A kalászos gabonák között vitathatatlanul az árpa rendelkezik a legtöbb, általában levélfoltosságokat előidéző, nekrotróf életmódú kórokozóval. A búzának, pontosabban a Triticum nemzetségbe tartozó fajoknak ezzel szemben néhány szélsőségesen ritka kórokozót leszámítva összesen kettő, illetve három jutott.
E kórokozók közül alapvetően a búza szeptóriás levélfoltosságáért felelős Septoria tritici és Stagonospora nodorum fajok azok, amelyek a búza fajokon a leggyakrabban észlelhetőek. A búza fahéjbarna levélfoltosságát okozó Drechslera tritici repentis gomba szélsőségesen monokultúra kedvelő faj és messze nem olyan gyakori, mint a szeptóriás foltosság kórokozói.
Két gyakori kórokozó, kis kártételi veszély
A búza szeptóriás levélfoltosságáért felelős gombák közül messze a Septoria tritici a gyakoribb. A testvérfaj a vegetációs időszak első felében ugyanúgy a leveleken károsít, de ez képes a későbbiekben a pelyvaleveleken is megjelenni. Jelenléte látványos ugyan, de érdemleges fertőzést a kalászokon és a termésen szinte sohasem okoz.

Mindkét faj, így a Septoria tritici is meglehetősen nedvesség kedvelő. Előnyben részesítik a hűvösebb körülményeket. A növényeket minden esetben a levegőben szálló spóráik útján fertőzik meg és a megfertőzött lombozaton, illetve az elpusztított levelek szöveteiben telelnek át micélium, ivartalan termőtestek (piknídiumok) és spórák alakjában. Bár mindkét fajnak létezik ivaros alakja is (ez a Septoria tritici esetében a Mycosphaerella graminicola), de ez a kórokozó életében, szaporodásában eléggé alárendelt szerepet játszik.
Fertőzési dinamika és terjedés
Nekrotróf, nedves körülményeket kedvelő kórokozó lévén ez a gomba általában a talaj szintjéhez legközelebb eső leveleket fertőzi meg először és tipikusan alulról felfelé haladva kolonizálja a lombozatot. Általában tavasszal lehet vele tömegesen találkozni, amikor a hűvös környezet, a nedvesebb, vízben dús körülmények nagyban segítik a kórokozó felszaporodását.
Ebben a tavasz folyamán a „böjti szelek” is nagy szerepet játszanak, mivel a kórokozó hosszú, keskeny, hajlított konídiumai rendkívül könnyűek, így a szél útján nagyon gyorsan igen nagy távolságokra terjedhetnek el. Társfajának konídiumai ezzel ellentétben dundik, nehezebbek és ezért nem is terjednek a szélben olyan könnyedén.
A szeptóriás levélfoltosság tünettana
A szeptóriás levélfoltosság először kisebb, 0,5-1 cm-es, sokszor kör alakú, szürkés zöld folt formájában jelenik meg a búzafajok levelein, amely később elbarnul. Pár nap múlva a folt már elhalt részén megjelennek a kórokozó piknídiumai, amelyekben tízezrével képződnek a gomba terjedését szolgáló konídiumok. A foltok össze is olvadhatnak és súlyosabb fertőzés esetén a teljes levél elhalását eredményezhetik.

A szeptóriás levélfoltosság kórokozója szerencsére nem nagy pusztító erővel rendelkező gomba. Gyakori, hogy egy levél még 3-4 folt mellett is életben marad és a levél még érintetlen része tovább „dolgozik”, fotoszintetizál.
Amikor mégis védekezni kell
Hazánk egyre szárazabbá és melegebbé váló klímája mellett annak az esélye, hogy ez a rendkívül gyakori parazita gomba érdemi kárt okozzon bármilyen búza állományban, egyre kisebb. Ugyanakkor előfordulhatnak olyan esetek, amikor nincs mese: védekezni kell a szeptóriás levélfoltosság ellen.

Ilyen jellegű védekezési szükséghelyzet alapvetően akkor alakulhat ki, ha a kórokozó gyors terjedésének szinte minden feltétele adott. Ha a búza, vagy valamelyik rokon faj (alakor, tönke, tönköly, durum, stb.) szélsőségesen fogékony a kórokozóra, akkor jó eséllyel bekövetkezhet egy masszívabb fertőzés. A fogékony, szélsőségesen hosszú tenyészidejű, hatalmas lombozatú (és igen jó pára visszatartó képességű) tönke fajták esetében előfordulhat, hogy ez a lenti levélszintekre jellemző gomba feljut akár a zászlós levélig is.
Fogékony fajták és különleges helyzetek
Fogékony fajtákat nagyon nem kell keresgélni a kenyérbúzák között sem. Az utóbbi években jó néhány olyan fajta (Christoph, Artimus, stb.) is terjedésbe kezdett, amelyeket más országok hatóságai a kórokozó esetében indikátor fajtaként használnak a szélsőségesen nagy fogékonyságuk miatt. Sajnos ez a terjedés a bio termesztési környezetet is érinti, amely külön probléma, hiszen ott nincs sok lehetőség az érdemleges kémiai védelemre.
Előfordulhat olyan eset is, hogy a vizes, hűvös talajban tavasszal a gabona fejlődése nagyon lassú, viszont a környezeti és egyéb körülmények kedveznek a kórokozónak. Ekkor előfordulhat akár az is, hogy a szeptóriás fertőzés egységnyi idő alatt több levél felületet pusztít el, mint amennyi kifejlődik. Ez a tavaszi időszakban annyira visszafoghatja a szárba indulás kezdetén álló növényt, hogy annak produktív hajtásainak száma lecsökken. Ez viszont egyenes út egy durvább terméscsökkenés felé.
Védekezés és gyakorlati tanulságok
A szeptóriás levélfoltosság kórokozója amennyire gyakori és közönséges faj, annyira könnyedén kontrollálható fungicidekkel. Kora tavasszal a szélsőséges erősségű fertőzést mindenképpen érdemes gombaölő szerekkel megállítani. A későbbiekben bármely, egyéb kórokozók ellen alkalmazott fungicid hatékonyan visszaveti ezt a kórokozót is.
Testvérfaja ellen általában nem szokás külön védekezni, mivel a kalászfuzáriózis elleni védekezés során alkalmazott gombaölő szereknek ez a kórokozó nem ellenfél. Ne ijedjünk meg tehát tavasszal a búza alsó levelein megjelenő foltoktól!
Védelemre csak akkor érdemes gondolni, ha a kórokozó járványos terjedésének minden feltétele adott. Szeptóriás folt a tavasz folyamán mindig is lesz a búzákban, de nagyon ritka az az eset, amikor védekezni is kell ellene.
A képek a szerző felvételei.