Az időjárás tavasszal egyre melegebb lesz és ez a változás már az áttelelő kultúrák, így a kalászos gabonák fejlettségén is meglátszik. Ráadásul ahol azt a talaj állapota lehetővé teszi, már kezdődik a tavaszi kalászosok vetése is.
Ezekre az egyszikű kultúrákra – áttelelőkre és frissen kelőkre egyaránt – azonban néhány kártevő is feni a szájszervét. Érdemes figyelni rájuk, mivel adott esetben olyan mértékű lombkártételt idézhetnek elő, amely akár az adott állomány fennmaradását is veszélyeztetheti.
Apró kártevők
Földibolhák a színcsapdákban
Ha a napokban megnézünk egy színcsapdát (sárga tálat, vagy sárga ragasztós lapot, amelyeket a repce ormányosainak előrejelzése céljából helyeztek ki a gazdák), akkor láthatjuk, hogy vannak a begyűjtött rovarok között egészen apró kis bogarak is, amelyek hátsó pár lábán a combok feltűnően vastagok. Ezek a picike, a 2 mm-es hosszúságot sem elérő bogarak a földibolhák. Kicsik, de ez nem jelenti azt, hogy nem veszélyesek.
A két leggyakoribb faj és életmódjuk
A kalászos gabonákban Magyarországon alapvetően két fajuk fordulhat elő: a hosszában csíkozott testű, „pizsamás” muharbolha (Phyllotreta vittula) és az egyszínű, feketés kék színű fűbolha (Chaetocnema aridula). Mindkét faj évente egyetlen nemzedéket nevel csak és imágó alakban telelnek a talaj felső rétegében.
Lárváik a fűfélék gyökérzetén károsítanak, de ez olyan minimális mértékű, hogy észre sem lehet venni. Az imágók nagyon korán, sokszor azonnal a fagyok után megjelennek. Ivari érési táplálkozásukat a fűfélék, így a gabonák levelein végzik. A levelek hosszában az erek közé rágott rövid, igen keskeny kis csíkok önmagukban nem jelentenek problémát. Mind addig, amíg csak kevés van belőlük.
Mikor válik tömegessé a kártétel?
Ezek a földibolha fajok meglehetősen gyakori jószágok. Ráadásul nem csak ugrani képesek, hanem apró termetüket meghazudtolva nagyobb távolságokat át is tudnak repülni. Így könnyedén kolonizálhatnak távolabb elhelyezkedő, számukra ízletes lombú gabonaállományokat is.
Mint a legtöbb rovar, ezeknek is vannak kedvenceik. Az idősebb leveleknél jobban kedvelik a fiatal, még növekvő lombot és a szőrözöttségtől mentes, édesebb leveleket. Akárcsak nagyobb testvéreik, a vetésfehérítő bogarak, úgy ezek is jobban kedvelik a zabot és az árpát, mint a többi egyszikűt.
Problémát ezek a tényleg miniatűr kártevők csak akkor okozhatnak, ha valamiért nagy tömegben lepik meg a frissen kelő gabona állományokat, amelyeknek lombjuk még alig van, vagy a kis lombozatú kalászosok növekedése valamiért lelassul, netán megáll. Ekkor a rengeteg kis rágás összességében már nagyobb lomb veszteséget okozhat, mint a napi növekmény.
Ha ez a helyzet több napon át áll fenn, akkor a vetés egyszerűen eltűnik a területről. Ha a tavaszi kalászos ki is növi ezt a fiatal kori traumát, termése jóval kisebb lesz, mint az egészséges állományoké.
Vetésfehérítő bogarak első rohama
Korai betelepedés a táblákba
A kalászos gabonák termesztői számára jól ismertek a földibolháknál nagyobb, hosszú csáppal rendelkező gabona levélbogarak, amelyek lárváik jellegzetes, hámozgató kártételéről kapták a vetésfehérítő bogár elnevezést.
Ezek a kártevők is évente egyetlen nemzedéket nevelnek csak ki (még szerencse!), a földibolhákhoz hasonlóan imágó alakban telelnek döntően a táblák gyomszegélyében a talaj felső rétegében. Sajnos ezek sem fázós jószágok és az imágók egy része mostanra már ki is rajzott. Ezt a repcékben elhelyezett színcsapdák jól mutatják is.
A veresnyakú árpabogár dominanciája
A vetésfehérítő bogaraknak több fajuk is él hazánkban, de messze a veresnyakú árpabogár (Oulema melanopus) a leggyakoribb. Imágói a gabonák levelein a földibolhákéhoz hasonló, de annál jóval szélesebb és hosszabb rágásokat ejtenek a leveleken.
Kiválóan repülnek, így elegendő nekik egyetlen melegebb, verőfényes tavaszi nap ahhoz, hogy akár hatalmas táblák belső részeit is azonnal kolonizálni tudják. A földibolháknál nagyobb „ínyencek”, így a zabot és az árpát minden más fűfélénél jobban kedvelik. A búza fajták között is válogatnak, a Capo fajtát pl. kimondottan szeretik.
A korai imágókártétel veszélye
A jelenlétük kora tavasszal a földibolhákéhoz hasonlóan akkor problémás, ha tömegesen lepnek meg kis lombozatú, kelésben levő állományokat. Ekkor akár teljes lombvesztést is előidézhetnek. Bár később igencsak falánk lárváik okozzák a leveleken a jóval nagyobb kárt, de ez a kora tavaszi fellépésük akár a megtámadott kalászos állomány felszámolását is eredményezheti, ha kellő időben nem védekezünk ellenük.
Védekezési tanácsok
Időzítés és technológiai részletek
A földibolha és vetésfehérítő imágók elleni védekezés nem nehéz. Mivel fénykedvelő, nappal aktív állatok, így célszerű fényes nappal, melegben végrehajtani a kezelést. Ekkor a bogarak testét közvetlenül is lepermetezhetjük, amely igen jó hatékonyságot biztosíthat.
Mivel kis lombozatot kezelünk, amely ráadásul viaszos is lehet, sokszor függőleges állású is, így a permetlé mennyiséget úgy válasszuk meg, hogy a növényről a permetlé ne folyjék le. Igencsak célszerű a tapadásfokozó szerek alkalmazása.
Rezisztencia – hatóanyag-választási kényszer
Fontos tudni, hogy hazánkban sajnos már a vetésfehérítő bogarak is erősen rezisztensek a legtöbb szintetikus piretroid hatóanyagra (a repce fénybogaraihoz hasonlóan), így ellenük más hatóanyag csoportból válasszunk készítményt.
Kísérletezgetni nem érdemes, mivel jó eséllyel mire kiderül egy adott, piretroid hatóanyagú inszekticid hatástalansága, addigra lehet, hogy a fiatal gabona állomány lombozata már végzetes, a termést drasztikusan csökkentő kárt szenved el.
A képek a szerző felvételei.
