Az „álló kultúrák”, azaz a különféle fás szárú növényekből álló ültetvények életében fontos, sok fajnál nélkülözhetetlen termesztés technológiai elem a metszés. Ezt sok esetben a nedvkeringés megindulása előtt, azaz kora tavasszal, vagy – miután nagyobb ültetvények esetében ez a rendkívül időigényes művelet akár több hetet is igénybe vehet – akár a tél folyamán hajtják végre.
A metszés részben a korona alakítása révén, részben pedig a termő egyensúly kialakítása és megőrzése útján szinte minden gyümölcstermő faj esetében fontos, a fák további életének meghatározó része. Ugyanakkor nem szabad elfeledkezzünk arról sem, hogy a metszésnek vannak igen fontos növényvédelmi vonatkozásai is.
Három ok, amiért egy ágnak mennie kell
A fás szárú kultúrák metszése során alapvetően három célból történhet meg egy adott ág, gally, vessző eltávolítása. Indokolhatja ezt a korona alakítása, a termőegyensúly biztosítása és a jelenlevő károsítók, mint fertőzési források eltávolítása. Ez utóbbi láthatóan direkt növényvédelmi célú beavatkozás, de az első két okból történő metszésnek is vannak konkrét növényvédelmi előnyei.
Sűrű korona, biztos fertőzés
A koronaalakító metszés során alapvetően az ültetvényben eltervezett koronaformát igyekszünk megtartani. Ugyanakkor ezzel összhangban lehetőségünk nyílik arra is, hogy az adott fa esetében megszüntessük, vagy megelőzhessük a túlzottan elsűrűsödött, átpermetezhetetlenné vált korona részek kialakulását.
Ezeken a részeken a sűrű lombozat és a mély árnyék miatt amúgy sem számíthatunk érdemi termésre, ugyanakkor ezek a korona részek kiváló gócpontjai lehetnek egyes károsítóknak. A pajzstetvek, a vértetű erőszeretettel jelenik meg az efféle elzárt területeken és innen kiindulva kolonizálhatják folyamatosan a korona más, aktív termést nevelő területeit.
Párás mikroklíma: a gombák paradicsoma
Közismert, hogy a különféle gombás eredetű növénybetegségek kórokozói különböző mértékben ugyan, de kedvelik a párás környezetet. A besűrűsödött korona részeken számukra sokkal kedvezőbb, párás mikroklíma uralkodik, amely ez által kiváló fertőzési forrásként fog a továbbiakban funkcionálni. Ráadásul ez a sűrű lombozat megnehezíti, vagy lehetetlenné is teheti azt, hogy erre a területre kellő mennyiségű növényvédő szert juttassunk.
A koronaalakító metszés során tehát mindenképpen távolítsuk el azokat a korona részeket, amely indokolatlanul sűrítik a koronát.
Amikor a fa kinövi a térállást
Gyakori hiba, hogy az adott fát olyan korona méretbe próbáljuk „belepréselni”, amely számára kicsi. Ha az alany és a nemes fajta alapvetően robusztus termetű és a tápanyag ellátás is jó, akkor megtörténhet, hogy a fa folyamatosan ki akarja nőni a számára biztosított térfogatot.
Ilyen kombináció pl. a Hardy vajkörte vadkörte alanyon, vagy a Kántorjánosi meggy sajmeggy alanyon. Ezeket a hazánkban gyakori 6 m x 4 m-es kötésbe telepíteni hiba. Mivel a telepítés után már ezen nem tudunk változtatni, a folyamatos durva visszametszés helyett próbáljuk meg a korona felfelé történő kiterjesztését. Lehet, hogy ehhez néhány gépet (pl. permetező gépet) le kell, hogy cseréljünk, de legalább lesz esélyünk a termő egyensúly kialakítására.
Összezáródó koronák és a gombás betegségek
Hasonló okokból igyekezzünk megakadályozni azt, hogy a sorokban álló fák koronái a magasban összefüggő réteget képezzenek. Ekkor ugyanis a pára nem tud eltávozni még szeles időben sem a koronák légteréből, amely akár súlyos gombás fertőzések kialakulásában is döntő szerepet játszhat.
A termőre metszés során igazság szerint egyedül arra kell figyeljünk, hogy a meghagyott ágak, vesszők felülete ne legyen kártevők, kórokozók által fertőzött. Ezeket metsszük le és helyettük – ha lehet – más részeket hagyjunk meg.
Direkt növényvédelmi metszés: nincs kompromisszum
A növényvédelmi célú metszés során viszont minden oda nem illő dolgot tüntessünk el a fákról! Meglehetősen sok ilyen dologgal találkozhatunk. A csonthéjasok moníliája (Monilia laxa) által elpusztított gyümölcsök „múmiái”, az alma lisztharmat által fertőzött alma hajtáscsúcs rügyek mind levágandóak. Érdemes figyelnünk a vastagabb árakra is!
Az almatermésűek tűzelhalása (Erwinia amylovora) pl. az idősebb ágakon okozott rákosodó sebekben telel át. Ezek eltüntetése és megsemmisítése létfontosságú! Az idősebb ágakon megjelenő taplógombák már a fás részek halálát jelzik, ezek is mindenképpen eltávolítandóak, lehetőleg némi ép résszel együtt. Szintén lemetszés legyen a sorsa a szúbogarak által fertőzött, már elhalt részeknek. Ezeket, akárcsak a tűzelhalásos fás részeket azonnal semmisítsük meg!
Sebek, mint fertőzési kapuk
Azzal, hogy a nem kívánatos, sok esetben fertőzött növényi részeket eltávolítottuk a fákról, még teendőinknek csak a harmadával végeztünk. A metszés, netán fűrészelés után a fákon rengeteg sebfelület marad, amely sok kórokozónak, így a farontó gombáknak, taplóknak is kiváló fertőzési kapuként szolgál. Éppen ezért a nagyobb sebeket mindenképpen érdemes letisztítani. Erre a legjobb az éles, különleges alakja miatt kevésbé veszélyes kacorkés.
Utána a sebet valamilyen faseb kezelő anyaggal zárjuk le. Rengeteg ilyen készítmény van forgalomban, amelyek alkalmazásával a sebek normál sebszövet (kallusz) képződéssel tudnak gyógyulni. Ennek hiányában az olajfesték használat is megfelelő lehet.
Metszési hulladék: veszély vagy erőforrás?
Fontos szempont a lemetszett hulladék sorsa. Ezzel sajnos sok nagyüzemben nem igazán foglalkoznak kellő gondossággal. Ahhoz, hogy a lemetszett fás részek ne váljanak a továbbiakban is fertőzési forrássá, ahhoz olyan helyre kell, hogy juttassuk azokat, ahol már nem okozhatnak problémát.
Értelemszerűen a kiemelt veszélyességgel bíró kórokozók, kártevők esetében kizárólag az azonnali megsemmisítés az egyedül elfogadható megoldás. A tűzelhalással érintett fás részeket össze kell azonnal gyűjteni és elégetni! Mivel ez a baktérium jelenleg is zárlati, azaz karantén kórokozónak minősül, ezért bánjunk is vele kellő elővigyázatossággal! Az érintett fa kezeléséhez használt eszközöket is csak fertőtlenítés után használhatjuk más fákon.
Hasonló a helyzet a taplók és a szúbogarak által elpusztított ágakkal. Sok gyümölcsösben csak összehúzzák ezeket egy helyre és az évekig ott marad fertőző forrásként. Ebben az esetben is a mielőbbi elégetés a legjobb módszer.
A levágott gyümölcs múmiák, illetve a más okból levágott fás részek se maradjanak a termő fák közelében. Ezeket is jobb eltávolítani.
Égetés vagy komposztálás – nem mindegy mikor
Felmerülhet ugyanakkor az a kérdés is, hogy égetés helyett komposztálással nem lehet-e megőrizni azt a hatalmas szerves anyag tömeget, amelyet ilyenkor eltávolítunk a gyümölcsösből? A válasz eléggé egyszerű. Minden olyan anyagot, amely az ágdarálás után még fertőző forrásként funkcionálhat, úgy kell megsemmisíteni, hogy az a további fertőzésre képtelen legyen.
A szuvas ágak kivételével (a bogarak mélyebbről is képesek kijutni) a farontó gombákkal, moníliával, más kórokozókkal fertőzött vesszők, ágak darálás után felhasználhatóak komposztálásra oly módon, hogy a darálék vagy a komposzt, vagy a gyümölcsös talajába kerüljön legalább 10-15 cm mélyen.
Ekkor a komposztban, vagy a talajban levő szaprofág szervezetek fokozatosan lebontják ezt a szerves anyagot. A kórokozók éhen halnak emiatt, közben kifejlődött szaporító anyaguk meg a talaj, vagy kész komposzt borítás miatt nem tud kijutni a gyümölcsös légterébe.
Megelőzés metszőollóval
Ha a metszés során kellő odafigyeléssel járunk el, akkor igen sok károsító, főleg egyes kórokozók esetében hatalmas mértékben tudjuk csökkenteni a fertőzési nyomást. Ez lehet az alapja a vegetációs időszakban elvégzett kezelésekkel együtt az egészséges termés előállításának.
A képek a szerző felvételei.
