Ki gondolná, hogy a malária visszaszorítása még az 1950-es években is problémát jelentett a Balaton környékén? Ráadásul a szakemberek a lehető legrosszabb megoldást választották.
A Balatonhoz a szúnyogok éppúgy hozzátartoznak, mint a nyaralók által kedvelt hekk, lángos és sör. A történelmi dokumentumok tanúsága szerint a kellemetlen csípéseikről ismert ízeltlábú rovarok már évszázadok óta komoly gondot okoznak a „magyar tenger” körüli turizmusban. Nem mindegy azonban, hogy ezek a hatlábúak milyen mértékű problémát jelentenek.
2025 júliusában újra bekerült a híradásokba, hogy hatalmas árvaszúnyog-rajzás zajlik a Balatonon, sőt, három évtizede nem tapasztaltak ennél nagyobb volument. A jelenség különösen Siófok térségét érintette, ahol az utcai lámpák körül fehér szúnyogfelhők alakultak ki, ám reggelre egytől egyig mind elhullottak a rovarok. Az árvaszúnyogok ártalmatlanok, ha viszont rendszeressé válik a megjelenésük a főszezonban, az távol tarthatja a turistákat a térségtől.
A tó körüli szúnyogok már az elmúlt társadalmi rendszerben is állandó fejvakarást okoztak az illetékeseknek. Hiába zajlottak (gyakran emberre is veszélyes és káros) permetezések, és hiába fejlesztették ki a Szukli, majd Szuku néven kapható szúnyogirtó-termékcsaládot, a mindenre megoldást kereső tervgazdaság az apró rovarokkal nem tudott megbirkózni. Már igen korán felfigyeltek rá, hogy minél melegebb és hosszabb a nyár, annál több a szúnyog – ez pedig nem sok jót ígér számunkra sem a klímaváltozás tükrében.
A probléma már a szervezett turizmus megjelenésekor, a 19. században is fennállt. Akkor még a Balaton körül gyakrabban előforduló nádasok szolgáltattak otthont a vérszívóknak, amelyektől nemcsak a csípéseik miatt rettegtek, de úgy is, mint a malária terjesztőitől. A régiesen váltóláznak nevezett betegség a trópusokon ma is gyakori: az Anopheles szúnyog nőstényei által terjesztett paraziták váltják ki, évente akár félmilliárd fertőzést okoznak, és egymillió ember bele is hal a betegségbe.
Malária és DDT
A fentiek tükrében is meglepő lehet, hogy Magyarországon még 1951-ben is tartottak tudományos előadást a következő címmel: A csípőszúnyogok és a malária elleni küzdelem rovartani előkészítése a Balaton partján. A kutatók (egyebek mellett) megvizsgálták, milyen tartós hatással lehet védekezni DDT-s porozással a szúnyoglárvák tenyészése ellen. Az 1967-ben betiltott, rákkeltő és spermiumgátló hatású méreg alkalmazása mai szemmel már igen nagy felelőtlenségnek tűnik, már csak azért is, mert a DDT zsíroldékony vegyületként könnyen felhalmozódik a táplálékláncban, és alighanem itt van velünk mind a mai napig.
„Felmerülhet ezzel kapcsolatban az a kérdés is, hogy milyen mérgező hatása lehet a DDT-nek a gerinces állatokra. Ezen a téren, azt hisszük, nincs komoly aggályra ok, mert ezekre a DDT letalis adagja általában 30 cg testsúly-kilogrammonként”
– írták 1951-ben a veszélyes méregről. A Balatonnál egyébként 1976 óta helikopteres permetezéssel irtják a szúnyogokat, és a leginkább fertőzött területnek Balatonfűzfő, Balatonföldvár és Hévíz számítanak, ahol 100–1000-es csípésszámokat regisztráltak a korábbi időszakokban.
Árvaszúnyogok rajzása Siófokon:
