (saláta, sárgarépa, petrezselyem) magjait már korábban a magaságyásba vethetjük, ám az sem gond, ha erre csak februárban kerítünk sort. Bár a meteorológia a tél utolsó hónapjára általában farkasordító hideget jósol, a saláta, hónapos retek, borsó akár már akkor is a földbe kerülhet. Ha nagy a hideg, ideiglenes takarással védhetjük meg a növényeinket, illetve ez a talaj gyorsabb felmelegedését is segíti.
Akad néhány teendő a magaságyással a tél elején: